A néptánc varázsa

A magyar néptánc varázslat. Imádjuk? Utáljuk? Köztes út nincs? Ez jutott eszembe, amikor legutóbb a miskolci majális színpadán gyermekek táncoltak és zengett a népzene. Épp kürtös kalácsért álltam sorban, mikor egy édesanya babakocsit tolt el mellettem s kézen fogva a hét év körüli kisfiát vezette. Hirtelen felkaptam a fejemet arra, amit az édesanya mondott fiúnak: „Jaj de gagyi program! Mindig utáltam a néptáncot!” Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy miért utálja, és miért mond ilyet a hét éves-forma kisfiának, de nem tettem. Az én viszonyom a néptánchoz egészen más.

Édesapám a miskolci Vasas Néptáncegyüttesben zenélt. Akkoriban élő zenére próbáltak még a néptáncosok, ma

Húsvét - újratöltve

Húsvét hétfő reggele... Friss kalács, sonka és nárcisz illata a levegőben.  Szeretem a húsvétot. Ahogy összegyűlik a család Anyukámék kertjében,  megáll az idő. Egyszerre vagyok gyerek és anya, és ettől olyan kereken békés minden. Nézem a lányaimat, ahogy ajándékokat vadásznak  a kertben és tisztán emlékszem gyerekkorom húsvétjaira.

Mi is mindig Nagyiéknál gyűltünk össze. Izgatottan számoltuk, hány locsoló jön, jut-e mindenkinek a piros tojásból. Örömmel vágtuk vigyázzba magunkat minden csengőszóra, hogy aztán pironkodva fogadjuk az évente pontosan egyszer látott távoli rokonok locsolását. Mivel Nagyi mindig pazar reggelit készített, mindenki nálunk kezdett, így hamar véget is ért a locsolkodás. Nem is bántuk, mert ilyenkor

Ideiglenes befogadás 1.

Micsoda??? Ideiglenesen... egy kutyát? Mire jó ez? Nem sajnálod, amikor el kell engedni? - kérdezik tőlem sokan. Kicsit megosztó a téma tudom. Van, akit megérint, érdekel és van, akit hidegen hagy teljesen, mondván, amíg emberek alszanak az utcán addig minek a felhajtás egy kutyáért. Sokféleképpen lehet ezt szemlélni, én most a saját szemüvegemen át fogom.

Rajongok a kutyákért, kiemelkedően egy fajtáért, erről írtam korábban „Az ember és az ő legjobb barátja” cikkemben.  Ez a fajta a magyar vizsla. Megjelenése, kifinomult testtartása, értelmes szemecskéi, hosszú puha fülei, vizslagúnyája - ami még felnőtt korban is redőkben összerendeződik az álla alatt - és legfőképpen őszinte rajongása az ember iránt, engem teljesen megbabonáz. Nem olcsó mulatság egy törzskönyvezett magyar vizslát tenyésztőtől hazavinni, de még a szaporítók is megkérik az árát. Mégis rengeteg kerül utcára a magyar vizslákból (is).

Az igazi

Már lassan egy éve tart.
Tavaly októberben kezdtem el keresni az igazit. Eleinte csak  kacérkodtam a gondolattal, hogy mennyire jó lenne, ha megtalálnám és elkezdtem nyitott szemmel járni a városban. Láttam nagyot, kicsit, komfort nélkülit, aranyosat, lerobbantat és még sorolhatnám. Összegyűjtöttem a szempontokat is, hogy minek kell megfelelni az Álomlakásnak. Bejártam a kiszemelt kerületek szimpatikus részeit, és felvettem a kapcsolatot jó néhány ingatlan közvetítővel, mindenkinek elmondtam, hogy mit szeretnék, másfél szoba, világos, belvárosi lakást (kerület részek megjelölésével). Nem földszint, nem körfolyosós. De az igazit még mindig nem találtam meg.

Aztán a nyári szabi után erőteljesebben folytattam. Munka után minden nap, sőt hétvégén is, végig böngészem az összes hirdetést az ingatlanos portálokon. Hetente 5-6 lakást néztem meg átlagosan múlt hónapban, de ha fél évre visszanézek, akkor már a százat is megugrottam.

A(z) (z)űr, avagy miért nem leszek űrhajós?

Szeretem a világűrről szóló történeteket, legyenek kitaláltak vagy tudományosak. Imádom könyvben is, filmen is, az utóbbi esetben legfőképpen a látvány nyűgöz le. Egy fárasztó nap után vagy az állatokról szóló természetfilmek, vagy a világegyetemet bemutató tudományos művek (és esetleg egy pohár sör, bor vagy pálinka) tökéletesen ki tud kapcsolni. Ezen túl persze egyszerűen érdekel, hogy mi van még a Földön kívül, kik élnek még a világegyetemben, vannak-e párhuzamos univerzumok, és mi lesz, ha a fekete lyukak egyesülnek. Ez utóbbira már megvan a válasz: 1 (és utána egymillió nulla) év múlva az összes fekete lyuk egy nagy fekete lyukká áll össze, ebbe beleesik minden más, majd felrobban – ez lesz a világegyetemünk vége. Nem túl megnyugtató...

Az utolsó hóhér

Fernand Meysonnier (1931-2008) volt Franciaország utolsó hóhéra, aki több mint kétszáz alkalommal segédkezett halálos ítélet végrehajtásánál. Fernand Meysonnier 21 évig működtette a nyaktilót a franciák által megszállt Algériában.

Hátborzongató még belegondolni is, hogy valakinek ez a hivatása, ehhez ért a legjobban, ez a mestersége. Elképzelem, hogy a reggeli kávé után kényelmesen becammog a munkahelyére, kiélesíti a guillotine pengéjét, majd lecsap néhány fejet. Mi lehet az indíttatás ahhoz, hogy valaki hóhérnak szegődjön?

Vajon Fernand Meysonnier halálával végképp kihalt ez a szakma? Vagy a mai kornak is megvannak a maga „hóhérai”? 

Ha kicsit elmerengünk ezen a kérdésen, kik lennének azok? Talán a sintér? Vagy a behajtó? Netán a felszámolást, kilakoltatást végzők? Vagy az abortuszt és halálbüntetést végrehajtó orvosok? Szerintetek kik a jelen „hóhérai”?

lejegyezte: sziluett



kép forrása: az internet

Családi nyaralás - ami...

Emlékeztek még gyermekkorunkra? 

Amikor a tanév kezdetekor az első beadandó fogalmazás, amit össze kellett hozni, az kötelezően a „Hol jártam a nyáron a családommal” címet viselte? Erre az iskolás kérdésre az én mai válaszom - röviden, ahogy előző munkahelyem főnöke kérte tőlem állandóan -: „Sehol.”

Bővebben: túl hamar eltelt a nyár (mint mindig – vagy mégsem?)… Sokan mondják az ismerőseim közül, hogy ez az év a káosz, az összevisszaság, a zavar éve. Azon gondolkodom, mikor ezt hallom, hogy ők ezt vajon mire alapozzák? Merthogy az én évem igen, az maga zavar és az őrület. S, ha az évem ilyen, hát a nyaram sem különb. Mint már oly sok éve

Nyári shopping

Vannak dolgok az életemben, amikből egy idő után, valahogy kiszeretek. Pedig elvileg nem kéne, hiszen nőből vagyok és egy egész iparág épülne – többek közt rám is.

Bár jobban belegondolva az is lehet, hogy a vásárlás próbálgatós részébe – mert erről szeretnék két kis sziporkát közzé tenni – soha nem is voltam szerelmes igazán. Amit igazán szerettem a „shoppingolásban”, az egy számomra kedves személlyel kóborolni, nézelődni, rácsodálkozni és nagyokat nevetni a városi dzsungelben – mondjuk valamelyik „center”-ben. De ez, sajnos, a "szeretettem" hiánya miatt okafogyottá vált. Maga a vásárlás, a próbálgatás nem tölt és nem is töltött el soha izgalommal. Túl sok nekem egy csomó minden.

"Hónap dolgozója"

Elérkezett a lakásfelújítás ideje és ezzel együtt a nagytakarításé is. Hirtelen szembesültem azzal, hogy egyik gyerekem kinőtt a gyermekkorból. Saját elképzelése van, franciaágyat szeretne, vagy valami olyasmit.

Ezen felbuzdulva nyakunkba vettük a várost, és egy ismertebb bútoráruházba mentünk. A kiválasztott, ággyá alakítható kanapéról készségesen kaptunk tájékoztatást és egy papírt, - miszerint a házhozszállítás két munkanapot vesz igénybe, ha nem tudjuk megoldani. Hohohó, gondoltuk. Ez a legjobb. Ma csütörtök este van. Péntek egy munkanap, szombat nem munkanap, mert semmilyen ünnepnapot nem kell ledolgozni. Tehát hétfőn szállíthatják, juhé!  Hétvégén úgyis a Balatonra akarunk menni.

Tojásfestés - természetesen

Gyerekkorom legnagyobb élményei közé tartozik a tojásfestés Húsvét előtt. Abban a kis falucskában ahol születtem, a Húsvéthoz szervesen hozzátartozik a locsolkodás ceremóniája kölni vízzel és Jézus Krisztus feltámadásáról szóló verssel.

Anyát már napokkal korábban nyaggatni kezdtem, hogy mikor, mikor, mikor festünk már tojásokat? Türelmetlenül vártam a ritka alkalmat. Persze az előkészületek már korábban megkezdődtek és ebben is lehetett segédkezni, mint például a tyúkólból én szedhettem össze a tojásokat minden nap, és egy féltve őrzött kosárba gyűjtöttem a hagymahéjakat.

A locsolkodó fiúk nálunk Húsvét hétfő délelőttjén keresték fel a kislányokat. Verset tanultak erre az alkalomra, fonott kosárkával ünneplőbe öltözve érkeztek, kisebb nagyobb csapatokba verődve. Mi lányok, hímes tojással jutalmaztuk a szebbnél szebb versikéket és  persze délutánra bűzbombaként riasztottunk el mindent és mindenkit magunk közeléből, mert a sokféle kölnivíz összekeveredve erős szaggá alakult. De mi nagyon élveztük.

Levelezzünk - lehetőségeink szerint

Azok a régi szép idők, amikor izgatottan lestem minden második hét elején előbb a postást, majd a postaládát… Levelet vártam, kézzel írottat, vicceset, kicsit csipkelődőset, mondjuk - úgy legkevesebb négy oldalasat. S ezt minden második héten, mert ennyi idő alatt térült-fordult a posta. Imádtam, hogy kézzel írott, bár néha gondjaim voltak azzal, hogy pontosan mit is írt a sorok lekörmölője, de a betűk formájából annyira jól kivehető volt, hogy épp milyen hangulatban ült le írni… A stílus és a tartalom változó volt, de valahogy mégis következetes és oldalakon keresztül volt elmesélni-megírni való. Két hét hosszú idő, írásba foglalni sem lehet röviden.

Manapság ez már nem így megy. Minden instant. „Adjad Uramisten – idézem drága jó nagyanyámat – de most mindjárt!” A levelek a kézlenyomatot már nem őrzik, a hangulatról, az érzelmi telítettségről leginkább a hangulatjelek és az elütések gyakorisága árulkodik.

Köhögés? – Soha jobbkor!

Mi szinte soha nem vagyunk betegek, hál Istennek!

Vagy mégis? Ha jobban belegondolok, csak-csak előfordul, főként télen, tavasszal, ősszel és ha szerencsésebb évünk van a nyári náthát sem hagyjuk ki. Ha van még kellemetlen, betegséget kísérő tünet, ami nem csak a betegségben szenvedőt, hanem a környezete életét is igazán meg tudja keseríteni, az a köhögés. Nem elég, hogy a szenvedő beteg teljesen kikészül bele – a torka, hörgői, tüdeje, rekesz- és borda-közti izmai, a környezete sem tud nyugodni tőle.

Hangos és a legváratlanabb időben riaszt mindenkit, aki hallótávolságon belül van. Ilyenkor előbb sajnáljuk a szenvedőt – ő is magát :) – aztán a fáradtság mindenkit kikészít és jönnek a jobbnál jobb tanácsok: kapj be egy kanál cukrot, vagy igyál hársfavirág teát, végső esetben fogd a párnádat- paplanodat és húzz ki a nappaliba a kanapéra aludni.

Busójárás és ízei

A busójárás a mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák.

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Fánk nélkül nincs farsang

Sokáig féltem nekifogni a fánk sütésnek, de aztán ovis-sulis gyerekeim kérlelésének nem tudtam ellenállni, úgyhogy a farsangi rendezvények fánkellátója lettem. Sőt, a legkisebb még fánksütő versenyre is rendre benevez. Ez nehezebb ügy, mint a mesemondó verseny, ahol én voltam az egyetlen „versenyző” - a Kolompos Zenekar utáni szám. Persze nem is… fánkot sütni garantált siker.

Mióta fánkozunk? Fánktörténelem dióhéjban:

A fánkra is igaz, hogy már az ókori görögök és rómaiak is ették. Annak még hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel vagy (rémisztő!) halszósszal kenegették meg. Ebből is látszik, hogy ízlések és pofonok...

A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, de még ekkor sem tettek a tésztába semmi cukrot, ám sütés után édes szirupba pottyantották, hogy azzal megszívja magát.

A fánk az 1400-as évek óta népszerű Európában.

Együk magunkat vidámra…

Nem mondok azzal újat, hogy így február tájékára az ember lányának elege van a hidegből, csapadékból, de főleg a borús időjárásból. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a fáradékonyságra, letargiára. Na, jó tegyünk valamit, ha már a Maldív szigetek hiába vár minket. Pontosabban együnk valamit!

Már hallottunk róla persze, hogy az étel, amit megeszünk, befolyásolja a közérzetünket. Ha karácsonykor túl sok pulykát ettünk, észlelhettük mennyire álmosak lettünk a lakoma után, bár biztosan nem lehet mindezt csak a pulykára fogni. A túlzott húsfogyasztás gátolhatja a szerotonin-képzést. (A szerotonin: fontos szerepet játszik a testhőmérséklet, a hangulat, a szexualitás, az alvás, valamint az étvágy szabályozásában.) Hol van ehhez képest a „bifidus regularis”?! A szakemberek általános tényként fogadják el, hogy a depresszió kialakulásáért és fennmaradásáért is a szerotonin nevű anyag tartós hiánya a felelős, épp ezért az a cél, hogy ennek az anyagnak valahogyan serkentsük a termelődését.  Tehát kalandra fel,

Hogyan éljük túl a telet?

Félreértés ne essék, imádom a telet. A jeges napsugarak sziporkázó szánkózását a mindent jótékonyan betakaró fehér hótakarón,  a hópihékkel kergetőző szelet, a recsegősen hideg holdfényes éjszakákat. Ó igen, nincs is ennél szebb. És micsoda öröm kinn lucskosra hancúrozni magunkat vagy kesztyű - sapka - sál - csizma - nagykabáttal felvértezve csendben beolvadni a tájba. Vagy - igen, igen ezt is nagyon szeretem! – amikor bentről, a duruzsoló melegből, gőzölgő tea mellől bámulhatom a csodás téli tájat. Ja, kérem, fenséges.

Na, de hol van a TÉL? Hol van ez a tél? Vásár- és ünnepnapokon, úgy hallottam, előfordul. De a legtöbb, ami egy városi ember számára jár a télből az a szürkeség, felhők, szmog, latyak és valami meghatározhatatlan csapadékforma.  Ha szerencsések vagyunk, talán egy hétvégére vagy kettőre meg tudunk szökni, ki az igazi TÉLBE, de ami a hétköznapjainkat keretezi, azt csak túlélni lehet.  Az ember mindig szeretett és szeret vigadozni, és az sem véletlen, hogy a téli időszakra ilyen sok vigasság jut. Itt van a karácsonyi készülődés, az Új Esztendő és vízkereszttel kezdődik a farsang.  Ezek mind - mind a mi túlélésünket szolgálják.  S mivel nem lehet mindig vigadozni, íme néhány ötlet, hogy hogyan éljük túl ezt a szürke izét:

Megvilágosodás

Még csak 8 perce ült egyhelyben, de már zsibbadt a bal lábfeje. Hetek óta gyakorol. A lótuszüléstől még "fényévekre" van, de ha már legalább egy szabályos törökülést fel tudna venni, annak is ürülne.

