A fa nem luxus

Nézem ezt a gyönyörű építészeti remekművet: üveg, acél és nyersfa. Gyönyörű. Lenyűgöz ahogy beilleszkedik a tájba, pedig teljesen más. Szinte környezet idegen. Olyan, mintha egy felhő ereszkedett volna a parkba, vagy mintha paradox módon egy hajó dagadó vitorláit látnám a fák hullámzó zöldje felett.

A világ egyik legnagyobb luxuscikk csoportja, a LVMH (ilyen házak tartoznak ide, mint a Louis Vuitton, a Möet és a Henessy – és ők csak a névadók) létrehozott egy művészeti alapot két évtizeddel ezelőtt, s ennek az alapítványának az újonnan épült szentélye ez a csoda. A Fondation Louis Vuitton - a köz-, a művészet-, a kultúra szolgálatára. A tervező Frank Gehry* – a "dekonstrukcionizmus apostola", bár ezzel a jelzővel ő maga soha nem értett egyet - nem kezdő

Ujj-kaland

Úgy volt, hogy mára én írok valami jó kis posztot a nyári emlékezések lezárásaként. Már napok óta forgattam a fejembe vagy három témát. Nem tudtam választani. Nézegettem őket innen is, onnan is, ízlelgettem a szavakat, mondatokat raktam össze és szedtem szét, hogy újra más alakzatba dobjam össze őket. Szóval, csak úgy áramlott bennem az alkotás. Talán akkor is épp ezzel voltam elfoglalva, amikor hazaérve a reggeli ovijáratról beálltam a garázsba és csengett a telefon. Azt hiszem ennek a témának ott kezdődött el a vége. Csevegtem kicsit, megbeszéltem egy találkát, kibillentem a kocsiból bevágtam az ajtót és elindultam, hogy kezdetét vehesse egy átlagos csütörtöki napom. Gondoltam én…

Még visszapillantottam, hogy jól bezáródott-e a garázsajtó, és mit sem sejtve ellejtettem délelőttözni. Volt abba minden: barátkozás, kutyasétáltatás, őszbengyönyörködés, minden, ami egy ilyen kellemes délelőttbe belefér. Aztán újra itthon. Szükségem volt valamire az autóból. De a garázs ajtó, amit olyan gondosan becsuktam a reggel, nem nyílt.

Nyári shopping

Vannak dolgok az életemben, amikből egy idő után, valahogy kiszeretek. Pedig elvileg nem kéne, hiszen nőből vagyok és egy egész iparág épülne – többek közt rám is.

Bár jobban belegondolva az is lehet, hogy a vásárlás próbálgatós részébe – mert erről szeretnék két kis sziporkát közzé tenni – soha nem is voltam szerelmes igazán. Amit igazán szerettem a „shoppingolásban”, az egy számomra kedves személlyel kóborolni, nézelődni, rácsodálkozni és nagyokat nevetni a városi dzsungelben – mondjuk valamelyik „center”-ben. De ez, sajnos, a "szeretettem" hiánya miatt okafogyottá vált. Maga a vásárlás, a próbálgatás nem tölt és nem is töltött el soha izgalommal. Túl sok nekem egy csomó minden.

A kék ötven árnyalata

Ma reggel valahogy másképp ébredtem. 

Szokás szerint, az óra csilingelése előtt pár perccel kilibbentem Morpheus karjaiból, de még mielőtt a szememet kinyitottam volna, valami belső mocorgást - valami bizsergést éreztem. Nem tudtam elkapni, hogy mi is ez..., egy álom vége talán, vagy…; nem tudtam pontosan megfogalmazni, de valahogy ez a reggel más volt, mint a korábbi 69. 

Nem ugrottam ki az ágyból, mint máskor, csak feküdtem és vártam, hogy megértsem mi is történik. Nem jutottam el a felismerésig, mert az ébresztő otrombán belerondított a megismerési meditációmba. Aztán jöttek szépen sorban a férj, a gyerekek, a kutya, a cicák, a höri, és sor végén én magam – a szokásos reggeli rutin – nem maradt időm a befelé figyelésre, pörögni kellett, sodort a hétköznap reggel. 

Vigyázz - álmaid megvalósulnak

Mindig ezt mondta nekem az én bölcs nagymamám: 
 – Vigyázz gyermekem, az álmaid megvalósulnak! Ó bárcsak így lenne édes Nagymamikám - gondoltam magamban, és mosolyogva vártam, hogy az én jóságos, fehér hajú tündérem jóslata beteljesedjen.

Valahogy nem tűnt fel, hogy ez nem egy kimondottan jótündéres áldás; visszatekintve, már látom, hogy ott lebegett benne a féltés: mi lesz ezzel a szegény gyermekkel, ha az álma valóra válik.

S mert az álmok természetrajzához hozzá tartozik, íme, elérkezett a nagy beteljesedés pillanata! 

Emelem kalapom

Olyan vagyok mint Gombóc Artúr. Szeretem a színes kalapot, a vidám kalapot, a fekete kalapot, az elegáns kalapot, a szalmakalapot, a kis kalapot, a nagy karimájú kalapot, az extravagáns kalapot és még sorolhatnám... Igaz, nem túl gyakran hordok, de alkalom adtán nagyon jól érzem magam benne. Olyan sikkes, légies, nőies és szerintem egyedi dolog. A kalap öltöztet, kiemel, megkoronázza az embert szó szerint is, és nem utolsó sorban, megvéd a jégesőtől és a napszúrástól.

Amikor olyan városokban járok, ahol még találni régi, cégéres kalapkészítő mestereket, mindig megállok a kirakat előtt és gyönyörködöm. Egy-egy darab igazi remekmű. A karimák változatossága, a díszítések sokszínűsége, az anyagok és színek kavalkádja, lenyűgöző. Annyi fantázia, egyediség és gondolat van egy kalapban. A kalapos mesterség éppoly irigylésre méltó számomra, mint a gyertyakészítés vagy a kimonófestés.

Tekerem, hurkolom, megkötöm

... avagy 20 ötlet sálakhoz

A sálak és kendők rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. Roppant jó kiegészítő télen, tavasszal, ősszel de a leheletnyi selyemsálak még a hűvösebb nyári napokon is beleférnek. Egy egyszerű, egyszínű öltözéket könnyedén fel lehet dobni egy jópofa, színes sállal.

A magam részéről az élénk, erőteljes, mintás darabokat éppúgy kedvelem mint az egyszínű, de az anyagában nagyszerűeket. Egy kellemes tapintású sál egész nap simogatja, nyugtatja a bőröm. Rengeteg sálam és kendőm van a szivárvány majdnem minden árnyalatában: van pasztell rózsaszín virágos, élénk zöld barna pöttyökkel, csokoládé barna és kapucsínó barna változó árnyalatokkal, kék és fehér csíkos matróz style, és nagyon-nagyon sok egyszínű, fehér és fekete több is. Kiegészítőnek sem utolsó a sál vagy a kendő. Sokszor választom kosztümhöz, üzleti megjelenéshez, de akár sportosabb öltözékhez is. Télen pedig le nem szakad a nyakamból a vastag kötött sálaim egyike.

Kékfestő

Hagyomány, évszázados technikák, apáról-fiúra, anyáról-lányra szálló ősi mesterségek. Mennyire fontos ez a mai rohanó, "multikulti" világban? Valószínűleg nem járok messze az igazságtól ha azt mondom, sajnos hanyagoljuk és nem emeljük méltó piedesztálra a régi idők értékeit. Pedig kis hazánkban van belőlük rengeteg.

Szerintem ilyen a kékfestő is. A matyóval ellentétben, melyről korábban írtam már itt a Selyemgubancon, a kékfestő hírét nem repíti szárnyain a divat. Sajnos nem jelenik meg világsztárok ruhatárában és nemzetközi neves eseményeken. Pedig szerintem megérdemelné.

Honnan is ered a kékfestő? 

Illatos gyógyír a hárs

Úton-útfélen édes illat andalít. Itt a nyár. Ebben a melegben hiába az illat, oda a romantika, ezt zümmögöm magamban :

A hársfa mind virágzik,

a csíz mind énekel,

a lomb sugárban ázik,

csak szíved alszik el.

Nyílnak feléd a lányok,

mint ékszer-ládikók –

nem is figyelsz utánok,

kedved beszőtte pók.

Vándorsólyom kisasszony

Legelőbb egy interjút hallottam a rádióban a fordítóval, aki egyrészt nagyon szépen beszélt, másrészt nagyon nagy kedvet kaptam attól, amit mondott, a könyv elolvasásához… talán túl nagyot is… ez lehetett az oka annak, hogy rögtön megvettem, de egy ideig csak édesgettem a szememmel ezt a KÜLÖNLEGES könyvet– azt hiszem nem akartam csalódni… Jelentem nem csalódtam! Vagy mégis?

A könyv, amiről mesélek: Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (2011) Fordította: Gálvölgyi Judit

Nem, nem csalódtam! Igen, hiszem, hogy a fényképekben benne van a fényképezett lelkének egy darabja. (Kérdés, hogy manapság, amikor száz- és ezerszám készülhetnek és készülnek a képek, mi marad a fényképezettek lelkéből…, vagy lehet, hogy azért válnak a nagyon sokat fényképezett hírességek lelketlenné…? hm… )

Nyakkendő kötési technikák, nem csak férfiaknak

Vajon miért utálják a férfiak a nyakkendőt és ki találta ki, hogy hordaniuk kell, ha egyszer ők maguk ennyire nem szeretik? Sajnos a válaszokat nem tudom, de azt igen, hogy 10 öltönyös, nyakkendős kollégámból 9 utálta, és alig várta, hogy munka után a hátsó ülésre dobhassa. Olyan is volt, aki a fiókjában tartotta, és csak akkor vette fel, fintorgások közepette, mikor ügyfélhez indult tárgyalni. 

Hölgyeim és Uraim, tisztelettel kérdezem, tudnak Önök nyakkendőt kötni? Én azt gondolom magamról, hogy tudok. De, ha sokáig nincs rám szükség, néha azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá. Nekifutok lelkesen, majd bosszankodva nézem a gubancot amit létrehoztam. Aztán újra és újra összegubancolódik de néhány próbálkozás után általában sikerül valamit alkotni, azaz megkötni a nyakkendőt. Olyan ez mint a biciklizés, végleg nem lehet kitörölni, de azért jó ha edzésben van az ember.

Matyó és a világhírnév

Tudtátok-e, hogy Matyóföld tájegység az Alföld északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán terül el? És azt, hogy Matyónak Mezőkövesd lakosságát nevezzük? “A korábbi kutatások és elsősorban az itt élők vélekedése alapján Tard és Szentistván települések lakóit is matyónak mondták, bár viseletükben, hímzésükben mindhárom eltér egymástól. A matyónak nevezett települések közül mindig Mezőkövesd mezővárosa volt a vezető közösség, innen diktálták a divatot. A matyó hímzés 2012 decemberében felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.” (Forrás: Wikipedia)

Én nem tudtam mindezt, fogalmam sem volt róla, hogy Mezőkövesd diktálta a divatot anno. Utána olvastam kicsit, mert érdekelt, hogy mi van a Matyó hímzés elterjedése mögött? Kíváncsi voltam honnan indult útjára és járt be ilyen nagy utat? Mert azt joggal mondhatjuk, hogy a Matyó világhírnévre tett szert az utóbbi években, és szerintem ez nagyszerű. Személy szerint büszke vagyok rá és örülök a népszerűségnek, remélem sokan vagyunk így ezzel.

Divattrendek – mit kezdjek veletek?

