Szakítópróba

Egy kapcsolat elején tele vagyunk vágyakkal, álmokkal, tervekkel. Megragad bennünket a másik színes egyénisége, elragadó mosolya, vidámsága, tettrekészsége, vonzó tervei. Elindulunk egy közös úton és telnek - múlnak az évek.

Aztán a színes egyéniség a mindennapokban már nem is tűnik olyan színesnek, inkább csak szürkének és helyenként bosszantónak. 

Az elragadó mosoly sokszor fagy az arcára az eleinte kisebb civakodások során, később a vidámságot már csak másoknak tartogatja. 

A lendület alábbhagy, a halogatások egyre gyakoribbak, a most-ot a majd váltja fel. 

A tettrekészségbe valami fáradság vegyül, a tettek és megoldások helyett kifogások milliárdjai záporoznak, és a hárítás felüti fejét. 

A vonzó tervek csak tervek maradnak, már kevésbé vonzóak, megfakulnak, vagy soha nem valósulnak meg.

Ismerős valamelyik? Esetleg mindegyik?

Aztán egyszer csak valami történik. Már szinte elviselhetetlenül fojtogató a különbözőség. Bebörtönöz, elzár, megfullaszt. Mi változott meg? Hol a másik? Miért nem ott tart ahol mi?

Körül nézek, és szakítások tömegét látom magam körül. Szakításokat, amik nem a másik szeretetének hiánya miatt, hanem a megváltozott célok, tervek vagy azok hiánya miatt érnek végső elválássá. Együtt, egy irányba indulnak, de a megálmodott közös út az elágazásokban kétfelé vagy sokfelé szakad. A kisebb különbözőségek még kezelhetők. A nagyobbak azonban szakítópróbák, amikben sokan elvéreznek. Az egyik fél biztonságra, házra, autóra, tervekre és valamiféle perspektívára vágyik, a másik meg a pillanat örömének él, amíg van miből, addig vásároljunk, engedjünk meg luxus dolgokat és élvezzük az életet.

Hogyan lehet ezt összeegyeztetni?  Van ebből kiút? Meg lehet találni a középutat a két véglet között? Azt látom magam körül, hogy nehezen. A két véglet olyan feszültségeket generál, aminek az elviselésénél az is jobb, ha külön utakon új irányokba indulnak a korábban párnak hitt felek.

Jó, de akkor hogyan tovább? És mi a biztosíték, hogy legközelebb nem történik velük ugyanez?

A képet köszönjük Papp Andrásnak.

lejegyezte: sziluett