Téli mese (Mark Helprin,
könyv: 1983, film: 2014)
„Nem mese az gyermek…”
A könyvet imádtam 30 éve.
Hogy ebből filmet lehetne csinálni, azt nem gondoltam volna. Karácsonykor
nagyjából láttam a filmet a TV-ben, aztán még kétszer néztem meg, és harmadjára
állt össze a kép. Akkor sikerült minden mondatnak, a történet bizonyos
szálainak elérnie az agyamhoz vagy a szívemhez. És ez nem a rendező hibája, a
filmben időnként finoman, halkan vannak elrejtve vagy megmutatva kérdések, válaszok.
Az élet ilyen. Csak azt
sajnos (?) nem nézhetjük meg háromszor, hogy összeálljon a kép teljesen.
Mark Helprin ezt írja: „Sok ember
utálja a hősöket.
Kritizáltak azért, ha bátor, őszinte, szerető, intelligens emberek portréját írtam meg. Gyengeségnek és szentimentalizmusnak tartották. Azok az emberek, akik összetévesztik a valódi érzelmeket a szentimentalizmussal, gyávák. Félnek elkötelezni magukat, és így „hűvösek” maradnak egész életükben, amíg meg nem halnak – akkor már valóban kihűlnek.”
Kritizáltak azért, ha bátor, őszinte, szerető, intelligens emberek portréját írtam meg. Gyengeségnek és szentimentalizmusnak tartották. Azok az emberek, akik összetévesztik a valódi érzelmeket a szentimentalizmussal, gyávák. Félnek elkötelezni magukat, és így „hűvösek” maradnak egész életükben, amíg meg nem halnak – akkor már valóban kihűlnek.”
Kedvenc mondatom a filmből, a világ
legjobb randizós szövege: „Recseg. A padló.” :)
A filmet az nézze meg,
aki:
-
kíváncsi és már elgondolkodott azon, hogy
mi is a dolga/feladata/célja/értelme, stb az életének?
-
akit érdekel, hogy vannak-e sorsszerű
találkozások (és nem mindig a szerelem az)
-
bozontos szemöldökű Colin Farrel rajongó
-
kíváncsi a vicces Men in Black-re (Will Smithre), aki
tud 1 perc alatt egyszerre cinikus, gonosz, elfásult, szomorú, aggódó és érző
lenni - és végre nincs rajta napszemüveg
-
szereti és érti a meséket
-
szeretne korcsolyázni vagy lovagolni a befagyott
Coheeries-tavon (Hudson-öbölben)
-
szereti a karácsony-érzést nem csak karácsonykor
átélni.
Ne nézze meg, aki:
-
a Szex és
New York-féle New Yorkot várja
-
nem szereti
a telet és a havat
-
sose
szerette a meséket (még gyerekkorában sem),
-
akit a
szerelem, csillag, fehér ló, szeretet, fény, meghittség szavakat meghallva
kiráz a hideg
-
akinél nincs
egy darab papírzsepi sem (nekem 3 darabra volt szükségem)
És hogy én
mit tanultam a filmből? Legtöbbször fogalmunk sincs, hogy amit teszünk vagy
nem, az mások számára mit fog jelenteni. De azért próbáljuk a tőlünk telhető
legjobban csinálni a dolgokat. És/vagy legalább kérdezzük meg a másikat… Vagy
fordítva: hiába próbáljuk meg a legjobbat tenni, úgysem csak rajtunk múlik,
hogy milyen hatással leszünk a másikra, a dolgok folyására vagy a
világegyetemre…
Utószó:
Vajon kinek
leszek én az ő csodája?
És nekem ki
lesz az? Vagy már volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése