Nyár és szabadság

Ez a nyár olyan hihetetlen volt. Korábban is imádtam. Nekem a nyár egyet jelent a szabadsággal. A szabadság pedig mindig telis-tele van lehetőséggel.

Az első és legfontosabb, hogy nincs iskola. Szabadság! De a fölnőttek még dolgoznak. Szuper! Tehát napi legalább nyolc óra igazán szabad. És amúgy is szabad a nyár, mert nem kell nyakig felöltözni, szabad lengén. Szeretem érezni, ahogy a szellő végiglebben a karomon vagy ahogy a nap odacuppant a kikandikáló a bőrömre. Nincs élvezetesebb szerintem, mint beburkolózni az reggeli fuvallatba vagy esti balzsamos levegőbe. Nem kell minden ajtót-ablakot állandóan bezárni;
még este is szabad a nyitott ablak. A hajnali ablak élményének pedig nincs párja: a beözönlő fény, illat és madárdal…. Szabad az esőben sétálni, nem kell tartani a náthától, tüdőgyulladástól, szabad a fűben rohangálni mezítláb, szabad napozni, szabad fürdeni…, annyi minden szabad. És az ember maga is szabad, nem kell menni sehová, nem várnak időre, és nem kell az alkalomhoz megfelelően öltözködni – viselkedni. Nem kell udvariaskodni, nem kell jópofát vágni és nem kell visszafogni magad. Egyszerűen lehet szabad magadnak lenni, olyannak, amilyen igazán vagy.

Talán ettől annyira más a nyári szerelmek íze: szabad, illatos és kalandos… Talán. Ez a nyár pedig különösen titokzatos volt. Lehet, hogy már másképp látom az életet, mint egy éve, az ember olyan sokat tud változni egy teljes év alatt, főleg ha a körülmények is így megváltoznak. És én a nyár legelején azt éltem meg, hogy kapuk nyíltak tágra, lehetőségek, izgalmasabbnál izgalmasabbak áradtak felém és mindenhonnan új és sokat ígérő barátságok kacsintottak rám. Csak ki kellett érte nyújtani a kezem. Szinte minden reggel úgy ébredtem, hogy ha ma felkelek, nem is kell a reggeli, majd jóllakom napsugárral, hiszen a napelemeim feltöltődnek nem is kell más hajtóerő nekem, csak elindulok és begyűjtöm. Begyűjtöm és visszasugárzom a világ nagyszerűségét. Talán két nap vagy három, igen, azt hiszem két vagy három nap indultam így bele a nagyvilágba, aztán megláttam Őt. Elég volt vele két szót váltani és tudtam, hogy itt van az én idei varázslatos nyári nagy kalandom. És csak nőtt a szívemben a varázslatos nyári szerelem, mígnem betöltötte, majd szétfeszítette az egész lényemet. Már többé nem jártam, lebegtem és már tényleg nem kellett ennem, táplált a szerelem, ittam a látványát, a szavait és imádtam, hogy szabadon szárnyalhatok. Egy hét után el kellett utaznia, neki nem volt olyan szabad a nyár, nem maradhatott tovább, de ott volt mindenütt velem, vittem a mobilomban és tudtam, hogy én ott vagyok az övében. Hiányzott és hiányzik a fizikai kontaktus, de a tudat, hogy van, az kitöltött minden hézagot. Most, hogy vége a nyárnak és jönnek a kell-napok, kicsit kopik ez az érzés és nem tudom még hová fog kifutni, de megérte.

Megéltem egy varázslatos nyarat. Nem hiszitek? Ó, ha látnátok az üzenőfalamat…

lejegyezte kedves vendégünk