Ha szigorúan vesszük, akkor szociofób vagyok. Ezt már régóta
sejtettem, de most újabb bizonyítéka akadt eme sejtelmemnek.
Mindig is nehezen teremtettem kapcsolatot az emberekkel. Már az
óvodában is leginkább egyedül szórtam a homokot a fejemre a sütiformák között,
mert valahogy nem értettem kortársaimat és szemmel láthatólag ők sem értettek
engem. Ennek megfelelően vagy kerültek, vagy valami sértést vetettek oda a
homokdomb másik oldaláról. Ha nagyon elmagányosodtam, akkor beültem az óvónéni
ölébe és vele beszéltem meg az élet nagy dolgait. Az évek során persze akadtak
páran, akik közelebb merészkedtek, velük igazi barátságot kötöttem, de ők
nincsenek sokan.
Kellő intelligenciával rendelkezve mire felnőttem nagyon jól megtanultam
persze a kapcsolatteremtés formai elemeit, rengeteg sémával rendelkezem erre
is, ott sorakoznak a fejemben a különböző matematikai és logikai modellek
mellet. De az igazi kapcsolathoz, a kötődéshez ez azért nekem kevés. A
legtöbben még ma sem értenek és ez legtöbbször kölcsönös.:)