2015. január 18., vasárnap

Nekem is kell egy portfólió!

Nos, ezt éreztem, és ezt szeretném elmondani minden molett, teltkarcsú, duci, töltött galamb, szilva és nagy felületen szerethető NŐ társamnak:

Életem első és utolsó 50. évében akartam valamit adni, akartam és nem csak szerettem volna. Adni valamit annak, akitől eddig csak kaptam, annak a férfinak, aki nem lehetett tanúja zsenge éveimnek, annak, aki így ismert meg, aki így is szeret engem, aki naponta átéli velem a negyvenesek és ötvenesek ellenségével a gravitációval való küzdelmemet.
Hetek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy most amíg még felismerhetők fiatalkori vonásaim nekem is kell egy olyan .... olyan portfólió, már lassan mindenkinek van, nekem is kell.

Hiszek benne, hogy ha figyelünk a jelekre, akkor segít minket haladni az úton, magam is fatalista lévén még csak meg sem lepődtem, amikor Erdős Juci képei egyszer csak szembe jöttek velem.
Még mielőtt meggondoltam volna magam, mielőtt legyőzött volna a soványság társadalmának ördöge azonnal hívtam is Jucit. Gyorsan időpontot foglaltam, ne legyen menekvésem a kishitűségem legyőzése elől.

Vívódásokkal teli hetek jöttek. Hányszor, de hányszor nyúltam a mobilomért, hogy lemondjam. Féltem. Soha sem fotóztak. Nem vagyok eszemnél! Nem tettem. Nem mondtam le. Végig akartam csinálni.

A fotózás előtt két nappal már mindent bepakoltam, tele rámoltam két hatalmas bőröndöt. Fogalmam sem volt mi lesz jó.

Lelkiállapotomat jellemzi fel órával előbb már ott voltam, az utcán izgatottan ácsorogva vártam a soromra, sokan kaput nyitottak, nem értették, miért is ácsorgok két hatalmas bőrönddel a kapu előtt.

Amikor Juci ajtót nyitott minden félelmem elszállt, jó kedvű bizalmat sugárzó fiatal nő nyitott ajtót, kicsit még zavarban voltam, gondoltam valami viccel ezt leplezem. Így hát azt mondtam "nem kell megijedni nem akarok ide költözni." Bemutatkozás.... És már el is felejtettem az előző hetek félelmét, a bizonytalanságot, a vágyat a meghátrálásra.

Frizura, smink ... Profizmus. És végtelen elfogadással összegyúrt szeretet, ezt éreztem. A fotózás izgalmas lett, ruhákat válogattunk, ékszereket rakosgattunk, háttereket válogattunk és nekem semmi dolgom nem volt, mint vidámnak és szépnek lenni. Pontos instrukciók, kedves türelem, dicséret. Önbizalom legyezgető segítség. A végére egy fáradt, de jó kedvű ötvenes lettem.

Kész lettek a képek , mindent még utoljára megbeszéltünk, hatalmas segítség ismét .... Nekem fogalmam sem volt, melyik a jobb, mit tartsunk meg, Erdős Juci szakmai professzionalizmusa mindenen átsegített.

Végkifejlet: Karácsony este.

Gyönyörűen becsomagolva, albumba rendezve önmagam, néhány szerelmes sorral megtűzdelve bátran adtam át férjemnek önön magam ötven évét.
Sokat gondolkodtam mit is adott nekem ez a fotózás túl a fantasztikus képeken, a tökéletes beállításokon. Tartást, büszkeséget, önmagam elfogadását. Amikor megállok a tükör előtt nem azt mondom, fúj mar ötven vagyok, azt mondom: "Ejha Ötven Vagyok! "

Köszönöm Juci!

Lejegyezte egy kedves vendégünk: Megyeri Csilla - Egy örök fatalista, hiszen vezetik a végzetek az akarót, míg a nem akarót vonszolják./ Ducunt fata volentem, nolentem trahunt!"

A fotóstúdió elérhetősége :

http://www.jucierdos.com/plus-size-aacuterlista--price-list.html