Emlékeztek még
gyermekkorunkra?
Amikor a tanév kezdetekor az első beadandó fogalmazás, amit
össze kellett hozni, az kötelezően a „Hol jártam a nyáron a családommal” címet
viselte? Erre az iskolás kérdésre az én mai válaszom - röviden, ahogy előző
munkahelyem főnöke kérte tőlem állandóan -: „Sehol.”
Bővebben: túl hamar
eltelt a nyár (mint mindig – vagy mégsem?)… Sokan mondják az ismerőseim közül,
hogy ez az év a káosz, az összevisszaság, a zavar éve. Azon gondolkodom, mikor
ezt hallom, hogy ők ezt vajon mire alapozzák? Merthogy az én évem igen, az maga
zavar és az őrület. S, ha az évem ilyen, hát a nyaram sem különb. Mint már oly
sok éve
sorozatban, most is eldöntöttük, idén végre elmegyünk együtt nyaralni – családilag! -. de most tényleg. Aztán idén sem mentünk. Miért? Mert minden csupa összevisszaság volt és soha nem volt itt a megfelelő alkalom. A család valamelyik tagjának mindig akadt, valami más, számára fontosabb elfoglaltsága, mint a családi nyaralás. A nagyobbik lányom félévi, majd év végi bizonyítványa is olyan jól sikerült, hogy majd egész nyáron pótvizsgára készült, tehát semmire nem ért rá…, vagyis inkább úgy mondanám, ránk biztosan nem. A kisebbik lányom a barátnőivel talált ki jobbnál, jobb pénzköltési lehetőségeket. Az idei nyár új felfedezettje számára a „vacsora barátokkal egy szórakozó helyen” - ez vitte és hozta a pálmát. (Még jó hogy napközben a sport volt az örök kedvenc, mert ez a sok esti evés, na, mindegy, fiatalság-bolondság…) A férjem - micsoda meglepetés: DOLGOZOTT - mint mindig, csupa nagybetűvel. Mert húu, most ez nagyon nagy meló, meg, hogy addig jó, míg munka van, és szezon is van, és különben is az ő életének nincs más értelme. Én pedig, nem tudtam jobbat, egy új munkahelyet próbáltam ki, ami olyan jól sikerült, hogy a nyár végére egyike lettem a cég „költség megtakarításainak”. Hát így állok én, tehát akár el is mehetnék egy jó kis szezonvégi nyaralásra. De hát ez a káosz éve, nem dőlhetek hátra, plusz ilyenkor, persze, életbe lép a spórolni reflex is, hiszen kertvárosi-feleség is lettem… Ismét…
sorozatban, most is eldöntöttük, idén végre elmegyünk együtt nyaralni – családilag! -. de most tényleg. Aztán idén sem mentünk. Miért? Mert minden csupa összevisszaság volt és soha nem volt itt a megfelelő alkalom. A család valamelyik tagjának mindig akadt, valami más, számára fontosabb elfoglaltsága, mint a családi nyaralás. A nagyobbik lányom félévi, majd év végi bizonyítványa is olyan jól sikerült, hogy majd egész nyáron pótvizsgára készült, tehát semmire nem ért rá…, vagyis inkább úgy mondanám, ránk biztosan nem. A kisebbik lányom a barátnőivel talált ki jobbnál, jobb pénzköltési lehetőségeket. Az idei nyár új felfedezettje számára a „vacsora barátokkal egy szórakozó helyen” - ez vitte és hozta a pálmát. (Még jó hogy napközben a sport volt az örök kedvenc, mert ez a sok esti evés, na, mindegy, fiatalság-bolondság…) A férjem - micsoda meglepetés: DOLGOZOTT - mint mindig, csupa nagybetűvel. Mert húu, most ez nagyon nagy meló, meg, hogy addig jó, míg munka van, és szezon is van, és különben is az ő életének nincs más értelme. Én pedig, nem tudtam jobbat, egy új munkahelyet próbáltam ki, ami olyan jól sikerült, hogy a nyár végére egyike lettem a cég „költség megtakarításainak”. Hát így állok én, tehát akár el is mehetnék egy jó kis szezonvégi nyaralásra. De hát ez a káosz éve, nem dőlhetek hátra, plusz ilyenkor, persze, életbe lép a spórolni reflex is, hiszen kertvárosi-feleség is lettem… Ismét…
Nekem így sikerült a
nyaram. Persze én is nagyon szerettem volna idén egy hosszú élményekben gazdag
beszámolót írni, telis-tele izgalmas közös kalanddal és békés boldog családi
kacajjal, de majd jövőre, … vagy utána, … vagy utána. Egy dolognak azért nagyon
örülök, hogy már nem kérik a gyermekeimet az iskolában arra, hogy írják le, merre jártak a nyáron a családdal nyaralni.
lejegyezte tintaflinta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése