Vagy ne...
Reggel
9-kor két jól szituált hölgy friss frizurával, vadiúj kiskosztümben, decens
dekoltázzsal, de meglehetősen lelombozott kedvvel, fénytelen tekintettel betér
az étterembe.
Helyet
foglalnak, majd kérnek két duplát. Nem kávét, barackot.
Szótlanul
felhajtják. Egymás után.
Alig
telik el néhány perc, nyílni kezdenek. Mint a virágok. Felélénkülnek,
beszélgetés indul. Szemük fénnyel, csillogással telik meg.
De a
csevegésük tele van panasszal.
Minden és mindenki rossz körülöttük. Rossz munkahely, rossz párkapcsolatok. Csak a gond, a problémák - erről szól a csevejük. Frusztráltak.
Minden és mindenki rossz körülöttük. Rossz munkahely, rossz párkapcsolatok. Csak a gond, a problémák - erről szól a csevejük. Frusztráltak.
Tizenöt
perc elteltével végeznek. Megállapítják, hogy nekik ez jutott. Hiába minden,
úgysem fog változni semmi. És úgy tűnik, beletörődtek.
Megbeszélik,
hogy folytatják. Másnap reggel ugyanitt. Ugyanígy. Majd felkelnek, s munkába
indulnak.
Jól
látjátok. Nem fog változni semmi magától. Illetve mégis: elmúlik a jól szituáltság.
Hacsak nem változtatnak. De ahhoz, kezdésként, talán ki kellene lépniük az
áldozati szerepből...
lejegyezte: kedves vendégünk, Dara Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése