Oldalak

2016. december 30., péntek

Év – forduló



Elvarázsolt napok ezek… Vége a karácsonynak, de még ha dolgozunk is pár napot, olyan félgőzzel tesszük, hisz jönnek az újabb ünnepek. Szilveszter – a szinte előírásszerű örömködéssel, és a -remélhetőleg boldog - új év. 

Ilyenkor a sok tennivaló és ünnepi előkészület mellett az ember lánya átgondolja az elmúlt évét. Leltárt készít: mi minden történt, mit tettem jól vagy rosszul. A következő gondolat: mit tennék másként, már előlegezi is az újabb képzeletbeli leltárt: mit teszek majd a következő évben. 

2016. december 29., csütörtök

Pékség mesék - Egy fenyő álma (Igaz emberek igaz meséi)

Egy tíz éves kisfiú ajándéka 1956 telén.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis fenyő. Erdőszélén cseperedett sok-sok ezüstfenyőcske csemete társával együtt. Egy napon jött egy ember, ő pedig hirtelen gyökerestül sötét zsákban találta magát. Kis idő múlva már  hangos, szaladgáló kisgyermekre lett figyelmes, aki földet igazított a ijedten meredező gyökérkéjére. Ez lett az új otthona. A kisfiú, akire bízták, ha szüksége volt rá öntözgette, rendezte, sepregette környezetét, felszedte lehullott tűleveleit. Ő pedig, ahogy annak lenni kellett, évről évre növekedett a kisgazdájával együtt.

2016. december 26., hétfő

Tavaly karácsonykor



Karácsony utolsó estéje, Andrássy út. Méltó zárása az ünnepnek, hisz mesésen szép ilyenkor. Az út fölött összehajló faágak világító csipkébe öltözve. Kékes jégcsapok lógnak rajtuk, lefelé futó világításukkal az olvadást utánozva.

Luxus cikkek diszkrét bája a minimalista, letisztult kirakatokban.  Tűzpiros topán hozzáillő táskával. Selyemsál. Neves márkák, égbeszökő árak minden giccs nélkül. Tudom, a kevesebb néha több.

Színházak felé siető elegáns tömeg. Az Opera előtt kivilágított szán. Égig érő, csillogó karácsonyfa. 

Az út túloldalán pár házzal odébb sötét kapualj. Három hajléktalan gubbaszt egy paplanon. Az előttük álló pici műfenyőt nézik, melynek csúcsán igazi gyertya ég. 

2016. december 23., péntek

Kedves Jézuska...


Gyermekkoromban szokás volt, és később, persze gyermekeimtől is minden évben időre kértem a „Jézuska levelet” melyet az ablakba kellett helyezni. Általában, ez egy kívánságlistát jelentett, mely híven tükrözte az ebben az időszakban a médián átáramló játékdömping jellegét.  


Ezen felbuzdulva arra gondoltam mi lenne, ha most kéne listát írnom. Vajon, most mi lenne benne? Elkezdtem tehát mese adókat kapcsolgatni, és rémülten jutottam a következtetésre: gyerek legyen a talpán, aki konkrétan tudja, mit szeretne a Jézuskától.

2016. december 21., szerda

Mire képes egy lap?



Te még írsz karácsonyi lapot és feladod a postán? – kérdezte egy ismerősöm, és némi hüledezést véltem felfedezni a hangjában. Vannak még nagynénik a családban, akiknek hagyomány, hogy küldök. Nem hívogatom telefonon őket, hisz mindenki mással van elfoglalva ilyenkor, a világhálóra pedig nem csatlakoztak föl, így ott nem küldhetem a jókívánságokat. Hát maradt a hagyomány.  A címlistára felkerültek a barátnők is, mert - úgy gondoltam - mégiscsak személyesebb, ha ilyen úton-módon kapják meg az üdvözlést és sok puszit.

2016. december 19., hétfő

Mit szeretnék karácsonyra?



Mit szeretnék karácsonyra?

Havat, havat, HAVAT!
Lepje el a földet, ne lássuk a sarat!
Fenyőfa illatot, magyal ágat,
Kielégülő nyugalom vágyat.
Sülő kalács leheletét,
tenyered lágy igézetét.
Nyugalmat, békét,
Játékot, zenét.
Halászlevet, gubát,
Kockás plédet, puhát.
Megható filmeket,
Szívbéli könyveket.
És főleg Titeket,
Kik mindig itt vagytok,
De kevés idő híján – olykor -
Hanyagolok.

Lejegyezte: Vica

2016. december 14., szerda

Gombócból is rengeteg


Idős bácsi száll fel az első ajtón, egyik kezében kopottas táska, másikkal a kapaszkodót markolja, nehézkesen mozog. A hozzá legközelebb eső ülőhelyen egy húsz év körüli lány ül, észbe kap hamar, de nem áll fel. Megkérdezi a bácsit, hogy le szeretne-e ülni. A bácsi egy pillanatra elgondolkodik, majd belekezd:

„94 éves vagyok kedves, gombócból is rengeteg (nevet). Maradjon csak, nem ülök le, csak két megállót megyek a piacig. Az nem sok, kibírom állva is, olyan nehéz itt a tömegben cserélni, inkább maradjon csak ülve.

Tudja, tojásért megyek a piacra minden héten egyszer, tízet veszek, az pont egy hétig elég nekem. Meg még veszek pár dolgot, kis sajtot, kenyeret, amire futja. Ebédet vagy vacsorát hoznak, de reggelizni is kell azt magam csinálom.

2016. december 12., hétfő

Ajándékok hónapja - Adventi töprengős 3.

Szeretünk kapni, ugye? Adni is persze, de kapni!,  az a legnagyszerűbb dolog a világon! Ilyenkor decemberben erre aztán van alkalom.

Pedig nem kéne erre ilyen sokat várni!
Gondolkodtál valaha azon, kedves olvasó, hogy nap mint nap milyen sokat kapsz? Minden reggel felébredsz, tudsz levegőt venni! Látod a színeket, össze tudod rakni magad körül a világot és többé-kevésbé meg is érted. Van aki ezt nem tudja megtenni. Tovább is léphetünk. Jó esetben valaki mellett ébredsz, aki egy ajándék. Igaz, hozzá szoktál már – de ha friss szemmel, az aznap ébredő szemével nézel rá   mondjuk úgy, mintha az ébredésed után ő lenne az az ajándék, amit legelőször kicsomagolsz ezen a szép napon! – na ugye, hogy ugye! Csodás meglepetés! De rácsodálkozhatsz bármire magad körül: az ágyra, hisz nem kell a földön aludnod, a takaróra, ami pont azt a hőmérsékletet tartotta éjszaka, amit annyira kedvelsz, a papucsodra az ágy mellett, ami arról gondoskodik, hogy még a fürdőszobáig se fázzon a picurka lábad. Aztán ott a villanykapcsoló, a mosdó, a tükör, a folyóvíz, az angol WC, a zuhany, a meleg víz, a kellemes illatú zuhanygél… és sorolhatnám. Már fogmosás előtt ajándékok és ajándékok; rengeteg okod van az örömre és a boldogságra.

2016. december 9., péntek

Sétálj! - Ajánló


Hideg van! Leszívesebben bekuckózna az ember egy jó teával-kávéval-kakaóval, puha, meleg, bolyhos takaróval egy kis zugba, ahol csak olvasgat, zenét hallgat vagy esetleg a kedvenc filmjét nézegeti. A szerettei csendben foglalatoskodjanak a közelbe és legyen finom téli alma-fahéj-narancs illat és gyertyafény.

Pedig a világ ott kinn szép, szinte varászlatos. Ki lehet menni napközben egy közeli erdőcskébe és el lehet gyönyörködni a csend hangjaiba az éjszakáról megmaradt jégsziporkák csillogásában vagy be lehet menni a városba. A városba este érdemes és gyalog (esetleg tömeg-közlekedve). Mert úgy sokkal közelebb kerülhetünk a varázslathoz. Ha az ember végig megy a fő utcán– és itt most bármely település fő ütőerére gondolok -, láthatja, hogy gondos kezek és az áldásos energia csodát varázsolt nekünk. Csillog-villog ünneplőben öltözötten minden. A házak is felveszik ünneplő ruhájukat és rámosolyognak az arra haladóra.

2016. december 7., szerda

Már csak néhány hónap


Munkahelyem környékén sok lehetőség kínálkozik egy jó ebédre, tele van a környék jobbnál jobb kajáldákkal. Minden nap ebédidőben elindulunk és választunk valami olyat, amihez a többségnek éppen kedve van. Nyáron a teraszos, kiülős helyek előnyt élveznek. Az egyik kedvenc teraszos helyünk sarkán egy idős bácsi üldögélt rendszerint. Néhány alkalom után arra figyeltünk fel, hogy van egy söprűje és időnként takarítja a járdát. Nappal felgöngyölte a matracát és beszuszakolta az ablak mélyedésébe, azon ücsörgött. Éjszakára pedig széthajtogatta és bár nem sok helye maradt a kinyújtózásra a kis zugban, de gyakorlatilag itt élt. Az utcán, egy ablakmélyedésben.

Rengeteg ilyen sors van a fővárosban, tudom. Mindig is érdekelt, hogy hogyan jut valaki idáig, de sosem mentem utána, sosem vettem a fáradságot, hogy valakit megkérdezzek. Eddig. Amíg meg nem ismertem a Bácsit.

2016. december 5., hétfő

Adventi töprengős - 2


Már megírtuk, függünk a rendszertől. Azt is megírtuk már, függünk a hálózattól. És igen, függés van. Mi lenne, ha mindez nem lenne? Mi lenne, ha nem lenne megtartó rendszer. Mi lenne, ha nem lenne csak az egyéni törvény és az egyéni tartás? Ha csak az lenne, amit személyesen meg tudunk tenni, el tudunk érni, el tudunk mondani?
Lehet, hogy akkor nem jutnánk, vagy egyáltalán nem is mennénk ilyen messzire. Mert nehéz megmondani, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás – azaz, hogy előbb távolodtunk el egymástól és hoztuk a rendszert, a szabályokat és az eszközöket, hogy segítsenek kapcsolatot tartani? Vagy előbb voltak a lehetőségek és így engedhettük meg magunknak a nagyobb szabadságot – ha távolságban rejlik egyáltalán szabadság -?.
Mert képzeljük - és tudom, hogy szörnyű még bele gondolni is -, de kísérlet kedvéért képzeljük el, hogy aki igazán fontos nekünk, az

2016. december 2., péntek

Reklám ajánló


A reklámok nagyon érdekelnek engem. Az, hogy milyenek a karácsonyi reklámok. Hogyan és mennyire mások, mint a médiabumm előttiek. Mert mások. Vajon mi változtunk vagy a világ?

De eltérültem. Eltérített a gondolat, hogy mire használjuk a reklámfilmeket. Magának a műfajnak tudománya van és szakemberei, aki a küszöb alatti és feletti üzeneteket is a legapróbb részletekig bekódolják, s így ezek az apró filmecskék igazi trójai falóként működnek. Nagyon gyorsan bebújnak a tudatunkba – az elmélet szerint az is mindegy, hogy a szimpátia vagy az ellenszenv miatt ragadnak meg, lényeg az, hogy foglalkoztassanak – és elkezdik áldásos vagy áldatlan tevékenységüket. Eladnak leginkább. Erre használjuk őket. Itt jön az én nagy kérdésem, hogy ma, a negyedik ipari forradalom hajnalán, az erősen jólétre hajazó társadalmunkban mit akarunk eladni a médiafogyasztóknak.

Azt látom, hogy egyre kevésbé porszívót!