Amikor visszavonhatatlanul elröppen a nyár és már csalóka remény sem
marad abból, hogy melegen kényeztető hosszú nappalok és rövidke felüdülést adó
éjszakák visszatérnek, egyszer csak belopózik az elmúlás. Alkony felé érkezik,
és olyan észrevétlenül telepszik le az ablak párkányára mint a köd. Először
csupán annyit érzékelek, hogy valami más, valami megváltozott. A hangulat
kicsit nyomottabb, eltöprengőbb, a csendek hosszabbak és viszhangtalanabbak
lesznek. Ahogy a színek megkopnak, valakinek mindig eszébe jut, hogy
felkapcsolja a lámpát. Az izzó takarékos, ezért felkapcsoláskor teljesen olyan,
mint nagyon régen a sárga fényű petróleumlámpa… és meg is érkeztünk - a múltba.
2015. október 30., péntek
2015. október 28., szerda
A megérdemelt jutalom
Mára vagy az őszök lettek naposabbak,
színesebbek, illatosabbak, vagy bennem változott valami. Egyre inkább érzem,
amit drága Nagyikám mondott mindig: "Kislányom, az ősz nem az elmúlás
időszaka, hanem a megérdemelt jutalomé, a betakarításé." Ő már csak tudta,
földműves volt, igazi parasztasszony, a szó legnemesebb értelmében. Az évszakok
körforgása szerint élt, tavasszal és nyáron keményen dolgozott, hogy aztán
ősszel learathassa munkája gyümölcsét, télen pedig jutott idő az oly nagyon
szeretett hímzésre és olvasásra is.
2015. október 26., hétfő
Majd ha itt a 98...
Nem is olyan régen a boltban elcsíptem
egy beszélgetést:
"98 éves lesz. 17-ben
született.
Édesem!!! És mit veszel
neki?
Megmondom, de el ne szóld
magad előtte!
Dehogy! Na, mondd már!
Máray válogatást. Nagyon
fog örülni…"
Közben eltávolodtak, nem hallottam
őket többet, de mosolyogva néztem utánuk, mert eszembe jutott az én mamám, aki
szintén szép kort élt meg, 99 évet.
De
nem csak Mama jutott eszembe, hanem az is, hogy milyen irigylésre méltó az, ha
valakit a 98. szülinapján Máray válogatással lepnek meg. Mert ezek szerint még
mindig olvas. Még látja a betűket, felfogja az értelmüket, még gyönyörűségét
leli a könyvekben. És nem utolsó sorban figyelmes rokonok és barátok veszik
körül.
2015. október 23., péntek
Szép dilemma
Szépkorúak
Nagy a dilemmám:
Soha sem hittem volna, hogy így fogom érezni magam.
Sokszor mondták: majd meglátod ötven után……!
De mit? No, én soha sem, hiszen azzal nem változik semmi. Vagy mégis?
Igen? Vagy mégsem?
No, de vajon hogyan lehetséges ez?
Felmerülnek eddig magától értetődő kérdések.
Hogyan tovább?
Vegyünk egy példát az életemből, a „szépkorúságomból”.
Szakmaiságom. Mindig úgy gondoltam, hogy életem végéig képzem majd magam, hiszen az
információk csak úgy dőlnek. Azonban megfogalmazódott bennem a kérdés: mit csináljak az eddig
megszerzett tapasztalataimmal, ismereteimmel? És újból előtört belőlem, hogy „ezt már tudom", újat,
újabb kihívást szeretnék.
Nagy a dilemmám:
Soha sem hittem volna, hogy így fogom érezni magam.
Sokszor mondták: majd meglátod ötven után……!
De mit? No, én soha sem, hiszen azzal nem változik semmi. Vagy mégis?
Igen? Vagy mégsem?
No, de vajon hogyan lehetséges ez?
Felmerülnek eddig magától értetődő kérdések.
Hogyan tovább?
Vegyünk egy példát az életemből, a „szépkorúságomból”.
Szakmaiságom. Mindig úgy gondoltam, hogy életem végéig képzem majd magam, hiszen az
információk csak úgy dőlnek. Azonban megfogalmazódott bennem a kérdés: mit csináljak az eddig
megszerzett tapasztalataimmal, ismereteimmel? És újból előtört belőlem, hogy „ezt már tudom", újat,
újabb kihívást szeretnék.
2015. október 21., szerda
Fejünk felett a lék
Új lakba költöztünk.
