Szokatlan tárgyak, amiket magammal viszek nyaralásra

Sokszor autóval utazom, időnként repülővel, és a 

tárgyak furcsasága vagy a furcsa tárgyak mibenléte illetve száma ennek megfelelően változhat.

Nézzük most az autós változatot, mivel repülőn a legtöbb esetben kézipoggyásszal utazom, így ott aztán tényleg meg kell gondolni, mit viszek magammal!

Az én fura tárgyaim az autóban, amik a nyaralásra is velem jönnek:

• Ami nincs: GPS! És nem is lesz! A térképet olvasni nem tudó, emberekkel nem kommunikáló, agysejtjeiktől szabadulni akaró embereknek való. Szerintem.
• Nagyméretű kukazsák. Tudom, furán hangzik, de jó okom van rá: egyszer egy novemberi kiránduláson, a túra legelső órájában beleestem egy patakba, ami olyan jól sikerült, hogy még a bugyim is vizes lett (és a vastag dzsekim is átázott). Mivel többen mentünk egy autóval, és már elég hideg volt, a helyzetet nem lehetett másképp megoldani, csak úgy, hogy akik velünk jöttek, mind hazamentek velem együtt… többet nem hívtak túrázni… De a lényeg, hogy mivel mindenem vizes volt, úgy kellett keresgélni mindenféle uzsonnás zacskókat meg egyéb nylon foszlányokat, amiket az ülésre tudtunk teríteni. És azóta már történt velem egy hasonló eset, de akkor csak az egész napos zuhogó eső miatt lettünk csuromvizesek.
•  HVG. És fontos, hogy az első ülésen legyen. Hogy miért? Milliószor álltam már baleset miatt egyik vagy másik autópályán órákat, és amikor már minden körmömet szépen lereszeltem, mindenkivel beszéltem telefonon, akivel akartam, jön az olvasás.
• A lovagló felszerelésem. Háát, ennek nem az az oka, hogy mindig készen akarok állni arra, hogy egyszer csak lóra pattanjak, hanem egyszerűen a lakásban nem fér el, így hát a csomagtartóban tartom.
•  Hólánc télen, nyáron. Hasonló okból, mint a lovagló felszerelés.
• Napozógyékény. Miért fura ez? Mert télen-nyáron az autóban van, és nem használom az égvilágon semmire. Egyszer egy volt barátom mondta, hogy mindig tartsak ilyet az autóban, arra az esetre, ha valami elromlik, és alá kell feküdnöm. Hogy én nem feküdnék soha autó alá, az olyan biztos, mint a halál meg az adófizetés, de azért hordom szorgalmasan, ki tudja, hátha egyszer valaki pont erre vágyik.
• Egy étkezőtálca az egyik gyorsétteremből… khm... khm… A párom ragaszkodott hozzá, nehogy már csak úgy, kézből együnk az autóban (nem, nem azért, hogy ne morzsázzunk, az csak nekem szempont).

Egyébként minimalista típus vagyok: legyen szó hétvégéről, vagy több hetes útról, abban hiszek, hogy ruhát, cipőt és egyéb tárgyat illetően csak a legszükségesebbeket, legpraktikusabbakat kell magunkkal vinni, és utálom a nagy bőröndöket.

lejegyezte: szemfény