Kiderült, hogy a lányomnak
kötelező olvasmány lesz idén a Mester és Margarita. Jómagam nemrégiben olvastam
a könyvet, hisz az én időmben ez még igen távol állt a kötelezőségtől. Láttam a
belőle készült, a regényt hűen követő orosz sorozatot is. Véletlenül szúrtam ki,
hogy a Vígszínház műsorán szerepel a darab. Nosza, vettem 5 jegyet a karzatra,
a teljes családnak és a lányom egy osztálytársnőjének, hátha nagyobb kedvvel
látnak majd neki a regénynek.
Nehezen találtunk parkolót, épp
csak, hogy beestünk a nézőtérre 7 előtt. A karzaton nem ültek sokan.
Elfoglaltuk a helyünket és a nagy sietség után megpihenve próbáltunk
ráhangolódni a ránk váró előadásra. Ekkor jelent meg a színen a vicces
fiatalember. Jól öltözötten, öltönyben, nyakkendősen, a kezében egy jó nagy
pereccel jelent meg a karzat lépcsőjén. Furcsán szögletes mozgására figyeltünk
föl. Tétován álldogált, keresve a helyét, majd leült nem sokkal előttünk
találomra egy üres székre (volt belőle választék). Már ment az előadás egy
ideje, mikor észrevettük, hogy befejezte a perecevést és fészkelődve egyre
lejjebb csúszik az ülésen. Elaludt. Most
már biztosra vettük, hogy részeg.
Bulgakov a szatíra, a groteszk
és a fantasztikum eszközeivel élt a
regényében, és mindezt nagyszerűen sikerült a színdarabban is megjeleníteni. A
hosszú és sok szálon futó cselekményből ügyesen színpadra tudták állítani a
lényeget és átadni a hangulatot. Számomra a plusz szatíra, groteszk és
fantasztikum a nézőtéren zajlott. Az ily
módon szereplővé avanzsált fiatalember magához tért a szünet előtt. Álmosan
meredt az előadásra, ahol a forgószínpad sebessége még nekem is
gyomorforgatónak és szédítőnek tűnt kissé. Reméltem nem lesz ebből baj. Szünetben kissé dülöngélve jött ki az
előtérbe, majd eltűnt. Azon tanakodtunk, hogyan is kerülhet valaki ilyen
szituációba szombat este 7-kor. Berúgott valahol és ide ült be, váltva egy
jegyet, hogy kipihenje ittasságát? Ennek ellentmond az öltöny, nyakkendő.
Valószínűleg ide indult eleve. Lehet, hogy megijedt a reá váró groteszk darabtól és gondolta, némi itallal
könnyebb átvészelni? De miért jött egyedül? Többen is lettek volna, csak olyan
jól sikerült a „készülődés”, hogy a többiek már el sem jutottak a színházig? Barátunk
viszont annyira szomjazta a kultúrát, hogy egyedül is eljött? Soha nem fogjuk megtudni.
A szünet után kissé késve vonult
be a második felvonásra. Küldött pár sms-t valakinek. Szívesen elolvastam volna
mi áll benne! Talán: Berlioznak márnincsenfeje, azannya vagy
Pilátusnemtógábavan, hűccsetekbe sört! Az sms-ek után újra elfáradt és több
széket is felhasználva szétterült alvás közben. A darabban olyan effektek
következtek, hogy a férjemnek a nadrágszára is beleremegett, én pedig hangosan
kacagtam a srácon, aki meg sem mozdult az óriási hangzavarban, miközben én a
saját nevetésem sem hallottam. Mielőtt
véget ért a darab felébredt, lelkesen tapsolt, majd rendet csinált maga után.
Precízen visszahajtogatta az üléseket, amelyeken végigvészelte az előadást.
Több sort is be kellett járnia.
Felejthetetlen előadás volt.
lejegyezte: Piros Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése