Közhely tudom, mégis igaz, nyolc
hónappal ezelőtt gyökeresen változott meg az életem, amikor anya lettem. Sok
kisgyermekes szülő van körülöttem, így ezerszer hallottam a mondatot, „Tudtam, hogy nehéz lesz az első néhány hét,
de nem gondoltam, hogy ennyire!” Ezek után én azt gondoltam, hogy tényleg
felkészültem mindenre, tudom, hogy nehezebb lesz, mint gondolom, tehát nincs
más dolgom, mint eleve még nehezebbnek elképzelni, így semmi nem érhet
váratlanul. Különben is, kemény vagyok. Mondanom sem kell, hogy tévedtem.
Arról, hogy miért is nehéz valójában, valahogy soha senki nem beszél. Talán
mert mire erről beszélgetünk, már csak egy homályos emlék marad mindenkinél,
hogy miért is volt olyan fárasztó.
2014. január 31., péntek
2014. január 26., vasárnap
Pékség
Madárcsicsergésre
ébredek. Próbálom kitalálni, mi lehet ez? Talán az a kékcinke pár, amelyik egy
ideje itt fészkel a közelben. Lassan kinyitom a szemem, a nap sugarai már
keresztül fúrták magukat a spaletta rácsain. Megint szép napunk lesz. Ráérősen
lezuhanyzom, felveszem a virágos nyári ruhámat, azt amelyikben mindig olyan sok
bókot kapok. Bemegyek a konyhába, az asztalon már ott gőzölög a frissen főzött
kávé, mellette tej, cukor. Istenem, nekem van a legcsodálatosabb férjem!
A
kávé kortyolgatása közben jegyzetfüzetem kockás lapjait nézegetem, végigveszem
a mai teendőket. Nem reggelizem, azt majd a pékségben, a frissen sült kenyér
utánozhatatlan, meleg illatának úgysem lehet ellenállni.
2014. január 22., szerda
Tai chi

Csütörtök. Tai chi edzés. Alig várom. Végre egy óra magamra.
Egy óra befelé figyelés.Csak magamra. Végre, megint rászántam magam és
megvettem a bérletet. Megegyeztünk otthon, hogy a csütörtök az enyém.
A mai edzést nem Kata tartja, tudom meg. Na nem baj,
jó lesz. Még az ötödik percnél sem tartunk és jönnek a kellemetlen kérdések. Ki
az, aki rendszeresen edz? Nem teszem fel a kezem. Van, aki csak itt edz,
hetente egyszer? Van, válaszolom kicsit dühösen.
Jön a kérdés, hogy ki tartja meg a bemelegítést és rám néz az edző, pedig leghátul állok és igyekszem láthatatlan lenni.
Jön a kérdés, hogy ki tartja meg a bemelegítést és rám néz az edző, pedig leghátul állok és igyekszem láthatatlan lenni.
2014. január 21., kedd
A trollokhoz, akiknek semmi köze a fantáziához
De, hát kérem szépen, ez egy kezdő blog, akkor miért ezzel
borzolni a kedélyeket már az indulásnál – kérdezi a nyájas olvasó. Egyrészről,
hogy jön ide egy ilyen kitalált szörny neve, egy bloghoz, amit valós emberek
írnak és aminek várhatóan nem sok köze lesz Fantáziához? Másrészt minek kell az
ördögöt a falra festeni…
Igaz, való igaz, hogy az a jó és az életszerű, ha
jóhiszeműek vagyunk, ha tudjuk, szeretjük és bevonzzuk a jót az életünkbe. Sajnos
úgy tűnik, hogy a virtuális tér és kiemelten a személyes dolgokat oly gyakran
felcsillantó blogok világa pont nem az a világ, amely az imént említett recept
életszerű megnyilvánulása. Nem bizony.
2014. január 16., csütörtök
Hogyan írjunk blogot?
Na, ennek a kérdésnek a megválaszolására biztosan nem én
vagyok az illetékes, soha nem merném magam annak kikiáltani, aki a válaszok
válaszát megadja, hiszen inkább olvasom a blogokat, mint írom.
Ahogy olvasgatom
őket, azért látom a különbséget. Látom a különbséget az olvasottságban, a
hozzászólási kedvben és érzem én magam is legbelül, hogy van amit
jó-izgalmas-érdekes olvasni és van, amit be se fejezek, mert…, mert nem! Persze
egy receptet hipp-hopp összeüt az ember – mindig könnyebb "megasszondani", mint
csinálni:D – végy egy jó kis témát, ami az olvasó közönségedet leginkább
izgatja, írd meg minél olvasmányosabbra és oszd meg a szociális médiában. Aztán
hátra lehet dőlni és várni a kedvelést és a hozzászólást.
Vagy nem ilyen
egyszerű? De igen, csak néhány alapvető szabályt be kell tartani (ha lehet)!
Így ha írásra adom a fejem muszáj összeszednem a tapasztaltakat, ha magamnak is
- emlékeztetőül.
2014. január 13., hétfő
2014. január 8., szerda
Beköszöntő

Mintha mi már találkoztunk volna valahol… Neked nincs ilyen érzésed? Jöttünkben-mentünkben, kutyafuttában.
Bölcsibe menet és oviból jövet. Szédült izgalomban randira igyekezve vagy
éppen onnan hazafelé tartva. Náthásan a patikában vagy az orvostól kifelé.
Mosóporos dobozt, kihízott ruhák csomagját, zöldséges szatyrot cipelve. A
defektes kocsi mellett állva az esőben, vagy ragyogó reggelen kiránduláshoz
öltözve. Arckrémet válogatva a drogériában, hátha valamelyik végre tényleg
használ. Amikor elszúrták a hajfestésedet vagy amikor annyira jó lett hogy
hitted, hogy mindenkit elkápráztat. Amikor hirtelen minden megváltozott.
Ünneplés közben.
Mindig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)