Pékség mesék - Igaz történetek, igazi emberekről

Hadd kezdjem azzal, hogy a sors úgy hozta, hogy ismét visszatérhettem szakmai „gyökereimhez”, újra eladó lettem. Egy kis péküzletben dolgozom. Magam alakítom a boltot, ami már nagyon kedves számomra. Szerencsés vagyok azt hiszem, mert a közvetlen közelemben lévő két üzlet eladói is csodálatos emberek. Jó helyre kerültem. Öröm velük napról napra találkozni. A boltocska pedig alakul. A vevők, hát igen, a vevők… hiszen róluk szól minden. Ők pedig visszajárnak, és hozzák a történeteiket. Arra gondoltam, hogy megírom itt a blogban ezeket, hogy megismerhessétek a vevőimet és ezt a környéket a maga örömeivel, gondjaival. Szeretném viszont leszögezni előre, hogy mindenféle politikai hovatartozás, vallási nézet vagy társadalmi megkülönböztetés mentesnek szánom ezeket a szösszeneteket. Nem tisztem nekem állást foglalni – és halkan jegyzem meg, másnak sem - csakis

Nagygubanc –azaz mese az önzésről (is)

Ó igen, az önzés, ez az okozója a legnagyobb gubancoknak.

Itt ez a rajzfilm, az Aranyhaj és nagygubanc – kedves bájos és mindenekfölött vicces egész estés családi mozi. Szerintem igazi családi, mert a nevettetésen (a jó szinkronon) és a szép látványon túl mindenkinek nyújt valamit. Kezdjük csak a legnagyobb fogyasztókkal: a gyerekekkel. Elsőre egy kalandos Rapunzel feldolgozás, kicsit felturbózva hollywood-i elemekkel megtűzdelve, csili-vili színes csomagolásban tálalva. És mégis van valami a képek mögött vagy között (?).

Álom, álom, édes…

Reggel ébredve még jönnek a képek, színek, illatok, hangulat. Próbálom megragadni, de elillannak. Oly kevés, mi megmarad. Ha szerencsém van, emlékszem még rá, sőt a történethalmaz egésszé áll.

Lágyan ringott csónakunk a kék vízen. A térkép szerint falvak nőttek a tóban hirtelen. Ezen sem lepődtünk meg, evezve nekivágtunk, hátrahagyva a megszokott világunk.

Citromsárga lett a pók, mi kifutott a dobozból. Ölni akart a kígyó, de jól fejbe kólintható.  Még szerencse, hogy kéznél volt a babakád. Nem is sejted milyen hasznos, ha támad az óriás boád.

Egy homokdombon próbáltam fölmászni.

Téli kérdezz-felelek Fonóművesen

Kopár, zúzmarás faágak - a világ tele van színekkel. Válassz egy színt, amely a legjobban illik az téli hangulathoz!

Fehér. Nosztalgiával gondolok vissza gyerekkorom teleire, amikor a frissen esett hóban sétáltunk, hógolyóztunk. Ropogott a talpunk alatt. Mindent befedett és mindent tisztává, gyönyörűvé, fehérré varázsolt.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel. Melyik az a zene, ami megmelengeti a szíved és miért?

Lounge, chill out, bármi, ami a háttérben szólva kellemes hangulatot varázsol. Ha pedig valami vidámra vágyom, akkor az aktuális kedvencem Pharrell Williams. És nem csak a Happy miatt, hanem a nyilatkozatai miatt is. Sugárzik belőle az életigenlés és ez valahogy rámragad, ha a dalait hallgatom. Évszaktól függetlenül:)

Csináld magad karácsonyfa díszek

A tömeggyártás helyett vagy mellett olykor szeretem saját készítésű díszekkel ékesíteni a fenyőt. Kis kézügyességgel, türelemmel és némi kreativitással mesés, egyedi díszek készülhetnek, amik aztán jó érzéssel töltik el az embert az ünnepek alatt minden alkalommal, amikor ránéz a „művére”, a feldíszített karácsonyfára. Kézügyességgel nem szolgálhatok a fenyő díszek otthoni elkészítéséhez, de néhány ötlettel igen. 

Szárított gyümölcsök: szeletelt narancsot, citromot, csillag gyümölcsöt, almát megszárítunk (3-4 mm karikákat vágunk a gyümölcsből, majd sütőben 70-80 C 3-4 órán át szárítjuk) majd selyemzsinórból vagy kender zsinórból akasztót készítünk és fellógatjuk a fenyőre.

Adventi vásározós

Csak néhány órányi autóútra igazi mesevilág vár.

Karácsonyi díszkivilágítás, jászol és kis Jézus, fenyő és mézeskalács illat, punch, forralt bor, sült kolbász és még sok-sok minden mi szem szájnak ingere.

Rég nem látott, külföldön élő barátnőm meghívott minket magához egy hosszú hétvégére és örömmel elfogadtuk. Szerintem Ausztria egyik legcsodálatosabb helyén él, ahol egy tengerszem köré épült városkát, a még nyáron is havas hegycsúcsok vesznek körül.

Smink és önbizalom

Tizennégy voltam, mikor egy nálam 2 évvel idősebb barátnőm hatására megvettem az első rúzsomat. Izgatottan vártam, hogy kipróbálhassam. Kíváncsi voltam, milyen változást fog hozni, hogy illik-e hozzám a választott szín és bevallom kicsit szorongtam amiatt, hogy mit szólnak majd a szüleim és a körülöttem élők.

Néhány évvel később, 18 évesen az akkori trendnek megfelelően, feketével kontúroztam a számat, sötétvörös vagy bordó rúzst húztam rá, erősen festettem a szemhéjamat és a szempilláimat, valamint alapoztam az arcomat. Akkor már nem érdekelt mit gondolnak mások, magam miatt sminkeltem, mert jobban éreztem magam az álarc, a renovált külső mögött. Nekem tetszett és talán a különbözni vágyás is belejátszott a döntésembe,

Emelem kalapom

Olyan vagyok mint Gombóc Artúr. Szeretem a színes kalapot, a vidám kalapot, a fekete kalapot, az elegáns kalapot, a szalmakalapot, a kis kalapot, a nagy karimájú kalapot, az extravagáns kalapot és még sorolhatnám... Igaz, nem túl gyakran hordok, de alkalom adtán nagyon jól érzem magam benne. Olyan sikkes, légies, nőies és szerintem egyedi dolog. A kalap öltöztet, kiemel, megkoronázza az embert szó szerint is, és nem utolsó sorban, megvéd a jégesőtől és a napszúrástól.

Amikor olyan városokban járok, ahol még találni régi, cégéres kalapkészítő mestereket, mindig megállok a kirakat előtt és gyönyörködöm. Egy-egy darab igazi remekmű. A karimák változatossága, a díszítések sokszínűsége, az anyagok és színek kavalkádja, lenyűgöző. Annyi fantázia, egyediség és gondolat van egy kalapban. A kalapos mesterség éppoly irigylésre méltó számomra, mint a gyertyakészítés vagy a kimonófestés.

Tekerem, hurkolom, megkötöm

... avagy 20 ötlet sálakhoz

A sálak és kendők rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. Roppant jó kiegészítő télen, tavasszal, ősszel de a leheletnyi selyemsálak még a hűvösebb nyári napokon is beleférnek. Egy egyszerű, egyszínű öltözéket könnyedén fel lehet dobni egy jópofa, színes sállal.

A magam részéről az élénk, erőteljes, mintás darabokat éppúgy kedvelem mint az egyszínű, de az anyagában nagyszerűeket. Egy kellemes tapintású sál egész nap simogatja, nyugtatja a bőröm. Rengeteg sálam és kendőm van a szivárvány majdnem minden árnyalatában: van pasztell rózsaszín virágos, élénk zöld barna pöttyökkel, csokoládé barna és kapucsínó barna változó árnyalatokkal, kék és fehér csíkos matróz style, és nagyon-nagyon sok egyszínű, fehér és fekete több is. Kiegészítőnek sem utolsó a sál vagy a kendő. Sokszor választom kosztümhöz, üzleti megjelenéshez, de akár sportosabb öltözékhez is. Télen pedig le nem szakad a nyakamból a vastag kötött sálaim egyike.

Egészen más vízpart

Ez egy atipikus tengerparti strand: ahelyett, hogy homok, görgetett kövek vagy sziklák lennének a parton, minden csupa fekete apró-kavics. 

Ki hallott már olyat, hogy az egész strand fekete? Az ok egyszerű: vulkanikus kőzetről van szó, ettől a szín és az állag.

A megközelítés sem szokványos: egy hegyoldalból kell leereszkedni, hogy végre kiteríthessük polyfoamjainkat (a gyékény itt nem túl kényelmes). Lefele ez még nem is olyan bonyolult, de délután, amikor hazafelé tartunk, ugyanezt a hegyet kell megmászni – ami, tekintve, hogy a strandolás igen fáradságos tevékenység – már kevésbé esik jól.

Kékfestő

Hagyomány, évszázados technikák, apáról-fiúra, anyáról-lányra szálló ősi mesterségek. Mennyire fontos ez a mai rohanó, "multikulti" világban? Valószínűleg nem járok messze az igazságtól ha azt mondom, sajnos hanyagoljuk és nem emeljük méltó piedesztálra a régi idők értékeit. Pedig kis hazánkban van belőlük rengeteg.

Szerintem ilyen a kékfestő is. A matyóval ellentétben, melyről korábban írtam már itt a Selyemgubancon, a kékfestő hírét nem repíti szárnyain a divat. Sajnos nem jelenik meg világsztárok ruhatárában és nemzetközi neves eseményeken. Pedig szerintem megérdemelné.

Honnan is ered a kékfestő? 

Jégkocka csodák

Itt a perzselő, barnító, vízpartra kergető nyár. Cáfolhatatlanul megérkezett és tikkasztó hőségével néhányan már-már soknak is érezzük. Hiszen úgy vagyunk ezzel a forró nyári időszakkal, hogy a havas, hideg, sötét estéken epekedve várjuk, de mikor végre ruhát bomlasztva, vizet pocsolyává majd repedező földdé szárítva megérkezik, akkor panasz hagyja el a szánkat és túlzásnak érezzük a perzselő meleget.  Amikor pedig a hőmérő 36 C fok fölé kúszik, szinte elviselhetetlenné válik a nyomasztó, vibráló hőség. Ilyenkor aztán elkezdünk gondolkodni, mivel lehetne enyhíteni a tikkasztó forróságot?

Ha én bazsarózsa termesztő volnék

Akkor minden nap a kertben hallgatnám, ahogy a virágok nyílnak, érezhetném, ahogy a szirmaik ontják az illatot. Titkon lesném, hogy vajon melyik lehet Paion, a görög orvosok istene. Locsolgatnám, és talán el is nevezném őket. És hogy miért termeszteném a virágok királynőjét? Mert az ő frissessége, üdesége, szépsége jelképezi a lélek megújulását, a kiteljesedést.

A bazsarózsák a legszebb tavaszi virágok közé tartoznak. Több ezer éves hagyománya van a termesztésüknek, már a kínai császárok is ebben gyönyörködtek. A korai festmények egyik kedvelt motívuma a bazsarózsa (kép: Bazsarózsa, festő: Yun Shouping, 17. század, Kína).

Matyó és a világhírnév

Tudtátok-e, hogy Matyóföld tájegység az Alföld északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán terül el? És azt, hogy Matyónak Mezőkövesd lakosságát nevezzük? “A korábbi kutatások és elsősorban az itt élők vélekedése alapján Tard és Szentistván települések lakóit is matyónak mondták, bár viseletükben, hímzésükben mindhárom eltér egymástól. A matyónak nevezett települések közül mindig Mezőkövesd mezővárosa volt a vezető közösség, innen diktálták a divatot. A matyó hímzés 2012 decemberében felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.” (Forrás: Wikipedia)

Én nem tudtam mindezt, fogalmam sem volt róla, hogy Mezőkövesd diktálta a divatot anno. Utána olvastam kicsit, mert érdekelt, hogy mi van a Matyó hímzés elterjedése mögött? Kíváncsi voltam honnan indult útjára és járt be ilyen nagy utat? Mert azt joggal mondhatjuk, hogy a Matyó világhírnévre tett szert az utóbbi években, és szerintem ez nagyszerű. Személy szerint büszke vagyok rá és örülök a népszerűségnek, remélem sokan vagyunk így ezzel.

Divattrendek – mit kezdjek veletek?

“Mit vegyek fel, nincs egy rongyom sem… “, higgadt, de határozott válaszok a páromtól, hangulatától függően: 

- “Kincsem, nem bántásból mondom, de zsúfolásig van az összes szekrény, komód és fiók a ruháiddal és cipőiddel, ha mától számítva fél évig nem mosnál, akkor is lenne tiszta váltás ruhád :D”

- „ Ha vásárolni mész, szólj kérlek, mert új ház is kell 3 gardróbbal és egy cipőgarázzsal”

- „Csak akkor vehetsz újakat, ha kidobsz néhány régi cuccot (dörmögve az orra alatt: mondjuk azokat, amik legalább 4 éve nem voltak rajtad egyszer sem)”

 

Elegem? Melegem?

Nekem most már elegem van! Elegem van a szerelemből, legyen akár gyerekszerelem, akár szerelemre vágyás, akár… mit tudom én… szerelmes turbékolás, dürrögés, vagy eszeveszett és fékezhetetlen virágzás. Minden és mindenki ettől hangos a környezetemben. Alig süt ki a nap az esőt hozó áldott felhők mögül, beindul a zsongás. Méhek rajzanak, madarak trilláznak, macskák óbégatnak és szinte hallom hogyan pattannak ki, mint egy igazi dzsessz dobszóló, a friss rügyek a gesztenyefán. Türelem, mondom ilyenkor magamnak, hamarosan vége. Jönnek már, jönnek a nyáriasan fülledt reggelek, a vakító-szikrázó délelőttök, az elviselhetetlenül forró délutánok és a tikkasztó éjszakák. Elmegy majd a kedve mindenkinek a tavaszi-szerelmeskedő-megőrüléstől. Örülnek majd, hogy élnek és levegőhöz jutnak, akkor majd itt lesz a csend, a béke és a nyugalom ideje mindazoknak, akik erre vágynak.

Hogy miért bosszant ennyire a dolog?

Cipőmánia

Az egyik rovatunknak a „színek, formák, hangulatok” címet adtuk. Azt hiszem, a képen látható cipő ízig-vérig szín, forma és hangulat. Új szerzemény. Lehet szeretni, nem szeretni, de egy dolgot biztosan nem lehet vele megtenni. Csak úgy elmenni mellette. Zöld, de nagyon, a talpa pink, lyukas az orra, és a sarka, az is egy külön történet...

Love or hate? Mindenki döntse el. Nekem szerelem volt első látásra. Aztán elbizonytalanodtam. Nem túlzás ez egy kicsit? Már-már a közönségesség határát súrolja. Bevállalós dolog egy ilyen cipőt felvenni. Kell hozzá némi magabiztosság, hogy álljuk a tekinteteket. Aztán meg a beszólásokat:) De ha ezt bírjuk, akkor nincs gond. Akkor egy ilyen cipő biztosan feldobja a napunkat. Az enyémet biztosan. 
Nem tudtam otthagyni a boltban, mert ez is egy olyan darab, mit sajnáltam volna, ha nem veszek meg, ha már egyszer megláttam és megszerettem.