A fák titkos nyelve – könyv ajánló (Stefano Mancuso-Alessandra Viola, Kossuth Kiadó 2015)

 

Én szoktam beszélni a növényeimhez is, és nem szégyellem…

Évtizedek óta lenyűgözve – és időnként bosszankodva - figyelem, ahogyan az erdőszéli kis házunk szomszédságában lévő elhagyatott/elhanyagolt telek növényzete fokozatosan visszaveszi az uralmat a régi házikó. kerítés felett. Így jó rejtekhelyet ad baglyoknak, rókáknak, peléknek (amelyek aztán a mi padlásunkat is bulizóhelynek használják). 

A fenti könyv, illetve a Science folyóirat 1983-as száma óta többször, többen is megfogalmazzák, hogy a növények sokkal intelligensebbek, mint az emberi faj. Évmilliók óta léteznek, fenntartják a bolygó légkörét, lehetővé teszik, hogy mi és az állatok egyáltalán létezzünk, éltető oxigént szívjunk be, táplálkozzunk.

A Földön csak 0,3 százaléknyi állati (beleértve minket is) létformával szemben 99,7 százaléknyi növényvilág áll (bár nem teljesen egy helyben), és burjánzik. Ha hagyjuk…

Téli mese - filmajánló

Téli mese (Mark Helprin, könyv: 1983, film: 2014)

„Nem mese az gyermek…”

A könyvet imádtam 30 éve. Hogy ebből filmet lehetne csinálni, azt nem gondoltam volna. Karácsonykor nagyjából láttam a filmet a TV-ben, aztán még kétszer néztem meg, és harmadjára állt össze a kép. Akkor sikerült minden mondatnak, a történet bizonyos szálainak elérnie az agyamhoz vagy a szívemhez. És ez nem a rendező hibája, a filmben időnként finoman, halkan vannak elrejtve vagy megmutatva kérdések, válaszok.

Az élet ilyen. Csak azt sajnos (?) nem nézhetjük meg háromszor, hogy összeálljon a kép teljesen.

Mark Helprin ezt írja: „Sok ember utálja a hősöket.

Macskák és rabszolgák II. rész

Részletek Sonkamacska naplójából:

Július 17.

Ki az, aki még nem tudja a nevemet? Na jó, megmondom nektek, rabszolgák: Sonkamacska vagyok. Brit származású, kékvérű, igazi arisztokrata. A világ dolga, hogy engem kiszolgáljon. Van otthon egy fő szolgám, de van egy helyettes is, őt is szoktam alkalmazni, ha nagyon muszáj. A helyettes is ad enni, meg is szokott simogatni (feltéve persze, ha megadom az engedélyt), próbál velem játszani is, de ezt azért már nem hagyom neki. A fő szolga ott lakik a lakásomban, a helyettes a fővárosi kastélyomban, és néha mindketten egyszerre vannak jelen, hol itt, hol ott, hol a hegyekben lévő házamban. Van egy autóm is, a hátsó ülésen szoktam utazni, mert onnan mindent jól látok, és ha közlendőm van, egyszerűen elérem a karmaimmal a gazdi vállát. Szerencsére jól betanítottam, tudja, hogy ilyenkor valami finomságot kell adnia. Ha nem ad eleget, simán végignyávogom az utat. Ez szokott hatni.

Ma megérkeztem a fővárosi kastélyomba, és borzalom! Tragédia! Megbocsáthatatlan bűn! Ott találtam

Rendhagyó - páratlan karácsony

Rendhagyó azért is, mert csak most írok róla. Páratlan, mert mindketten pár hónap különbséggel pár-hagyottan értünk el a karácsonyhoz. De mi, mint árvagyerekek ketten – azaz - párban voltunk. És mert páratlanul páratlan karácsonyunk volt. A karácsonyérzés vagy hangulat így érdeklődés hiányában elmaradt. Hogy jó vagy rossz-e, az karácsony végeztével kiderült, de hogy ilyen még nem volt eddig, az biztos. Hogy lesz-e?

