Horvátországról megoszlanak a vélemények, van aki imádja, van aki sohasem választaná, ha nyaraláshoz keres úti célt. Ennek ellenére rengeteg magyar látogatja meg a szomszédjainkat, akik mázlisták a tengerpartjukat tekintve. A Horvát Adria szigeteinek száma 1185, szigetpartjainak hossza 4057 km, tengerpartjának hossza: 5835 km. Nekünk sajnos 1 km sincsen, ezért ha gyorsan és autóval szeretnénk tengerezni, akkor tökéletes választás lehet.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. július 27., szerda
2016. július 25., hétfő
Életem legjobb söre
Kezdjük az elején: nem szeretem a sört. Megiszom, ha úgy adódik, de ez az ízvilág nem az enyém. És mégis… Megesett velem, hogy világra-szólt egy pohár sör. Elmesélem.
Elindultunk egy egész hetes nyári kirándulásra. Bátran, sokan, örömmel. A nagyobb társaságból verbuválódott egy 17 fős természetbolond csapat, akiket eléggé laza, de az alkalmi kapcsolatnál mégis szorosabb, mondhatni „természet-baráti” szálak kötöttek össze. Egy állomáson találkoztunk és fejenként harminc kilós hátizsákokkal elindultunk a nyaralós túrára. Leginkább gyalog és persze hegynek fel. Vad természet, patakban fürdés, sátrazás, konzerv kaja és újra vad természet. Ez volt a terv. Egy olyan hihetetlen területet szándékoztunk bebarangolni, ahol csoda csodát ér. És
2016. július 22., péntek
Miért éppen Lyon - ajánló
Mert
itt láthattuk együtt a Portugál és a Magyar focicsapatot játszani, és itt érezhettük újra,
hogy méltó ellenfelek vagyunk. Mondjuk a város sem utolsó. Ha láttatok még az
idő által egymásra rakott hagymahéjszerűen megmaradt várost – hát ez az. A mag
az római városrész: egy színház, ahol még ma is vannak előadások, háza-lakások
maradványai és az út, igazi római út. Mindez egy domboldalban. Ha innen
letekint a kíváncsi utazó, akkor láthatja a középkori város szűk sikátorait, a
magasított épületeket és az egymás hegyén-hátán szorongó háztetőket. Aztán, a
folyók – mert Lyonnak két folyója is van - összefonódásán túl jön a 18-19-20.
százat építészete és végül az egészet körbefogja a modern 21. század. Látványosan…
úgy hogy ezt, bizony, látni kell!
2016. július 6., szerda
Olasz kirándulás
Amikor megérkezett a diagnózis, kéz tördelve, összeszorult
gyomorral bontogatta, de nem bírta megnézni azonnal. Várt. Reménykedett valami
csodában. Jeges félelem szorította össze a torkát. Az ujjai elfehéredtek úgy
szorította a borítékot az asztalra. A feszültséget nem lehetett kibírni,
megnézte hát…
A legrosszabb következett be. Nincs gyógymód, nincs más
kiút, és ez már biztos. A talaj sikamlós lett és feketeség kerítette hatalmába,
elsötétült minden egy perce és a rémület fokozódott. Hát ilyen lesz. Örök
sötétség ez fog állandósulni. A szíve hevesen kalapált. A halántékában
dübörgött a vér, majd szétpattantak az erei. Erre nem lehet felkészülni, ezt nem
tanítják az okosok. Azt hitte ilyen csak másokkal történhet, Vele soha. Meg fog vakulni!
Jó néhány év telt el a diagnózis óta. Megtanulta az évek
alatt a vakok intézetében azokat a dolgokat, amik elengedhetetlenek az élethez.
Megismerkedett két nagyon fontos emberrel is
2015. december 23., szerda
Karácsonyi nyaralás
Ilyet még nem csináltunk. Minden hagyományt felborítva idén
karácsonykor nyaralni megyünk. Nyáron nem sikerült, a projekt határidők és
egyéb nagyvállalati huncutságok miatt, hát most kerítünk rá sort.
Teljes a kettősség bennem. Körülöttünk egyre erősődik a karácsonyi
hangulat, kidíszített utcák, csillogó kirakatok, fenyőárusok mindenütt a
városban. Nekem pedig az a legnagyobb problémám, hogy honnan lesz a gyerekemnek
új békalába a kinőtt helyett. Az üzletekben kicsit piromkodva kérdezem meg,
hogy "aztán búvárszemüveg pipával van-e". Az eladók meg a sílécek és kabátok közt
állva próbálják kifürkészni az arcomat, hogy most komolyan beszélek-e. Gyorsan
elnézést kérek és sietve távozom, miközben megakad a szemem egy helyes
síkesztyűn. Már nyúlnék is felé, mikor rájövök, hogy ja, most ez nem kell...
Nehéz ráhangolódni az utazásra, mert magam sem tudom, hogy idén hogyan
ünneplünk. Mert ünnepelni azért kell.
2015. szeptember 9., szerda
Végre vége! És én?
Nem szeretem a
hideget, nyáron születtem, anyám szerint kánikula volt, azóta is a kánikulában
érzem igazán jól magam. De ez a nyár kifogott rajtam. Persze, ehhez az is
kellett, hogy akkor rontson ránk a hűs, amikor pont nem hívtuk és akkor
tüzeljen a legjobban a nyári nap sugára, amikor arra semmi szükség nem volt,
sőt.
Nos, ennyit a
mindenki által megélt csoda nyárról – mert hogy ez volt a nyár jobbik része –
az időjárás. Aztán csak sorjáztak a végeláthatatlan tennivalók: gyerekeket ide
fuvaroz, aztán oda. Kertet gyomlál, füvet nyír. Öntöz reggel, öntöz este.
Férjet a kánikulából fellocsol.
2015. augusztus 31., hétfő
Pillanatfelvételek a nyárról
Reggelizek a tengerparti óváros
egyik legforgalmasabb kávézójában, és nézem az égen átvonuló felhőket, a
sirályokat, a hullámzó vizet. Iszom a bikaerős kávét, eszem hozzá a croissant,
együtt a helyiekkel, néhány háborús veteránnal, korán kelő turistával, és arra
gondolok, itt jó lenne élni, ebben a városban, ahol tolerancia honol: mindenki
vendég, az is, aki nem olyan mint a többiek, mert kerekesszékben ül, vagy nem hasonlít a „normális” gyerekekre,
esetleg a saját neméhez vonzódik, vagy ki tudja milyen módon lóg ki a
társadalmi többségből. Ahol a kutyáknak külön strandjuk van, külön zuhanyzóval,
ahol még éjfél előtt is lehet frissen sült kenyeret vásárolni, ahol nem kell a
kutyákra szájkosarat rakni, és mégsem bántanak senkit és semmit. Otthon érzem
magam, majdnem ugyanannyira, mint amikor nyugágyban hanyatt fekve bámultam a Dél keresztjét az égen messze-messze egy másik tengerparton.
2015. augusztus 12., szerda
Orondi szőlőhegy
A ház úgy pottyant az ölünkbe, mint egy ajándék még négy évvel ezelőtt,
nyáron.
– Itt a kulcs, érezzétek jól magatokat! Mi nem használjuk ki, sokszor
itt áll üresen. – mondta a baráti család.
Felkerekedtünk és meg sem álltunk a Csákberényt és Csókakőt összekötő
Orondi szőlőhegyig. A ház a dűlőúttól jó kis kaptatóval közelíthető meg,
fölötte már csak egy présház, egy erdősáv és sziklák vannak. Miután a
szőlősorok mellett elhaladva, kifulladva felértünk a teraszra, lenéztünk a
Móri-árokra és rögtön beleszerettünk. Azóta többször is visszatértünk.
Szőlősök, szántók, erdők, levendula ültetvények.
2015. július 3., péntek
Szokatlan tárgyak, amiket magammal viszek nyaralásra
tárgyak furcsasága vagy a furcsa tárgyak mibenléte illetve száma ennek megfelelően változhat.
Nézzük most az autós változatot, mivel repülőn a legtöbb esetben kézipoggyásszal utazom, így ott aztán tényleg meg kell gondolni, mit viszek magammal!
Az én fura tárgyaim az autóban,
amik a nyaralásra is velem jönnek:
- Ami nincs: GPS! És nem is lesz! A térképet olvasni nem tudó, emberekkel nem kommunikáló, agysejtjeiktől szabadulni akaró embereknek való. Szerintem.
- Nagyméretű kukazsák. Tudom, furán hangzik, de jó okom van rá: egyszer egy novemberi kiránduláson,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






