Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 27., szerda

Miért éppen Rovinj?

Horvátországról megoszlanak a vélemények, van aki imádja, van aki sohasem választaná, ha nyaraláshoz keres úti célt. Ennek ellenére rengeteg magyar látogatja meg a szomszédjainkat, akik mázlisták a tengerpartjukat tekintve. A Horvát Adria szigeteinek száma 1185, szigetpartjainak hossza 4057 km, tengerpartjának hossza: 5835 km. Nekünk sajnos 1 km sincsen, ezért ha gyorsan és autóval szeretnénk tengerezni, akkor tökéletes választás lehet.

2016. július 25., hétfő

Életem legjobb söre

Kezdjük az elején: nem szeretem a sört. Megiszom, ha úgy adódik, de ez az ízvilág nem az enyém. És mégis… Megesett velem, hogy világra-szólt egy pohár sör. Elmesélem.


Elindultunk egy egész hetes nyári kirándulásra. Bátran, sokan, örömmel. A nagyobb társaságból verbuválódott egy 17 fős természetbolond csapat, akiket eléggé laza, de az alkalmi kapcsolatnál mégis szorosabb, mondhatni „természet-baráti” szálak kötöttek össze. Egy állomáson találkoztunk és fejenként harminc kilós hátizsákokkal elindultunk a nyaralós túrára. Leginkább gyalog és persze hegynek fel. Vad természet, patakban fürdés, sátrazás, konzerv kaja és újra vad természet. Ez volt a terv. Egy olyan hihetetlen területet szándékoztunk bebarangolni, ahol csoda csodát ér. És

2016. július 22., péntek

Miért éppen Lyon - ajánló

Mert itt láthattuk együtt a Portugál és a Magyar focicsapatot játszani, és itt érezhettük újra, hogy méltó ellenfelek vagyunk. Mondjuk a város sem utolsó. Ha láttatok még az idő által egymásra rakott hagymahéjszerűen megmaradt várost – hát ez az. A mag az római városrész: egy színház, ahol még ma is vannak előadások, háza-lakások maradványai és az út, igazi római út. Mindez egy domboldalban. Ha innen letekint a kíváncsi utazó, akkor láthatja a középkori város szűk sikátorait, a magasított épületeket és az egymás hegyén-hátán szorongó háztetőket. Aztán, a folyók – mert Lyonnak két folyója is van - összefonódásán túl jön a 18-19-20. százat építészete és végül az egészet körbefogja a modern 21. század. Látványosan… úgy hogy ezt, bizony, látni kell!

2016. július 6., szerda

Olasz kirándulás

Amikor megérkezett a diagnózis, kéz tördelve, összeszorult gyomorral bontogatta, de nem bírta megnézni azonnal. Várt. Reménykedett valami csodában. Jeges félelem szorította össze a torkát. Az ujjai elfehéredtek úgy szorította a borítékot az asztalra. A feszültséget nem lehetett kibírni, megnézte hát…
A legrosszabb következett be. Nincs gyógymód, nincs más kiút, és ez már biztos. A talaj sikamlós lett és feketeség kerítette hatalmába, elsötétült minden egy perce és a rémület fokozódott. Hát ilyen lesz. Örök sötétség ez fog állandósulni. A szíve hevesen kalapált. A halántékában dübörgött a vér, majd szétpattantak az erei.  Erre nem lehet felkészülni, ezt nem tanítják az okosok. Azt hitte ilyen csak másokkal történhet, Vele soha.  Meg fog vakulni!

Jó néhány év telt el a diagnózis óta. Megtanulta az évek alatt a vakok intézetében azokat a dolgokat, amik elengedhetetlenek az élethez. Megismerkedett két nagyon fontos emberrel is

2015. december 23., szerda

Karácsonyi nyaralás

Ilyet még nem csináltunk. Minden hagyományt felborítva idén karácsonykor nyaralni megyünk. Nyáron nem sikerült, a projekt határidők és egyéb nagyvállalati huncutságok miatt, hát most kerítünk rá sort.

Teljes a kettősség bennem. Körülöttünk egyre erősődik a karácsonyi hangulat, kidíszített utcák, csillogó kirakatok, fenyőárusok mindenütt a városban. Nekem pedig az a legnagyobb problémám, hogy honnan lesz a gyerekemnek új békalába a kinőtt helyett. Az üzletekben kicsit piromkodva kérdezem meg, hogy "aztán búvárszemüveg pipával van-e". Az eladók meg a sílécek és kabátok közt állva próbálják kifürkészni az arcomat, hogy most komolyan beszélek-e. Gyorsan elnézést kérek és sietve távozom, miközben megakad a szemem egy helyes síkesztyűn. Már nyúlnék is felé, mikor rájövök, hogy ja, most ez nem kell...

Nehéz ráhangolódni az utazásra, mert magam sem tudom, hogy idén hogyan ünneplünk. Mert ünnepelni azért kell.

2015. szeptember 9., szerda

Végre vége! És én?


Nem szeretem a hideget, nyáron születtem, anyám szerint kánikula volt, azóta is a kánikulában érzem igazán jól magam. De ez a nyár kifogott rajtam. Persze, ehhez az is kellett, hogy akkor rontson ránk a hűs, amikor pont nem hívtuk és akkor tüzeljen a legjobban a nyári nap sugára, amikor arra semmi szükség nem volt, sőt.

Nos, ennyit a mindenki által megélt csoda nyárról – mert hogy ez volt a nyár jobbik része – az időjárás. Aztán csak sorjáztak a végeláthatatlan tennivalók: gyerekeket ide fuvaroz, aztán oda. Kertet gyomlál, füvet nyír. Öntöz reggel, öntöz este. Férjet a kánikulából fellocsol.

2015. augusztus 31., hétfő

Pillanatfelvételek a nyárról



Reggelizek a tengerparti óváros egyik legforgalmasabb kávézójában, és nézem az égen átvonuló felhőket, a sirályokat, a hullámzó vizet. Iszom a bikaerős kávét, eszem hozzá a croissant, együtt a helyiekkel, néhány háborús veteránnal, korán kelő turistával, és arra gondolok, itt jó lenne élni, ebben a városban, ahol tolerancia honol: mindenki vendég, az is, aki nem olyan mint a többiek, mert kerekesszékben ül,  vagy nem hasonlít a „normális” gyerekekre, esetleg a saját neméhez vonzódik, vagy ki tudja milyen módon lóg ki a társadalmi többségből. Ahol a kutyáknak külön strandjuk van, külön zuhanyzóval, ahol még éjfél előtt is lehet frissen sült kenyeret vásárolni, ahol nem kell a kutyákra szájkosarat rakni, és mégsem bántanak senkit és semmit. Otthon érzem magam, majdnem ugyanannyira, mint amikor nyugágyban hanyatt fekve bámultam a Dél keresztjét az égen messze-messze egy másik tengerparton.

2015. augusztus 12., szerda

Orondi szőlőhegy

A ház úgy pottyant az ölünkbe, mint egy ajándék még négy évvel ezelőtt, nyáron.

– Itt a kulcs, érezzétek jól magatokat! Mi nem használjuk ki, sokszor itt áll üresen. – mondta a baráti család.

Felkerekedtünk és meg sem álltunk a Csákberényt és Csókakőt összekötő Orondi szőlőhegyig. A ház a dűlőúttól jó kis kaptatóval közelíthető meg, fölötte már csak egy présház, egy erdősáv és sziklák vannak. Miután a szőlősorok mellett elhaladva, kifulladva felértünk a teraszra, lenéztünk a Móri-árokra és rögtön beleszerettünk. Azóta többször is visszatértünk. Szőlősök, szántók, erdők, levendula ültetvények.

2015. július 3., péntek

Szokatlan tárgyak, amiket magammal viszek nyaralásra



Sokszor autóval utazom, időnként repülővel, és a 
tárgyak furcsasága vagy a furcsa tárgyak mibenléte illetve száma ennek megfelelően változhat.

Nézzük most az autós változatot, mivel repülőn a legtöbb esetben kézipoggyásszal utazom, így ott aztán tényleg meg kell gondolni, mit viszek magammal!

Az én fura tárgyaim az autóban, amik a nyaralásra is velem jönnek:
  • Ami nincs: GPS! És nem is lesz! A térképet olvasni nem tudó, emberekkel nem kommunikáló, agysejtjeiktől szabadulni akaró embereknek való. Szerintem.
  • Nagyméretű kukazsák. Tudom, furán hangzik, de jó okom van rá: egyszer egy novemberi kiránduláson,