Kettőezer-nyolcvannégy (1.rész)

Alíz lejött a lépcsőn. 

A fordulóban megállt, ahol a nyitott ablakon át beáramlott a kinti levegő. Megérintette a karkötőjét. A sirály kód aktiválva volt rajta. Még soha senki sem aktiválta nála a sirály kódot. Eddig intelligens férfiakkal próbálkozott, de náluk a papagáj kódnál mindig elakadt. Most egy ostoba férfi lakásáról tartott lefele. Hát sikerült.

 Sietett haza, hogy lezuhanyozhasson és lemossa magáról a férfi minden érintését.. Miután befordult sarkon, hirtelen megtorpant. Halott már róla, hogy vannak nők, akik miután kikerülnek a neveldéből, éhen halnak. A neveldében is említették, de csak mint alaptalan pletykát. Most itt feküdt a halott lány a lábainál. Letérdelt mellé. Kezét megemelte, megnézte a karkötőjét. Ahogy sejtette, a pillangó kód lemerült.
A karkötő villogni kezdett, jelzett a központnak. Hamarosan kiérnek érte és eltüntetik a holttestet. Alíz maga sem tudta miért, kabátját leemelte válláról és a lányra terítette. Végigsimította a haját. Szőke, lágy tincsek simultak az ujjai közé.

 Hazaért. A ruháit levette, majd beállt a zuhany alá és megnyitotta a csapot. A víz lemosott róla mindent. Mindig, amikor belépett a zuhanyzóba, mintha valami érzésféle csillant volna meg a szemében, de kifelé jövet már eltűnt belőle. Most mégis maradt belőle valami...

(folytatjuk)

lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit