Egyszerűen összedobható vacsorát
készítettem az egyik este. Miközben vagdostam a hozzávalókat, elgondolkodtam.
Honnan is ismerem ezt a rém egyszerű receptet; az emlékek mosolyt csaltak az
arcomra. Az emlékképek egészen gyermekkoromig kalauzoltak vissza, olyan 10 éves
lehettem.
A családban
talán én voltam az egyetlen gyerek (pedig voltunk egy páran), aki sokáig hinni
akart a csodákban. Jó érzéseket kapni és adni, a várakozás-, az együtt
töltött idő öröme, a testvéreimmel való közös nevetések és bohóckodások jelentek
meg az emlékképeimben. Végül megérkeztem az egyik karácsony estéhez.
Hihetetlen várakozással voltam karácsony napján, mert tudtam, hogy a csodák igenis léteznek :)
Hihetetlen várakozással voltam karácsony napján, mert tudtam, hogy a csodák igenis léteznek :)
Várakozás,
fenyőillat, sötétség a házban: csak a karácsonyfaizzók világítottak. A legalább 3
méteres fenyőfán sok-sok színes izzó égett. A csilingelés, katartikus élményt
jelentett. Lélegzetem visszafojtva néztem a karácsonyfát, csak néztem-néztem,
míg a többiek már örültek az ajándékoknak. Szememet hunyorítva hirtelen sok
ezer izzót varázsoltam magamnak, melynek idillje és harmóniája mindmáig
megmaradt. Egy idő után az ajándékaimhoz utat törtem a testvéreim gyűrűjén
keresztül. Szerintem gyermekkorom egyik legjobb ajándékát ekkor kaptam. Egy
receptes könyvet, nem is akármilyent: Pompom receptes könyvét. Gyerekként imádtam sündörögni a konyhában, és mivel a vállalkozó
szellemem már akkor túltengett, örültem, hogy engedélyt kaptam, hogy kedvemre
garázdálkodhassak. A receptkönyvben kedvenccé vált Töltött zsemle receptje
életem első próbálkozásainak terméke, melyet mindmáig szívesen készítek. Azaz,
hány éve is? Hááááát……30.
A
sonka, tojás, kétféle sajt és az egyéb hozzávalók vagdosása egy léleksimogató
vacsora élményét is nyújtotta egyben, miközben gyerekeimnek elmeséltem a
Töltött zsemle születésének történetét.
lejegyezte: creaholic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése