Ha nekem szükségem
van segítségre, rögtön a barátaim jutnak eszembe. Megkeresem őket, elmondom mi
van, és kérek. Kérem, hogy segítsenek. És tudom, hogy aki tud, az gondolkodás
nélkül ugrik. Segít. Persze, ez kölcsönös. Egyáltalán nem lep meg, ha
segítséget kérnek tőlem. Ott vagyok, teszem amit tudok – szívesen, örömmel.
Megyek, keresem a megoldást, intézem és adok, ha tudok.
Sokan vannak, akik
nem így működnek. Ezek azok az emberek, akik, ha valamire szükségük van, vagy
megoldják maguk, vagy megveszik. Nem keresgélnek alternatív megoldásokat. Nem
számítanak arra, hogy a barátaik, ismerőseik megbízhatóbban és kedvezőbben vagy
esetleg majdani viszontszívességért cserében akár ingyér is beszállnak a
buliba. Gyakran, ha az ilyen személytől kérnek, akkor persze odaáll, de
valahogy magától nem nagyon jut eszébe, hogy szívességet tegyen…
Mi lehet az oka? A
különböző kulturális háttér?
Ahonnan én jövök a
kaláka teljesen természetes. A barátok, ismerősök – ha mutatkozik a szükség és
jön a kérés – összeadják amijük van, számíthatnak egymásra.
Mindenki beleteszi a legjavát és örömmel vannak ott az emberek egymásért. És a
viszonzást is tudják. Nem remélik, nem várják, egyszerűen tudják. Tudják, hogy
a tettük nem marad viszonzás nélkül. De nem ezért teszik. A közös öröm az, ami
ilyenkor összehozza az embereket. Azért vannak ott. A közösség, az
együttlét, az együtt alkotás, az egymásért tevés öröme.
Ez éltető!
Korunk társadalma
nem engedi ezt meg. Itt mindennek ára van és nem számítható át semmi
természetben, csakis a pénz a fizető eszköz és csakis szervezett gazdasági
keretek között.
Én azt látom, hogy
ezzel a „piacgazdasági” megközelítéssel elvész egy rakat dolog. Elvész a
szívesség és a kérés öröme. Oda lesz a bizalom, a hit a másikban. Elvész az
együtt létrehozott, az egymásért kijárt megoldások öröme. És a hála…
Lehet, hogy ez
jobban megfelel a napjaink trendjének, de nekem nagyon hiányozna.
Én továbbra is
inkább kérek, és együtt örülök és megköszönöm és hálás vagyok. És adok örömmel,
feltétel nélkül – vagy majdnem – és nem csak az ünnepekre!
Lejegyezte:
ebarátnőm
kép: pixabay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése