Az igazi

Már lassan egy éve tart.
Tavaly októberben kezdtem el keresni az igazit. Eleinte csak  kacérkodtam a gondolattal, hogy mennyire jó lenne, ha megtalálnám és elkezdtem nyitott szemmel járni a városban. Láttam nagyot, kicsit, komfort nélkülit, aranyosat, lerobbantat és még sorolhatnám. Összegyűjtöttem a szempontokat is, hogy minek kell megfelelni az Álomlakásnak. Bejártam a kiszemelt kerületek szimpatikus részeit, és felvettem a kapcsolatot jó néhány ingatlan közvetítővel, mindenkinek elmondtam, hogy mit szeretnék, másfél szoba, világos, belvárosi lakást (kerület részek megjelölésével). Nem földszint, nem körfolyosós. De az igazit még mindig nem találtam meg.

Aztán a nyári szabi után erőteljesebben folytattam. Munka után minden nap, sőt hétvégén is, végig böngészem az összes hirdetést az ingatlanos portálokon. Hetente 5-6 lakást néztem meg átlagosan múlt hónapban, de ha fél évre visszanézek, akkor már a százat is megugrottam.


S most már ott tartok, hogy elkezdődött a versenyfutás. Lakásvásárlás = versenyfutás az idővel (???) Normális, mondaná Besenyő Pista bácsi.

Hónapról hónapra azt látom, hogy kúsznak fel az árak. Egyre többet kérnek ugyanazokért a lepukkant, felújítandó, 100 éve épült, s azóta leginkább sorsára hagyott házakban lévő, esetlenül felszabdalt lakásokért. Plusz valami pénzeső hullhatott a város lakosaira éjjel, amikor én mélyen aludtam, mert mindenki lakást vesz. Boldog-boldogtalan zsebből kiperkálja egy lakás árát. Odamegyek egy jónak ígérkező lakást megnézni, kések 5 percet, az utánam érkező előbb befut és lefoglalózza ott helyben, irányáron. Mi vaaaaaaan? A másik kedvenc, felkerül a lakás és külföldről megveszik befektetők úgy, hogy meg sem nézik, kilóra, mint a használt ruhát, vásárolják fel a belvárosi lakásokat. Én ott keresek, a belvárosban, a nyüzsgés a jelenlegi élethelyzetemben lételem. Mindenhez közel szeretnék lenni, jó közlekedés, éttermek, programok.  S csak egyet keresek, egyetlen egy lakást. Ezzel a jelszóval indultam neki, a kínálat végtelen, de meg fogom találni a nekem valót. Csak POZITÍVAN! És ennek már egy éve. Mára minden napom arról szól, hogy az internetes lakáshirdetéseket végig olvasom, felhívom a potenciálisakat, és csalódom. Az eredmény borzasztó.

Nem ott van, nem úgy néz ki, nem annyi négyzetméter, nem emeleti, körfolyosós, tűzfalra néz, vizesedik, beázik, nincs fürdőszoba, a szomszéd átjár az előszobáján (?)  és sorolhatnám reggelig. Az ingatlan közvetítők (tisztelet a kivételnek) az eladókat képviselik, hiszen tőlük kapják a jutalékot, az én érdekeimet ímmel-ámmal meghallgatják, de a legtöbbször nem az igényeimet veszik figyelembe, hanem minden áron el akarnak adni. És ezen a keresleti piacon nem nehéz eladni, tehát még kevésbé számíthatok a szakértő segítségre.
Az árak mára már elérték a keretem határát, sőt már meg is haladták.

Ha valaki, akárki, bárki tud segíteni akkor megköszönöm a jelentkezését. Talán egy piaci rést is fel lehet fedezni abban, hogy nincsenek a vásárlóra szakosodott ingatlanosok. Én fizetnék is azért, ha valaki nekem segítene, az én érdekeimet képviselné és nem az eladóét. Ha van ilyen Budapesten jelentkezzen nálam egyeztetésre.

Drukkoljatok! Ha megtaláltam az igazit, jelentkezem.

lejegyezte: sziluett