Akkor még nem így nézett ki.
Gyönyörű, teljes, kerek, napsárga mezőben a szerelem-szenvedély vörös áramlatai,
örvényei, s a közepén a piros pont - talán a „Vous et ici” („Ön itt áll”) vagy a
szerelmünk vérszerződésének vércseppje, a pecsét.
Sokszor emeltem a szájamhoz,
ittam az élet vizét belőle, melengette közben kezemet – lelkemet – szívemet -
benne a tea. Összenőttünk, nélküle üres a tér mellettem. Óvatosan mosogattam,
tisztogattam, nehogy elhalványuljon, eltűnjön a napsütés róla.
