Kiderült, hogy a lányomnak
kötelező olvasmány lesz idén a Mester és Margarita. Jómagam nemrégiben olvastam
a könyvet, hisz az én időmben ez még igen távol állt a kötelezőségtől. Láttam a
belőle készült, a regényt hűen követő orosz sorozatot is. Véletlenül szúrtam ki,
hogy a Vígszínház műsorán szerepel a darab. Nosza, vettem 5 jegyet a karzatra,
a teljes családnak és a lányom egy osztálytársnőjének, hátha nagyobb kedvvel
látnak majd neki a regénynek.
Nehezen találtunk parkolót, épp
csak, hogy beestünk a nézőtérre 7 előtt. A karzaton nem ültek sokan.
Elfoglaltuk a helyünket és a nagy sietség után megpihenve próbáltunk
ráhangolódni a ránk váró előadásra. Ekkor jelent meg a színen a vicces
fiatalember. Jól öltözötten, öltönyben, nyakkendősen, a kezében egy jó nagy
pereccel jelent meg a karzat lépcsőjén. Furcsán szögletes mozgására figyeltünk
föl. Tétován álldogált, keresve a helyét, majd leült nem sokkal előttünk
találomra egy üres székre (volt belőle választék). Már ment az előadás egy
ideje, mikor észrevettük, hogy befejezte a perecevést és fészkelődve egyre
lejjebb csúszik az ülésen. Elaludt. Most
már biztosra vettük, hogy részeg.
