Brazilok - filmajánló

Hát igen. Ezt meg kell nézni mindenkinek. Mindenkinek, aki egy végtelenül kedves, felhőtlenül optimista filmet szeretne látni, és közben nagyokat kacarászni. Aki eddig érzéketlen volt a kisebbségek (bármilyen kisebbség) nehézségeire. Aki eddig úgy gondolta, hogy aki nehéz sorsú, az kizárólag maga felel azért, hogy így járt. Aki nem tudja elképzelni, hogy mi, akik a társadalom szerencsésebb rétegéhez tartozunk, milyen görénységeket tudunk elkövetni, és aztán valaki mást hibáztatni érte.

Foci és szerelem együtt, elnyomás, áskálódás és hősiesség, őszinte szeretet, szerelem, kitartás, kitartás, kitartás és világbéke. A végén irány Brazília!

Kirándulás ajánló: A Regéci vár

A Regéci várról való első emlékem, hogy a szüleimmel kiszállunk az autóból, és nekiindulunk megmászni a hegyet. Hosszasan menetelünk egy szántóföldön keresztül, és a hegy a várral együtt egyre távolibbnak tűnik… 

Azóta sem másztam meg Regéc felől. Helyette Mogyoróskát ajánlom, sokkal szebb az út; kényelmes tempóban, végig az erdőben lehet haladni. Szerencsére ezt a várat is elkezdték újraépíteni, és el is készültek a rondellával, sőt, a falakat is építik már az alaprajznak megfelelően. Kedvenc helyem a várban az a hatalmas szikla, amire oly sokszor felmásztunk, kihasaltunk, és úgy gyönyörködtünk a tájban (most már persze korlát van rajta). 

Zrínyi Ilona is élt a Regéci várban egy időben.

Álljon itt egy kis ízelítő az ő várrend-tartásából 1678-ból,

Aranysárkány – étterem ajánló

Régóta kedvencem ez a pici, családi tulajdonú és vezetésű szentendrei étterem. Egy kis utcában található, távol a nagy forgatagtól, a Szamos marcipánt majszolgató, paprikafüzéreket nézegető turistacsoportoktól. Ettől függetlenül érdemes asztalt foglalni, mert egyre többen keresik fel. Kiülős része nincs, a berendezés és a hangulat igazán harmonikus, semmi faxni, „csak” a tulajdonos egyénisége tükröződik benne.

Az ételek mennyeiek, én a libás fogásokért rajongok (több változat is található belőlük az étlapon), de a legutóbb fogyasztott szeder leves is egészen különleges volt. A kiszolgálás hibátlan, a pincér mindig a megfelelő módon önti a levest a tányérba, és még kedves is. Imádom, hogy rendelés után rögtön hoznak két kis szelet kenyeret, és hozzá valami speciális krémet, így nem kell éhen halnom, mire megérkezik a főfogás vagy a leves.

Kirándulás ajánló: Füzéri vár

Gyerekkorom óta minden évben látom távolról és közelről a Füzéri várat. Jó kis kaptatón kell felmenni a parkolóból a domb tetejére, és a legutolsó, legmeredekebb szakaszon mindig nagyon fúj a szél. Szinte csak pár falmaradvány volt ott évekig, páratlan kilátással, kevés látogatóval. Most EU-s pénzből szinte teljesen újjáépítették, már messziről látszik az úton, sőt, a zempléni hegyek között túrázva is sok helyről észre lehet venni. Lett belőle egy csodaszép, rendkívül feltűnő vár, korhűen berendezett termekkel, interaktív táblákkal, képeslap készítő automatával. Nem nagy épület (nem is volt az régen sem), és miután a Habsburgok felgyújtották, már

Fessneki!

Nagyon-nagyon szeretek rajzolni és festeni. Sosem tanultam, vagyis jártam én rajzórára, hát hogyne, még az iskolában, de ott nem sokat tanultunk arról, hogy hogyan kell jól rajzolni, és miként kell kezelni az ecseteket, színeket, különböző anyagokat. Így mindent, amit tudok, magamtól tanultam meg. Tízen- és huszonéves koromban hetente legalább egy napot arra szántam, hogy lerajzoljak valamit. Ez abból állt, hogy bezárkóztam a szobába, kiraktam magam elé egy képet, festményt, fényképet, és lemásoltam. Imádtam a pasztellkrétát, és egész gyűjteményem volt ceruzákból is. Színtiszta flow vagy ahogy mostanában nevezik, full mindfullness volt ez az élmény. Nem járt a fejemben semmi más, nem érdekelt semmi más, nem tudta a figyelmemet elterelni semmi. Úgy oldódtam fel a rajzolásban, mint  szappan a vízben. A végén szinte furcsa volt visszazökkenni a „való?” világba, és lemenni vacsorázni vagy csatlakozni a családhoz. 

Café Dorothea – kávézó ajánló

Tavaly fedeztük fel ezt a kis, félreeső utcában található szentendrei kávézót. Ha jó idő van, a kertben lehet üldögélni, aminek a közepén egy fa áll, ha még kevés a Celsius szám, vagy túl sok a vendég, akkor a nem is olyan kicsi belső térben foglalhatunk helyet (bár akkor is kiszolgálnak, ha a fa tövében ücsörgünk, helyre várva). Szeretem, hogy ez a hely kiesik a mainstream-ből, és hogy vagy azok az emberek térnek be ide, akik már jól ismerik, vagy akik teljesen véletlenül erre sétálnak (mi is így találtuk meg). 

A kávéjuk nagyon finom, de vigyázat, nagy csészében szolgálják fel – én, aki mindenhol a legkisebb cappuccinot kérem, csak a felét bírtam meginni. A sütik közül a citromtortát ajánlom, bárkivel is érkezem, ha csak egyet kérünk ki (nekem), akkor is kettő lesz belőle, miután belekóstolt az enyémbe (egy falatnál többet senkinek nem engedélyezek!). Az étlapon is úgy szerepel, hogy A citromtorta. Vannak könnyebb ételek is, hasonlóan jó minőségben. 

Jó kávézást! :-)

lejegyezte: Szemfény