A megérdemelt jutalom

Gyerekkoromban mindig szomorúan vettem tudomásul, hogy beköszöntött az ősz. Véget ért a nyári szabadság, a boldog barangolások ideje és jöttek a tantermi kötöttségek. Úgy éreztem, hogy mindig esik, hideg és sötét van.

Mára vagy az őszök lettek naposabbak, színesebbek, illatosabbak, vagy bennem változott valami. Egyre inkább érzem, amit drága Nagyikám mondott mindig: "Kislányom, az ősz nem az elmúlás időszaka, hanem a megérdemelt jutalomé, a betakarításé." Ő már csak tudta, földműves volt, igazi parasztasszony, a szó legnemesebb értelmében. Az évszakok körforgása szerint élt, tavasszal és nyáron keményen dolgozott, hogy aztán ősszel learathassa munkája gyümölcsét, télen pedig jutott idő az oly nagyon szeretett hímzésre és olvasásra is.

Gyerekként a nagy munkákban, mint a krumpliszedés vagy a kukoricatörés, csak tessék-lássék módon kellett részt vennünk. Szoktuk a munka ízét, szaladgáltunk a friss levegőn, hogy aztán a nap végén jóízűen fogyasszuk el a szokásos menüt: ilyenkor bableves került az asztalra oldalassal, utána pedig almás vagy szőlős lepény, az elmaradhatatlan birsalmaszósszal. Nagyi ilyenkor mindig a porcelán étkészletet vette elő, hiszen a betakarítás az ünnepek közé tartozott.

A kisebb munkákba azonban gyakran bevont Nagyi, együtt szedtük le a fáról a szilvát, almát, hogy aztán befőtt vagy lekvár formájában üvegekben sorakozzanak a kamra polcain. Ilyenkor ősszel valahogy otthonosabb volt a kis ház, talán mert gyakrabban lengte be a konyhát édes, gyümölcsös sütemény illat, vagy mert mindig volt az asztalon frissen szedett őszirózsa csokor.

Ahogy múltak az évek, egyre csökkent a krumpli és kukorica földek mérete, míg végül csak a gyümölcsfák maradtak. De Nagyi töretlenül töltögette az üvegeket és sütötte a finomabbnál finomabb lepényeket. Egyetlen szem gyümölcs sem veszett kárba soha. Egészen az utolsó őszig, amikor a birsalmát már senki nem szedte le. Az ősz végül mégis az elmúlás ideje lett... 

Három éve már, hogy nincs velünk, és ilyenkor ősszel különösen sokat gondolok Rá. Sajnos a birsalma szósz receptjét nem tanultam meg, de tegnap már egész jól sikerült a szőlős lepényem, hétvégén pedig elültettünk néhány alma és szilva fát. Még kell néhány év, mire termőre fordulnak, addig pedig jól felöltözünk és indulunk a lányokkal a közeli erdőbe gesztenyét és csipkebogyót gyűjteni. Nekünk most ez a betakarítás.

De előtte még gyorsan megbeszélem az őszirózsáimmal, tartsanak ki, hogy november 1-jén oda tehessem őket a mécsesek mellé.

lejegyezte:felhőjegyzet