Ilyet még nem csináltunk. Minden hagyományt felborítva idén
karácsonykor nyaralni megyünk. Nyáron nem sikerült, a projekt határidők és
egyéb nagyvállalati huncutságok miatt, hát most kerítünk rá sort.
Teljes a kettősség bennem. Körülöttünk egyre erősődik a karácsonyi
hangulat, kidíszített utcák, csillogó kirakatok, fenyőárusok mindenütt a
városban. Nekem pedig az a legnagyobb problémám, hogy honnan lesz a gyerekemnek
új békalába a kinőtt helyett. Az üzletekben kicsit piromkodva kérdezem meg,
hogy "aztán búvárszemüveg pipával van-e". Az eladók meg a sílécek és kabátok közt
állva próbálják kifürkészni az arcomat, hogy most komolyan beszélek-e. Gyorsan
elnézést kérek és sietve távozom, miközben megakad a szemem egy helyes
síkesztyűn. Már nyúlnék is felé, mikor rájövök, hogy ja, most ez nem kell...
Nehéz ráhangolódni az utazásra, mert magam sem tudom, hogy idén hogyan
ünneplünk. Mert ünnepelni azért kell.
De hogyan, ha nem lesz karácsonyfa, fahéj illat, mézes kalács, rokonlátogatás? Jó ez nekünk? Persze, hogy jó! Nem kell azon problémázni, hogy mi kerül a fa alá, hogy még nincs csomagolópapír és csillagszóró, és nem elég a mák a négy rúd bejglihez. Hogy a fát sem vettük még meg és az ablakpucolással is el vagyok maradva.
De hogyan, ha nem lesz karácsonyfa, fahéj illat, mézes kalács, rokonlátogatás? Jó ez nekünk? Persze, hogy jó! Nem kell azon problémázni, hogy mi kerül a fa alá, hogy még nincs csomagolópapír és csillagszóró, és nem elég a mák a négy rúd bejglihez. Hogy a fát sem vettük még meg és az ablakpucolással is el vagyok maradva.
Ó, és pont ez fog hiányozni... Amikor a nagy rohanás után minden a
helyére kerül és csak élvezni kell az ünnepet, és gyönyörködni a gyerekeim
arcában, amikor csillogó szemmel bontják ki az ajándékot. Amikor degeszre
esszük magunkat a finomságokkal és egy pohár bort, vagy tojáslikőrt is
megengedünk magunknak az ebédhez, elvégre karácsony van.
Szerencsére a teendők elsodornak és ahogy közeledik az indulás egyre
kevésbé van időm ezen problémázni. Veszek még egy naptejet és közben engedek a
csábításnak, hozzácsapok egy ezüst girlandot, amit hazaérve felakasztok az
ablakba. És azért csak becsempészek egy kis apróságot a bőröndbe mindenkinek,
amit szenteste kinyithat, ha nem is a fenyő alatt, de családi körben. És ez a
legfontosabb, hogy együtt leszünk, hiszen erről szól az ünnep. A többi csak
kellék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése