A mindennapok hőse vagyok

Egyet mondok kettő lesz belőle. Tartja a közmondás. Azonban néha megesik, hogy több is lesz belőle.  Amikor életünk egyik fontos eseményén kimondjuk a boldogító igen-t, azt gondoljuk, hogy kettőnk élete kezdődik el. A boldogság és a vágyak kereszttüzében nem gondolunk bele, hogy gyakorlatilag az első perctől kezdve nem vagyunk egyedül. Minimum tízen vagyunk. Nem ketten, hanem tízen!

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre több mindent veszek észre magamon. Feltűnik, mintha láttam már volna ezeket valahol: …a mozdulat ahogyan megkötöm a cipőfűzőm, a tekintet amivel simogatom a környezetemet. 

Formálódom, kupálódom. Észreveszem mozdulataimban a nagymamámat, tekintetemben az édesanyámat, kreativitásomban az édesapámat. Mondják, személyiségem hasonló a dédnagyanyáméhoz.
Hoppá, már minimum öten vagyunk!  Így nap mint nap szembenézek a tükörben (egy-egy vonásomban) a családfánkkal is. Az orromban az apai nagymamámat, testalkatomban az anyai családfánkat, gondolkodásomban újra az apai családfánkat látom. Megnyilvánulásaimban, mondataimban, óvó szavaimban édesanyámat érzem, akinek szavai a nagymamámtól és a dédnagymamától érkeztek. Belülről tombolnak az ősök, hol az egyik, hol a másik kopogtat. Felismerek, korrigálok, AHA-élményeket élek át. Egy szóval, leegyszerűsítve: egy szép, színes genetikai mix vagyok.

Legalább négy ember formálódik bennem folyamatosan, és akkor még nem beszéltem a közvetlen környezetem hatásairól. Azokról az emberekről, akik naponta körülvesznek, formálnak: a férjem, a gyerekeim, barátaim, a szomszédaim, a kollégáim, üzlettársaim.  

Időnként egy családban a két oldal őseinek kitörése természetes jelenség hevesebb zivatar formájában. A természet így képes ”pszichés szupercellákat” képezni az életünkben. Jönnek a viharok, elülnek, majd újra tombolnak és megnyugszanak. Mindig attól függ, kitől és melyik irányból fúj a szél.

Kinek tartom magam? Egy átlagos embernek, aki felismeri, elszenvedi, korrigálja az ősei Morse-kódolását. Egyszerűen és hétköznapian a mindennapok hőse vagyok. Szerintem rajtam kívül minden ember bátran elmondhatja ezt magáról.  

….hmmmm… rájöttem, hogy most írás közben édesapám írói vénája kopogtatott végig onnan belülről…..:-)

lejegyezte: creaholic