"Negyedik év. Hattyú kód. Biztosítja
a nő számára a tanulást. Tovább képezheti magát a csábítás elméletében."
Miután letelt a hónap, Alíz ismét
legcsinosabb ruhájában, bézs magassarkújában ott állt a munkaközpont bejárata
előtt. Haját nem tűzte fel, könnyedén omlott a vállára. Smink nélkül, valami
furcsa ragyogással a szemében belépett. Egyenesen a férfi asztalához ment.
- Szeretném leadni a papírokat - mondta
határozottan.
Az ismerős hangra felpillantott a férfi,
szeme megakadt a kötetlen hajtincseken.
- Nem, köszönöm.
- Miért nem? - nézett rá értetlenül a
munkaügyis. - Azt hittem nem akar a neveldében maradni, azért jött most ide. Ha
maradni szeretne, akkor elég félévente jelentkeznie.
- Nem maradok.
- Elnézést. Ezt most nem értem. Nem marad,
de nem is választ másik munkahelyet?
- Nem.
- Nem töltötték fel a karkötőjét? -
kérdezte suttogva a férfi.
- Nem is kerestem hozzá senkit sem - Alíz
lesütötte a szemét.
"Ötödik év. Sirály kód. Biztosítja a
munkahely szabad kiválasztását. A nők innentől kezdve bármely női állást
betölthetik. Ha a hónap elteltével nem töltetik fel ismét a karkötőjüket, az
egy kódot visszaesik. Majd ez minden hónapban megismétlődik. A pillangó kód
lemerülésével az éhhalál vár rájuk. Természetesen ez még soha, senkivel nem
fordult elő. Viszont az nagy szégyen, ha valaki akár csak egyetlen kódot is
visszaesik."
A férfi felírt valamit egy cetlire és
átnyújtotta. Közvetlenül a nő szemébe nézett, de képtelen volt bármit is
mondani. Alíz állt ott egy darabig, szerette volna visszaadni a papírt, mégsem
tette. Aztán megfordult és sietős léptekkel távozott. Sejtette mi lehet rajta.
A munkaügyis ugyan vonzó volt, de mégiscsak férfi. Már eldöntötte, hogy engedi
fogyni a kódokat, szeretett volna néhány nyugodt hónapot. Egy könnycsepp
csordult végig az arcán. Megállt, becsukta a szemét és ismét a halott lány
arcát látta maga előtt. Nyakán a kislányok ölelő apró kezeit érezte. Megrázta a
fejét, majd tovább indult. Csak otthon nézte meg a papírt. "Este 8-kor a
Royalban. Legyen feltűnően csinos. Gábor"
Automatikusan végezte el szokásos
feladatait. Időben készülődni kezdett. Óvatosan bújtatta bele lábait a
combfixbe, vörös, szűk ruhát vett fel, mely lágyan leomlott vállairól. Hajának
visszafogott hullámokat adott, leengedve hagyta, finoman simogatták tincsei a
hátát. Sminkje harsogó volt, de harmonikus, ékszerei kiemelték szexuális
kisugárzását. Este, pontban 8-kor belépett a Royal ajtaján. A férfiak a róla
áradó illatok keverékére felkapták a fejüket. Tekintetükkel az asztalig
követték, reménykedve, hogy a nő nem megbeszélt találkozóra jön és még
lecsaphatnak rá. Alíz megállt Gábor asztala mellett, aki éppen az étlapot
olvasta elmélyülten. Nem nézett fel, felismerte a nőt az illatáról:
- Foglaljon helyet kérem.
Alíz szófogadóan leült. Nem szólalt meg,
bár megtanulta, mit kell ilyenkor mondani, de most úgyis kár lett volna
strapálnia magát, hiszen a férfi már meg volt hódítva.
- Ön tudja már mit szeretne enni? -
kérdezte Gábor, még mindig az étlapot böngészve. – Gondolom, gyakran jár ide.
Én most vagyok itt először. Rendben, meg van mit kérek.
Felnézett, szemében a nőkre jellemző
aggodalmat látta, amit már annyiszor.
- Jobb, ha most nem eszünk. Menjünk fel
hozzám, legyünk túl rajta.
Alíz határozottan elindult a kijárat felé.
A férfi kinyitotta neki az ajtót, az autója ajtaját, a lakásáét. Miután
beléptek, a nő engedelmesen vetkőzni kezdett.
- Nem szükséges - mondta a férfi. Elővette
a kódosítót és a kezéért nyúlt. Alíz értetlenül nézett rá. A kódosító csipogott
a jól ismert hangon és a sirály kód ismét világítani kezdett.
- Holnap jelentkezzen az új munkahelyén.
Egy hónap múlva ismét 8-kor a Royalban várom. Akkor viszont együnk is, most
ugyanis éhes maradtam.
Alíz állt előtte egy ideig, aztán mintha
mély álmából felébredt volna:
- Készítek vacsorát - mondta és elindult a
konyha felé.
(folytatjuk)
lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése