Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: siker. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: siker. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 8., szerda

Pékség mesék - felcserélt pohár



Következő mesémet talán azok érthetik igazán, akik elmúltak már negyven évesek, és van tapasztalatuk az álláskeresés „áldásos” procedúrájában. Történetem főszereplője ebben a cipőben járt sokáig, de nehezített terepen, mert egy néhány meghatározó dologban kihívásokkal küszködik – és akkor még finoman fogalmaztam. Ott kezdődik a sor, hogy már túl van az ötödik ikszen és az iskolai végzettségét tekintve, hmm…, szóval vannak hiányosságai. Továbbá a társadalmi hovatartozása is nehezítő körülménynek számít az álláskeresésben, hiszen  „látványosan” roma származású.

Amióta a kis boltot viszem ez a kedves úr reggelente, munkába menet, nálam fogyasztotta el kávéját és mesélt.

2016. november 11., péntek

Boeing, Boeing – színdarab ajánló

Az idei színházi évadban a Thália színház lett a kedvencünk. Azért a Thália, mert vicces, vidám, lendületes, fordulatos, látványos darabokat játszanak és szerintem nagyon jól csinálják, amit csinálnak.

Mostanában a komoly, gondolkodásra ösztönző, szívfacsaró darabok helyett inkább a kikapcsolódást nyújtó, laza, vicces színházi élményekre vagyunk fogékonyak. A hétköznapok darálója után valami olyan kell, ami az agyat az űrbe lövi és ellazít, kikapcsol, feltölt. A Tháliában a mi igényeinkhez tökéletesen passzoló, zseni előadások vannak.

Ajánlom mindenki figyelmébe, aki

2016. október 24., hétfő

Zongorakoncert - akár az élet


A tegnap este zongorakoncerten voltam. Fergeteges élmény volt és már azt is tudom, miért. Azért, mert olyan volt, mint maga az élet.


Lassan indult. Pedig nem kellett hangolni. Pontosabban nem kellett hangolni a hangszert. A fülemet kellett. A fülemet, az agyamat, a szívemet kellett rányitni erre a csoda világra. Lassan indult, igazán lassan. Előbb csak néhány pöttyintés, mintha nyári eső kerekedne a semmiből. Nagy, kövér pöttyök voltak. Nyomot hagytak, de ezek a nyomok még nem keltettek semmilyen érzést. Még kívülről figyeltem. A lépcsőn felszaladó léptek feszülése még nem halt el a lábaimban, a karomon még ott volt a ruhatárba leadott kabát melege, az arcomon még éreztem a tovahaladó villamos suhanását, a fülem még tele volt a külvilág zajával. Aztán elhalványultak. Elhalványultak, mint

2016. május 25., szerda

Sportkarrier, de milyen!



Már általános iskolában jól látszott, hogy "nagy" sportkarrier áll előttem. Amilyen sportszakkör csak elérhető volt, én mindegyikben részt vettem.
Először a kosarazást próbáltam ki, mert nagyon érdekelt. Igaz, kicsit sem vagyok kosaras alkat, mindig is a tornasor hátsó végen kalimpáltam. Messze nem lehetett zsiráfnak csúfolni, de gondoltam nem minden a termet és fürgeséggel, kitartással kompenzálom mélynövésemet. Néhány év után azonban be kellett látnom, hogy ebben a sportágban hobby szintnél többre nem vihetem.

2016. március 28., hétfő

Nyulat húsvétra

Az lenne jó, ha karácsony fehér lenne, a húsvét meg napos-virágos; esetleg fehérnyuszis. Hát, ez nem mindig jön össze. Nem is olyan messze például 20 cm hó esett a minap. Csak úgy, húsvétra, mert karácsonykor nem tetszett ;). 

Nem is erről, hanem a híres nyulakról akartam itt szólni. Nyulak, akik jól jönnek, ha nem lehet kimozdulni, de nem várják el tőlünk, hogy élethosszig gondozzuk őket. Mese nyulak, rajzfilm nyuszik, jópofák; húsvétra.

Elsőnek itt van mindjárt gyermekkorom esti meséinek magyar szereplője a Kockásfülű nyúl. Zöld volt és repült, rózsaszín kockás fülekkel és rombusz alakú rózsaszín nózival, ismeritek? Abszurd kinézete ellenére, én nagyon szerettem. Jó volt látni a bátorságát, az önzetlen segítőkészségét és nagyon imponált a nagy kockás füle, amivel még repülni is tudott. Annyira jól sikerült kis mese volt ez, hogy

2015. augusztus 7., péntek

Bőröndből élek

Az otthon ott van, ahol megállunk… Dehogy van ott, igazából ebben a történet foszlányban nincsen otthon.
Részlet az életem 35-dik életévének első fejezetéből, ha naplót vezettem volna, valahogy így néztek volna ki a bejegyzések:

2013.02.04 az angol projekt megfeneklett, sürgősen oda kell utaznom, segíteni a helyi vezetőnek kitalálni, hogy üzleti vagy IT oldalról mivel lehet áthidalni a nehézséget, mielőtt a baj még nagyobb lesz…
2013.02.05 londoni út jóváhagyása megérkezett, holnap indulok, este be kell pakolnom az átalakító konnektort, hogy a laptopomat használni tudjam, 3 napi business cucc + egy kényelmes utazós,  valami vízhatlan cipő, esernyő na meg persze kabát a ködös, párás, esős idő ellen…

2015. május 27., szerda

Live your life!


Ez a kép kint volt az irodai íróasztalom fölött motivációként. Teltek a hónapok és a kép nem motivált, sőt elkezdett nyomasztani. Reggelente, a laptopom „bebútolását” várva nem tudtam nem ránézni és egyre erősebben kerített hatalmába az érzés, hogy valami hiányzik. Nyomasztott a minden reggel rám törő gondolat, hogy egyedül én vagyok a felelős, hogy azt az életet élem-e, amit szeretnék. Az utolsó döfést az adta meg, amikor egy, a cégtől távozó kolléga búcsúzásként rámutatott a képre és azt mondta, ez a te életed. Olvasta volna a gondolataimat, hogy némiképpen irigylem, még akkor is, ha nem önszántából távozik? Irigylem, mert ez egy lehetőség arra, hogy valami újba kezdjen? Nem tudom, de levettem a képet és a fölöslegessé vált iratokkal együtt a megsemmisítőbe dobtam.

Hónapok, sőt évek teltek el azóta és eljött a pillanat, hogy felvállaljam a felelősséget. Soha nem gondoltam, hogy ilyet teszek. Hogy elcserélem a biztosat a bizonytalanra, de megtettem. Tizenhat év után elhagytam a jól fizető, nagyvállalati munkámat, ahol akár még komoly vezetői karrier is várt volna rám, hogy kitaláljam, mit is szeretnék még az élettől.

2015. március 13., péntek

Lebstück Mária főhadnagy



Lebstück Mária, főhadnagyi rangig vitte a szabadságharc honvédseregében. 

Ő volt az, akinek regényes életét Jókai Mór jegyezte le, és aki Huszka Jenőt és Szilágyi Lászlót operett írására ihlette. 1830 augusztus 15-én született Zágrábban. Apja, egy jómódú horvát kereskedő, a legjobb nevelést akarta biztosítani lányának, így 13 éves korától Bécsben élő nagybátyjánál nevelkedett, iskoláit is ott végezte.

Állítólag a császári ezredes nagybácsi, báró Simonich Boldizsár életvitele gyakorolt jelentős hatást a fiatal lányra, aki az 1848-as bécsi forradalom kitörésekor férfiruhát vásárolt magának, egy ismerős cipészmester feleségével levágatta a haját és Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. A jogászokkal együtt küzdött a márciusi és az októberi bécsi forradalom idején, és Károly, azaz „ Karl” állítólag igen jól bánt a fegyverekkel. A bécsi forradalom leverésekor időlegesen „visszavedlett” nővé, így tudott elmenekülni. Magyarországra szökött. Ez sem volt könnyű dolog a háborús viszonyok miatt: egyszer egy felrobbantott híd miatt kellett vesztegelnie, máskor jeges folyóba pottyant.

2015. január 18., vasárnap

Nekem is kell egy portfólió!

Nos, ezt éreztem, és ezt szeretném elmondani minden molett, teltkarcsú, duci, töltött galamb, szilva és nagy felületen szerethető NŐ társamnak:

Életem első és utolsó 50. évében akartam valamit adni, akartam és nem csak szerettem volna. Adni valamit annak, akitől eddig csak kaptam, annak a férfinak, aki nem lehetett tanúja zsenge éveimnek, annak, aki így ismert meg, aki így is szeret engem, aki naponta átéli velem a negyvenesek és ötvenesek ellenségével a gravitációval való küzdelmemet.

2014. július 14., hétfő

VÍZILABDA EB.…2014.Budapest és gyorstalpaló



Nyomban a foci után vízilabda! Ha az előbbi tetszett, akkor ez a játék nekünk, nőknek, talán még jobban bejön.  Az elmúlt évek folyamán ez a sport méltán lett nemzetünk kiemelt sportága.  Kemény Dénes kapitánysága alatt három egymást követő olimpián is a legfényesebb érmet hoztuk el, ami vízipólóban eddig még senkinek sem sikerült a világon, nem is beszélve az európai és világbajnoki érmekről.

Jelenlegi szövetségi kapitányunk, az egykori játékos Benedek Tibor, egy új korszakot kezdett egy megfiatalított válogatottal. Ez olyan jól sikerült, hogy a legutóbbi, 2013-as barcelonai világbajnokságon újabb arannyal gazdagodtunk.

2014. május 30., péntek

Egy éve szívok



...reggel, munkába menet,
...délelőtt, rögtön az első megbeszélés után, mikor megkapom a hatszázkilencvenkettedik feladatot aznapra,
...délben, a kantin előtt, sorban állva,
...délután, a megállóban, a villamosra várva,
...este, otthon a teraszon, egy tejeskávé mellett,
de a tüdőm, a torkom és az agyam is azt mondogatja egy ideje, hogy: „ELÉG MÁR,  nem kérünk több cigi füstöt, dobd el, tedd le, hagyd abba”. 

Igen ám, de hogyan?

2014. május 21., szerda

Megkaptuk! Örülünk, köszönjük!


Mi ez az új őrület? A Liebster Award egy vándor díj. Egyfajta pozitív visszajelzés blogos társaktól és kicsit az örömködésről, egymás írásainak népszerűsítéséről, és egyben az elismerésről is szól. Úgy is mondhatnám a lelkes kezdők első sikerélménye, legalábbis számunkra az lett.
 
Mint tudjátok, nem olyan rég próbálgatjuk szárnyainkat a blogírás mesterségében. Mindössze 4 hónap telt el azóta, hogy az első bejegyzésünk megjelent itt a Selyemgubancon. Azóta olvasótáborunk napról napra nő és mi töretlen, sőt egyre növekvő lelkesedéssel igyekszünk tartalmasabbá, szebbé, jobbá varázsolni az oldalt. 

2014. május 7., szerda

Álláskereső útvesztő

Anyagias világban élünk, pénz és sikerorientált, önmegvalósítós, multinacionális környezetben, ennek minden előnyével és hátrányával. Előny alatt értem, hogy bárki aki valamiféle tehetséggel van megáldva, eséllyel indulhat. Hátránya pedig, hogy véleményem szerint lélek és ember-romboló tud lenni egy túlzott elvárásokkal teli, kizárólag eredmény orientált, humán értékeket látszatra elismerő valóságban elhanyagoló mókuskerék.


Olyan állomásra érkeztem az életemben, ahol az álláskeresés malomkerekei őrölnek körülöttem is. Meg kell találnom a helyem, azt a céget ahol szükség van rám és persze azt, amire nekem szükségem van.

2014. május 5., hétfő

Nem csak klasszikusok és nem csak szépek

Vicces, show, klasszikus, zene – ezek a szavak egyre jobban hangzanak együtt manapság és látunk rá példát, hogy lehet ezt igényesen is csinálni. Hogy a nők otthon vannak ebben a műfajban, mi sem bizonyítja jobban, mint a "Magyar táncok". A következő felvételen a német kvartetet (Salut Salon) népszerűsítő klipp látható, alább pedig néhány koncert gyöngyszemet gyűjtöttünk ki Neked a Ralf Pleger által készített koncertfilmből. 

2014. március 24., hétfő

Mireille Guiliano 12 jó tanácsa az üzleti életben sikerre vágyó nők számára



Egy olyan hölgy 12 javaslatát gyűjtöttük össze, aki több mint 20 éven keresztül volt a Veuve Clicquot luxus pezsgőmárka szóvivője, az LVMH felsővezetője, és a Clicquot Inc. igazgatója. Ő Mireille Guiliano, aki ma leginkább könyveiről, A francia nők nem híznak vagy A francia nők karriert csinálnak című írásairól ismerhetünk. 

Mireille azért írta meg A francia nők karriert csinálnak című könyvét, mert viszonylag kevés könyvet írtak nők nők számára az üzleti életről. A nőknek kevesebb segítség jut az üzleti életben vezetőként: sem mentort, sem olyan tapasztalt női vezetőt nem könnyű találniuk, aki segítene nekik sikereket elérni, holott erre nagy igény mutatkozik.

Korábbi írásunkban bővebben is olvashatsz róla.

2014. március 10., hétfő

Az ember azt hiszi, hogy mindegy, de nem!


Ez biztosan a pasiknak sokkal egyszerűbben megy, nekem nem volt az.
Leszögezem nem az életem értelme az autóvezetés, de elboldogulok vele. Későn kezdtem el a vezetést, nem ez volt álmaim netovábbja, de jött a mindennapos rutin és az évek során meg volt minden: főváros, és vidék M0 és M71, belföld és külföld, egyedül és társaságban, nagyobb fennakadás nélkül, lazán.
Igen, lazán vezetek. Ha kell óvatosan, ha kell tempósan. Megy előre, tolatva, franciásan parkolva, elboldogulok vele mindenképp. Azt már meg szoktam, hogy egy autóval nem lehet hosszú kapcsolatot ápolni, 2-3 év és jön a következő: kisebb, nagyobb, újabb, viseltesebb, többet is „elhasználtam” már.

2014. február 26., szerda

Önmegvalósítás

Valami van a levegőben. Bárkivel beszélgetek, úgy a nyolcadik percben megérkezünk az önmegvalósítás kérdéséhez. Egy ideje figyelem, hogy vajon én hozom-e fel a témát. De nem.

Mi ez? Mi ez a nagy önmegvalósítás láz? Életközépi válság? De hát a legtöbben még épphogy harmincasok. Manapság már az életközépi válság is hamarabb jön el? Vagy csak simán a válság hatása? A bizonytalanság hozza ki az emberekből? Ez is gyanús, mert sokuknak stabil, jól fizető, irigylésre méltó munkahelyük van. És mégis elégedetlenek.

Azt hallom lépten-nyomon, hogy valami hiányzik. Hiányzik az alkotás öröme, a jól végzett munka öröme, hogy valaki értékelje az eredményt. Vagy legalább legyen eredmény... Jó, lehet örülni egy szép Excel táblának is, egy klasszul összerakott napi riportnak, egy jó kis prezentációnak, oktatásnak, vagy egy megválaszolt panaszos levélnek.