“Mit vegyek fel, nincs egy rongyom sem… “, higgadt, de határozott válaszok a páromtól, hangulatától függően: 

- “Kincsem, nem bántásból mondom, de zsúfolásig van az összes szekrény, komód és fiók a ruháiddal és cipőiddel, ha mától számítva fél évig nem mosnál, akkor is lenne tiszta váltás ruhád :D”

- „ Ha vásárolni mész, szólj kérlek, mert új ház is kell 3 gardróbbal és egy cipőgarázzsal”

- „Csak akkor vehetsz újakat, ha kidobsz néhány régi cuccot (dörmögve az orra alatt: mondjuk azokat, amik legalább 4 éve nem voltak rajtad egyszer sem)”

 

Cipőmánia

Az egyik rovatunknak a „színek, formák, hangulatok” címet adtuk. Azt hiszem, a képen látható cipő ízig-vérig szín, forma és hangulat. Új szerzemény. Lehet szeretni, nem szeretni, de egy dolgot biztosan nem lehet vele megtenni. Csak úgy elmenni mellette. Zöld, de nagyon, a talpa pink, lyukas az orra, és a sarka, az is egy külön történet...

Love or hate? Mindenki döntse el. Nekem szerelem volt első látásra. Aztán elbizonytalanodtam. Nem túlzás ez egy kicsit? Már-már a közönségesség határát súrolja. Bevállalós dolog egy ilyen cipőt felvenni. Kell hozzá némi magabiztosság, hogy álljuk a tekinteteket. Aztán meg a beszólásokat:) De ha ezt bírjuk, akkor nincs gond. Akkor egy ilyen cipő biztosan feldobja a napunkat. Az enyémet biztosan. 
Nem tudtam otthagyni a boltban, mert ez is egy olyan darab, mit sajnáltam volna, ha nem veszek meg, ha már egyszer megláttam és megszerettem.

Nőnapra szeretettel!

Aranyosi Ervin

Nőnapi köszöntés

Ó NŐ, Te vagy az élet nagy csodája,

Szépség és öröm mind belőled jő!

A nyugalom, a szeretet hazája,

Te vagy a biztos, éltető erő!

Gyarmati Fanni emlékére

Az élet magánügy? Ha minden „rendben megy”, az esetek nagy többségében az, mindenki úgy éli, ahogy tudja. Az életünk vége, a halál is magánügy. Elbúcsúzni gondolatban, gesztussal, megemlékezni már lehet, sokféle képen. Mi két verssel tesszük. Két szerelmes verssel búcsúzunk Radnóti Miklós özvegyétől, Gyarmati Fannitól, aki a mai napon elment. Béke poraira.

Pékség

Madárcsicsergésre ébredek. Próbálom kitalálni, mi lehet ez? Talán az a kékcinke pár, amelyik egy ideje itt fészkel a közelben. Lassan kinyitom a szemem, a nap sugarai már keresztül fúrták magukat a spaletta rácsain. Megint szép napunk lesz. Ráérősen lezuhanyzom, felveszem a virágos nyári ruhámat, azt amelyikben mindig olyan sok bókot kapok. Bemegyek a konyhába, az asztalon már ott gőzölög a frissen főzött kávé, mellette tej, cukor. Istenem, nekem van a legcsodálatosabb férjem!

A kávé kortyolgatása közben jegyzetfüzetem kockás lapjait nézegetem, végigveszem a mai teendőket. Nem reggelizem, azt majd a pékségben, a frissen sült kenyér utánozhatatlan, meleg illatának úgysem lehet ellenállni.

Beköszöntő

Szia!

Mintha mi már találkoztunk volna valahol… Neked nincs ilyen érzésed? Jöttünkben-mentünkben, kutyafuttában.

Bölcsibe menet és oviból jövet. Szédült izgalomban randira igyekezve vagy éppen onnan hazafelé tartva. Náthásan a patikában vagy az orvostól kifelé. Mosóporos dobozt, kihízott ruhák csomagját, zöldséges szatyrot cipelve. A defektes kocsi mellett állva az esőben, vagy ragyogó reggelen kiránduláshoz öltözve. Arckrémet válogatva a drogériában, hátha valamelyik végre tényleg használ. Amikor elszúrták a hajfestésedet vagy amikor annyira jó lett hogy hitted, hogy mindenkit elkápráztat. Amikor hirtelen minden megváltozott. Ünneplés közben.

Mindig.