Azokat a filmeket
szeretem, amiknek jó a vége. Ó nem, nem a happy endre vágyom, hanem arra, hogy
a szereplők és a történet jusson el A-ból B-be, a film mutasson be egy
lehetséges megoldást a helyzetre, és a végén nyugodjon meg mindenki. Nem
szeretem az egyhelyben topogó és a végén még szörnyűbbe csavarodó drámákat, a
hosszú kínlódás után a vége felirat előtti elvesztéseket, nem szeretem, ha a
végén minden ugyanolyan borzasztó, mint az elején, de most végre tudod, hogy
mitől. ;-)
Tegnap este néztem meg a
Mindenki című filmet. Végre egy pozitív, optimista, erőt és bátorságot sugárzó
film, amit megnézve garantáltan visszaköltözik mindenki szívébe a remény, hogy
lehet és kell változtatni, hogy nem kell és nem érdemes tehetetlenül mindent
úgy elfogadni, ahogy van. A történet (ami a végét kivéve megtörtént már sok
helyen) két kislányról szól, akik