Ünnep?

Az ünnep jó! 

Jónak kell lennie, ha fogcsikorgatva is. 

Legyen bőség, fény és vidámság, szinte mindegy milyen áron. Hogy kinek miért, az attól függ. Van, aki kötelességből, van aki büszkeségből, van aki dacból és van aki csak a látszatért küszködik. persze, van őszinte boldogság, de a kényszer öröm is a jobb alternatívák közül való. 

Mert van, aki már nem is küzd. Feladja… és csak nézi ahogy csillog az ünnepek fénye távolian, hidegen és számára egészen idegenül.

A hiány, valaminek, de leginkább valakinek a hiánya; ezt is jelentheti az ünnep. Ezért van, hogy a lelkisegély-vonalak szinte égnek az ünnepek ideje alatt. Hogy ilyenkor követik el a világon a legtöbb öngyilkosságot, hogy ilyenkor halnak meg a legtöbben. Nem lehet elviselni a magányt, főleg akkor nem, amikor minden a szeretettől hangos. Még akkor sem, ha ennek a szeretetnek a zöme látvány, kirakat szeretet.

Figyeljünk hát ilyenkor azokra, akik nem tudnak belekapaszkodni az élet megtartó hálójába! Legyen az az ünnepi jótéteményünk, hogy nyújtsuk mi ki a kezünket és türelemmel várjuk meg, amíg az elmagányosodottak elhiszik, hogy egy segítő kéz nyúl feléjük és meg merik majd fogni. És tartsuk! Tartsuk szorosan őket mindaddig, amíg meg nem találják a saját útjukat vissza az élet örömeihez.

Lejegyezte: egy kedves vendégünk

Kép: pixabay.com