Nyár van

Nyár... Reggel felkelek. Pizsamában lefőzöm a kávét és csinálok valami gyors reggelit. Néha igazi svédasztalt állítok össze: pirítós, tojás, joghurt, gyümölcs, máskor csak egy kis müzlit eszem. Bekapcsolom a légkondit és elhúzom a függönyöket, mert a nagy üvegfelület percek alatt felmelegíti a nappalit.

Lehuppanok a kanapéra és bekapcsolom a TV-t, nézek egy filmet, vagy sorozatot, eltelik vele két óra. Elkezdek fázni, kikapcsolom a légkondit és széthúzom a függönyöket, hogy megnézzem, milyen lehet odakint. Nem süt a nap, fülledt meleg van, ha nincs nap, a többiek úgysem akarnak strandra menni, szuper.

Letusolok, mert unatkozom. Zuhanyzás után megebédelek, mert még ha nem is vagyok éhes, eszembe jut, hogy már fél egy, ebédidő. Rácsörgök a barátokra, később találkozunk, most még túl nagy a hőség. Olvasok egy kicsit, majd elviszem a kutyát sétálni.

Hm. Milyen jó, nyári szünet van! Nem kell semmit sem csinálni.

Megnézek még egy részt a sorozatomból, közben eszem egy kis fagyit, csak úgy simán a dobozból. Hirtelen eszembe jut, hogy mozogni kellene valamit, úgyhogy tornázom egy fél órát, de nagyon melegem lesz, beülök a légkondi alá hűsölni.

Újabb kávé, újra egy kis olvasás, mit lehet itthon csinálni egész nap? Egész nyáron, minden nap. Én nem értem. Nekem nem megy ez a semmit tevés. Felhívok valakit, beszélünk vagy negyed órát a tegnap esti buliról.

Még egy hónap van a nyaralásig, pont augusztus legvége, ez is furcsa ebben a nyárban, hogy csak a végén van a nyaralás. Meg az is, hogy három éve ez az első nyaram „egyedül”. Szokatlan. Szokatlan, hogy nincsen semmi dolgom.

A fesztiválnak is vége lett, többre nincs pénzem, pedig a Szigetre mindig vágyom.

Végre délután! Beülünk a barátokkal egy limonádéra, beszélgetünk, na igen, ez már így más, így már jó a nyár, ha együtt vagyunk, ha csinálunk valamit. Emberek jönnek-mennek a kávézó mellett, mindenkin lenge ruhák, kalapok, színes papucsok.

Minden nyárnak meg van a maga története. Hát, ez elég silány sztori lenne, ha őszinte akarok lenni. A tipikus egynyári szerelem is leredukálódott egy hónapra, tarthatott volna tovább.Én nem tudom, hogy mások, hogy bírják a semmittevést. Azok a nők, akiknek a gyereknevelésen kívül nem jut más. Én ezt a két és fél hónapot is nehezen viselem.

Hazatekerek a városból, letusolok megint és megvacsorázunk anyáékkal. Este újra találkozunk a többiekkel, már lehűlt kicsit a levegő, kiülünk a teraszra és felbontunk egy üveg bort. A nappalokkal szemben, a nyári esték viszont csodálatosak. Nyugodtak és illatosak. Néha észre sem vesszük, ahogy telnek az órák, csak elvagyunk. Együtt. Együtt jó minden.Lefekvés előtt még olvasok kicsit vagy nézek valamit a TV-ben és hajnalban alszom el, hogy minél később kelljen felkelni.

lejegyezte: egy kedves vendégünk