Néhány jelszóval azért felszerelkeztünk, ha már az eddigi szokások és családi hagyományok most nem segítettek. Az egyik jelszó az volt, hogy senki ne legyen egyedül. A másik, hogy töltött káposztát kell főzni. A harmadik, hogy a karácsony semmiképp nem karácsony fenyőfa nélkül. Ennyi volt biztos, a többit rugalmasra „terveztük” – ahogy jön. Ez végül azt jelentette, hogy folyton vagy korcsolyázni vagy moziba vagy karácsonyi vásárba kellett menni, esténként igazábólszerelem-es és holiday-es filmeket kellett nézni (cinikusan azért könnyebb volt). Ja és földönalvók lettünk, mert a régi ágynak mennie kellett, s ugyan az új matracot sikerült megvenni december 19-én, de a szállítást már csak az új évre vállalták. Egy új ágykeretben kicsit kényelmetlen lett volna aludni matrac nélkül. Szóval gerinckezelés  vagy karbantartás

Hol a madár se jár

Hol a szerelem,
hol az ölelés

hol a madár se jár…

Ezek a sorok egy sok-sok évvel ezelőtti, hasonlóan forró nyáron fészkelték be magukat a gondolataimba, miközben magamat alig vonszolva távolodtam az akkori szerelmemtől, aki már nem akart engem. Most újra visszarepültek a szavak hozzám, hasonló fészekre leltek a szívemben.

A nyár még perzsel, miközben lassan – de biztosan - múlik.

A szerelem is lehet heves, tüzes, perzselő, szenvedélyes, forró, lángoló – mint az idei nyár kánikulai hetei. A szerelem is elmúlhat, lassan vagy egyik pillanatról a másikra, megmagyarázhatatlanul – bárhogyan, bármennyire is magyarázhatjuk. Ahogy jött, úgy megy is. Megégethet, s aztán örökre megmaradó „égési” sebet okozhat az énünk határvonalain, a bőrünkön. Nem csak napkiütések vannak, szerelmibánat-kiütés is van, knock-out a javából. Viszket, ég, sajog, lángol, vakarod,

A buddhista wc-csésze: 3 nő esete Finnországban

Holnap elmegyünk megnézni a finn mocsarat. Mármint nem a péntek-szombat esti vodkázósat, hanem a tajgás-fenyős-nyírfás-mohás-zuzmós őserdővel tarkítottat.

Álomittas felkelés, na ma sem lesz bundáskenyér… De miért áll a WC-ben a víz kicsit magasabban? Ajaj, rossz sejtésem van, láttam én már ilyet – sőt álltam már otthon egyedül hétköznap éjféltájt a WC-pumpával kétségbeesve a fürdőszobában. Kényelmes reggeli (finn rozskenyér, amiből soha nem lehet elég, füstölt lazac – aki szereti a halféléket, leipojusto – azaz fogaink között rendesen nyiszorgós, de nagyon finom „sajtkenyér” – persze lakkahillo-val, azaz mocsári hamvasszeder lekvárral, ahogy kell) majd készülődés az öltözés mellett a mindennapos „ami bemegy, jöjjön is ki” alapon.

Szauna Finnországban - vigyázat, csak bátraknak!

Így szaunáztunk mi… Finnországban (Tampere, 2015. április 16. 21 óra)

1. „Ó, én szoktam itthon szaunába járni, bírom, ha jó meleg, aztán jön a langyos zuhany, meg a pihi… utána még kétszer-háromszor új kör…”

2. „Ja, itt a tóba kell bemenni ??? És azok mik, amik rajta úszkálnak? Jégtáblák???? És ebbe mennek be az emberek???? Na, én aztán biztos nem, erre fogadást se kell kötni, az hétszentség…”

3. „Jaj de jó meleg van, üljünk jó magasra a kályha mellé, majd ráülünk a törcsinkre… De miért pattant fel mögöttünk az a pasi? És már vissza is jött – mit akar azzal a három fa péklapát-szerű – nyél nélküli valamivel? – lapátra tesznek minket …hahaha – ja hogy erre kell itt ráülni? Higiénia? Ja előtte és utána vízzel leöblítik…hmhm…azért rátesszük a törcsit is…”