Próbálja elcsendesíteni a gondolatait, de azok egy gyorsvonat sebességével száguldoznak át az agyán. A Nyugati pályaudvar forgalma ehhez képest kutya füle, ami a fejében van. Hogy lehet nem gondolni semmire? Mi az, hogy észrevenni a két gondolat közötti szünetet és azt egyre hosszabbra nyújtani, míg már végül csak a szünet van? Ez van írva a könyvekben, amit gondosan elolvasott. Merthogy nem ám csak úgy meditálgat, felkészülten vágott neki a megvilágosodásnak. De nem hogy fényt nem lát, de még egy apró kis villanásocska sem jelent meg a sok gondolat közben. A gondolatok közben, amiknek semmi keresnivalójuk nem lenne a fejében...

A lába meg csak egyre zsibbad. Lehet, hogy nem kering benne rendesen a vér? Az baj. Most akkor mi legyen? Kinyújtóztassa, megmasszírozza? Vagy ez vele jár? Erre nem számított, amikor nekivágott a belső utazásnak.

Karácsony - zenével és filmmel

Mi az, amit legjobban szeretek ebben az ünnepben? A karácsony illatai mindig lenyűgöznek, a narancs, a szegfűszeg, a fenyő, a hűvös hó illata, és a gyertyák meg a sütemények illata. Az adventi időszakban az esti gyertyagyújtás rituáléja és az apró égősorok, amiket ide-oda kiteszünk a szobában, a kertben, mind az ünnepre hangolnak.

És ami nélkül nincs ünnep, az a zene.

Zene reggel, este, éjjel és jó filmek. A karácsonyi szünet a zenehallgatás, a kanapén üldögélés és a közös filmnézés ideje, szívmelengető gyerekfilmekkel és jó lemezekkel, egy pohár kakaóval, forralt borral.

Mindenkinek van toplistája bizonyosan, én a következőket ajánlom:

Csináld magad karácsonyfa díszek

A tömeggyártás helyett vagy mellett olykor szeretem saját készítésű díszekkel ékesíteni a fenyőt. Kis kézügyességgel, türelemmel és némi kreativitással mesés, egyedi díszek készülhetnek, amik aztán jó érzéssel töltik el az embert az ünnepek alatt minden alkalommal, amikor ránéz a „művére”, a feldíszített karácsonyfára. Kézügyességgel nem szolgálhatok a fenyő díszek otthoni elkészítéséhez, de néhány ötlettel igen. 

Szárított gyümölcsök: szeletelt narancsot, citromot, csillag gyümölcsöt, almát megszárítunk (3-4 mm karikákat vágunk a gyümölcsből, majd sütőben 70-80 C 3-4 órán át szárítjuk) majd selyemzsinórból vagy kender zsinórból akasztót készítünk és fellógatjuk a fenyőre.

Női kézilabda EB Budapest ...és gyorstalpaló

Zúg a lelátó! A nézők ritmikusan skandálják a biztató szavakat, a játékosok szívüket-lelküket kitéve küzdenek! Hajrá Lányok!

Ez a kézilabda! A női kézilabda!

Kézilabda Európa bajnokságot kétévente rendeznek. Legutóbb 2012-ben Szerbia rendezésében a Magyar válogatott bronzérmes lett. Az aranyérmet a montenegrói válogatott vihette haza. Idén ők a címvédők. A 2014-es női kézilabda Európa-bajnokságot december 7. és december 21. között közösen rendezi Magyarország és Horvátország.  A torna mérkőzéseinek öt város ad otthont: Budapest, Debrecen, Győr, valamint Zágráb, és Varasd. A döntőt a Papp László Budapest Sportarénában rendezik. A tornán 16 csapat vesz részt, ebből kettő a rendezőket képviseli és 14 csapat a selejtezőkből jutott be a tornára. A torna győztese részvételi jogot szerez a 2016-os nyári olimpiai játékokra, és a 2015-ös női kézilabda-világbajnokságra.

Programról és a jegyekről bővebben itt: http://www.jegyaruhaz.hu/sport/1177-ni-kezilabda-europa-bajnoksag-2014-budapest-gyr-es-debrecen