Végre vége! És én?

Nem szeretem a hideget, nyáron születtem, anyám szerint kánikula volt, azóta is a kánikulában érzem igazán jól magam. De ez a nyár kifogott rajtam. Persze, ehhez az is kellett, hogy akkor rontson ránk a hűs, amikor pont nem hívtuk és akkor tüzeljen a legjobban a nyári nap sugára, amikor arra semmi szükség nem volt, sőt.

Nos, ennyit a mindenki által megélt csoda nyárról – mert hogy ez volt a nyár jobbik része – az időjárás. Aztán csak sorjáztak a végeláthatatlan tennivalók: gyerekeket ide fuvaroz, aztán oda. Kertet gyomlál, füvet nyír. Öntöz reggel, öntöz este. Férjet a kánikulából fellocsol.
Gyerekeket visszaszállít, hadrendbe szed, bőröndöt csomagol, kutyát-macskát elhelyez, nyaralni családilag elutazik. Az út hosszú, a szállás pocsék, a kaja alig ehető. Kicsit morog, család indulatait elsimít, kacagást szít. Borzasztó időjárást kibekkel, hazautazik. Kutyát-macskát visszaszerez, mos-vasal, mos-vasal, kertet öntöz. Férjet a kánikulából fellocsol. Egyik gyereket odaszállít, a másikat is elhelyez, kertet gyomlál füvet nyír. Öntöz reggel, öntöz este. Gyerek taxi újraindul, de most már haza irányba. A család minden tagja újra itthon és a rokonok gyerekei is. Több kiló fagyi beszerez, minden este gyerekcsutak program végigfuttat, lámpát éjfél előtt és után legalább tizenkétszer lekapcsol, gyereksereget éjszaka is megkajáltat. Kicsit liheg, kicsit piheg, munkába üdülni jár – jó a légkondi és a csend. Nagy nyári vendégsereg fogadásra felkészül, kerti parti beindít, sütés kipakol, lampionok felszerel, asztalt szépre-terít, majd vihar elől menekít. Kutyát-macskát, gyerekeket, vendégeket biztonságba, aztán szivattyúz - szivattyúz: pincét, garázst, előszobát. Na, még egy hét Balaton! Kutya - macska megint el, bőröndök elő nyári cucc bele, aztán egy hét vacogás; de hát, aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon. Topogás után haza ismét kutya macska vissza, kertrendezés indul, kánikula beáll – férj felmosva, gyerekek ismét hadrendbe szedve, most már az őszi nagy tanszer bevásárláshoz – szigorúan hétközben. Aztán az írka-plajbász, s más papírholmi után jön a ruha – mért nem tudnak ezek a gyerekek egy félévig legalább nyugton maradni, mert amit nem nőttek ki, azt kilyukasztották orrán, térdén, könyökén, ki hol éri. Agy eldobva, gatyánk rámenve. Aztán ünneplőt élesít, szabit-nyarat elfelejt. Szívfacsarásnak még egy utolsó kánikula roham indul. Újabb locsolás, fűnyírás, ritkítás, férj fellocsolás és a mandula beindulva. Hurrá! Vége a nyárnak.

Így történt nagyhirtelen… És én? Én, a nyár gyermeke, mikor nyaralok? Majd ha fagy?

lejegyezte egy kedves vendégünk