Igen, nekünk ez volt az első. Az első saját.
És szerettük, minden apró
hibájával együtt. Szerettük, mert a mienk volt. És majdnem olyan, mint ahogyan
megálmodtuk. Volt benne több szoba – ilyet szerettünk volna és több szint – na jó,
ez nem volt feltétel. Aztán voltak szép nagy ablakai, kicsit áteresztőek, de
majd csak felújítjuk. És volt benne kandalló, mondjuk a begyújtási
kísérletünkkor mind a két alkalommal beriasztott a füstjelző. Tűz az nem
lett. Mindegy, jól néz ki és lakájos. Rámegy ugyan a gatyánk a törlesztő
részletekre, de magunknak törlesztünk. És majd apránként szép lassan jön a
többi is. És tényleg más érzés haza jönni. Olyan otthonosan énes érzés. Lazítós
és örömteli.
2015. október 19., hétfő
Az igazi
Tavaly októberben kezdtem el keresni az igazit. Eleinte csak kacérkodtam a gondolattal, hogy mennyire jó lenne, ha megtalálnám és elkezdtem nyitott szemmel járni a városban. Láttam nagyot, kicsit, komfort nélkülit, aranyosat, lerobbantat és még sorolhatnám. Összegyűjtöttem a szempontokat is, hogy minek kell megfelelni az Álomlakásnak. Bejártam a kiszemelt kerületek szimpatikus részeit, és felvettem a kapcsolatot jó néhány ingatlan közvetítővel, mindenkinek elmondtam, hogy mit szeretnék, másfél szoba, világos, belvárosi lakást (kerület részek megjelölésével). Nem földszint, nem körfolyosós. De az igazit még mindig nem találtam meg.
Aztán a nyári szabi után erőteljesebben folytattam. Munka után minden nap, sőt hétvégén is, végig böngészem az összes hirdetést az ingatlanos portálokon. Hetente 5-6 lakást néztem meg átlagosan múlt hónapban, de ha fél évre visszanézek, akkor már a százat is megugrottam.
2015. október 16., péntek
A(z) (z)űr, avagy miért nem leszek űrhajós?
Szeretem a világűrről szóló
történeteket, legyenek kitaláltak vagy tudományosak. Imádom könyvben is, filmen
is, az utóbbi esetben legfőképpen a látvány nyűgöz le. Egy fárasztó nap után
vagy az állatokról szóló természetfilmek, vagy a világegyetemet bemutató
tudományos művek (és esetleg egy pohár sör, bor vagy pálinka) tökéletesen ki
tud kapcsolni. Ezen túl persze egyszerűen érdekel, hogy mi van még a Földön
kívül, kik élnek még a világegyetemben, vannak-e párhuzamos univerzumok, és mi
lesz, ha a fekete lyukak egyesülnek. Ez utóbbira már megvan a válasz: 1 (és
utána egymillió nulla) év múlva az összes fekete lyuk egy nagy fekete lyukká
áll össze, ebbe beleesik minden más, majd felrobban – ez lesz a világegyetemünk
vége. Nem túl megnyugtató...
2015. október 14., szerda
Domb ház
Új
őrület, irányzat hódit az építőiparban és építkezők körében. Zöld házakat, domb
házakat, öko házakat építenek maguknak a tehetősek. Vagy ez nem csak
pénzkérdés?
Nekem
is volt egy álmom, igazából eredetileg nem is az enyém, hanem az akkori páromé
volt, amit én is magaménak éreztem. Az volt az álmunk, hogy ha egyszer sok
pénzünk lesz, építünk magunknak egy földházat. Olyan házikót álmodtunk, amely egy
domboldalba épül, a fény felülről áramlik be az üvegtetőn, illetve arról az
oldalról, amelyik nem a domboldalba ékelődik. Az egész házat a földbe
süllyesztve képzeltük el, nyáron kihasználva a föld hűvösségét, télen pedig a
melegét. Álmodoztunk még napelemekről és szélmalmokról, amik alternatív
energiával látnak el minket, kímélve a környezetet.
Címkék:
belül,
együtt,
emlékezés,
férfi,
hangulatok,
helyünk,
kötődés,
kreativitás,
magánélet,
mi,
önmegvalósítás,
szerelem,
sziluett,
természet,
tudatosság,
zöld
2015. október 12., hétfő
Bögre
Van egy bögrém. A (nagybetűvel) szerelmemtől
kaptam majd 10 évvel ezelőtt, ő festette, hogy velem legyen mindig – akkor is,
ha máshol vagyok, nélküle. Bevittem a munkahelyemre. Azóta már az ötödik
munkahelyi asztalon nézzük egymást egész nap.
Akkor még nem így nézett ki.
Gyönyörű, teljes, kerek, napsárga mezőben a szerelem-szenvedély vörös áramlatai,
örvényei, s a közepén a piros pont - talán a „Vous et ici” („Ön itt áll”) vagy a
szerelmünk vérszerződésének vércseppje, a pecsét.
Sokszor emeltem a szájamhoz,
ittam az élet vizét belőle, melengette közben kezemet – lelkemet – szívemet -
benne a tea. Összenőttünk, nélküle üres a tér mellettem. Óvatosan mosogattam,
tisztogattam, nehogy elhalványuljon, eltűnjön a napsütés róla.
2015. október 9., péntek
Az utolsó hóhér

Hátborzongató még belegondolni is, hogy valakinek
ez a hivatása, ehhez ért a legjobban, ez a mestersége. Elképzelem, hogy a
reggeli kávé után kényelmesen becammog a munkahelyére, kiélesíti a guillotine
pengéjét, majd lecsap néhány fejet. Mi lehet az indíttatás ahhoz, hogy valaki hóhérnak
szegődjön?
Vajon Fernand Meysonnier halálával végképp kihalt
ez a szakma? Vagy a mai kornak is megvannak a maga „hóhérai”?
Ha kicsit
elmerengünk ezen a kérdésen, kik lennének azok? Talán a sintér? Vagy a behajtó?
Netán a felszámolást, kilakoltatást végzők? Vagy az abortuszt és halálbüntetést
végrehajtó orvosok? Szerintetek kik a jelen „hóhérai”?
2015. október 7., szerda
A meglepi
Mi? Ilyen korán! Hétvége
van! A gyerekek sincsenek itthon! Ég a ház? Mi van? Miért nem alszunk még? Alig
pitymall? Ja, hogy te már fel is keltél… és van valami meglepetésed… nekem?
Ugye nem rossz hír? Utálom a kellemetlen híreket… főleg így hajnalok-hajnalán..., na jó, kelek, mosdok, ahogy
annyi éven keresztül… minnyá jövök.
Öltözz lazán!
Öltözzek? Szombat
reggel van! Háziköntös, kockás papucs! Hová öltözzek. Nem, én nem készülök
sehová, se sportosan, se elegánsan, se lazán. Nem értem mi ez a nyaggatás. Különben
is, hol a napi betevő kávém, anélkül egy lépést sem - igazán tudhatnád - már
nem is tudom hány éve… Most nem, része a meglepinek… Na jó, minnyá jövök…
2015. október 5., hétfő
A Bicikli
Pont egy éve történt. Szép napsütéses őszi reggelre ébredtünk. Szabadságon
voltam, nagytakarítást terveztem aznapra. A család többi tagjának indult a
szokásos hétköznap: felkelés, öltözés, irány a konyha.
Reggeli készítés közben kinéztem az ablakon és feltűnt, hogy a gyerek
biciklije ott hever a kerti házikó, alias: sufni mellett a járdán, csak úgy
eldőlve.
- Miért
nem pakoltál be tegnap este? - szegeztem a kisebbiknek a kérdést.
2015. október 2., péntek
Gyalogos-figyelő
Voltatok a héten futni?
Még nem? Pedig kellene. Gondoljatok bele, milyen sokat üldögélünk kanapén,
fotelban, széken, sőt autóban! Ugye, hogy ugye! És mennyi a mozgás a másik
oldalon? Na! Mozogni bizony fontos, sőt, muszáj! Mondjuk, én nem viszem
túlzásba, ráfogom a nyuszira, vagy a lábtörésre, vagy mit tudom én; de nem és
nem futok! Gyalogolok! …és mennyivel jobb dolog ez, de tényleg. Egyetlen
hátulütője van, tovább tart, de ezen felül… na tessék, felsorolom az előnyöket:
nem fáj, nem köpöm ki a tüdőmet és nem izzadom szanaszét magamat. S ha ez nem
lenne elég, nézelődhetek is közben. És tényleg mennyi mindent megláthat az ember
egy kiadós gyaloglás során. Nem hiszitek? Gyertek velem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)