Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotó. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 2., szerda

Fény, árnyék…? Inkább fény!

Nehéz kérdés ez egy fényképésznek, hogy mi a fontosabb, főleg, ha hagyományos fehér-fekete képekben álmodja vagy láttatja a világot… Ez jut eszembe, amikor legutóbb egy igen érdekes cikket találtam egy újságban Ata Kandóról. S ahogy a honlapját nézem, világos lesz minden, hiszen ő „fénnyel rajzol”, nagy-nagy jósággal és szeretettel!

Kaland és megmérettetés, felbecsülhetetlen értékű életmű és ennek koronájaként boldog békés évek. Az idei a 103-ik!

Tudjátok, kiről írok?
Hallottatok már Ata Kandó, fényképészről!

2016. május 6., péntek

Kiállítás ajánló, de milyen :)

Úgy esett, hogy várakoznom kellett a fővárosban. Nem volt szép idő, és épp jó kávézó sem esett kézre. A Szépművészetit épp tatarozzák, be volt zárva, így látnivalónak maradt a Műcsarnok. Ó, kiállítás! "Képek és pixelek - Fotó művészet és azon túl - Nemzeti szalon 2016"! Szép, színes, kicsit egzotikus plakátok… Hmm, vonzó... -gondoltam...

És még azt is gondoltam, hogy lesznek igazán szép képek és kevésbé szépek. Gondoltam, lesznek érdekesek - téma, szín és méret harmóniába rendezve. Gondoltam, lesznek ismert és kevésbé ismert kortárs alkotók, de zömmel olyanok, akikről nem is hallottam korábban. Gondoltam, lesznek természet-, szocio- és portré jellegű képek. Gondoltam, lézeng majd egy két ember. Gondoltam, egy részét az időmnek majd kitölti. 
...a maradékra legfeljebb kitalálok valamit. 

Ezt gondoltam.


Aztán találtam benn

2015. május 8., péntek

Majális

Ragyogó napsütés! Igen, ez előírás – bár nagyon izgultam reggel, hogy az a néhány felhőfoszlány is odébbálljon, amit az éjszaka itt hagyott.

Vidám csapat, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mi, csajok klassz, tavaszi szerkóban, színesen – hiszen azt is megbeszéltük, ki, milyen színűbe bújik; és bejött, ahányan annyi színűek vagyunk, mind pasztellben. Csak Laura lóg ki a sorból. Mint mindig. Neki neonban kell virítania, hogy minden szem rajta akadjon meg. De nem, nem fog felbosszantani. Villogjon és akkor is jól érzem magam, nem dőlök be a kisded játékainak. A srácok nem foglalkoznak ilyenekkel, csak marháskodnak, ugratják egymást és időnként minket is. De jó nekik! Valahogy olyan másképp csinálják az egészet. Nekik olyan könnyű.

Nem hiszem, hogy lenne olyan közöttük, aki reggel fohászkodott volna a jó időért. Nem is beszélve a tükör előtt töltött másfél óráról. A fiúk mások. Távoliak, idegenek, kicsit irigylésre méltóak. És vadak.

2015. január 11., vasárnap

Belülről jön



Éjszaka van. 

Pakolsz. Kettesével viszed a csomagokat az autóhoz. A sokadik fordulón vagy túl. Nem sietsz. Becsukod a csomagtartót. Majd elnézel a távolba. Kísérteties látványt nyújt a feléd úszó köd. Hömpölyög.

Egyszer csak fejed fölé pillantasz. A lámpa fénye egy fán szűrődik át. Lenyűgöz, ahogy az árnyék miatt az ágak a ködben meghosszabbodnak.
Benyúlsz a zsebedbe. Nálad van a telefonod. Érzed, hogy ezt meg kell örökítened. Közben megpillantod a ködön átszűrődő holdat. Lekapod azt is. Majd arrébb kalandozik tekinteted. Egy padot látsz a hóban. Meghökkensz a ragyogó kontrasztokon. Elindulsz. Körbejárva más és más oldalát mutatja. Dombot mászol érte, majd guggolsz a hóban. Micsoda pillanatok! Számodra.

2014. július 28., hétfő

"Ki tud jobbat?" Fotópályázat



100 íráson és 10000 kattintáson jóval túl, arra gondoltunk, hogy játszunk együtt! Nyár van, mindenkinek a kezében ott kattog a fényképezőkép. A fények szépek, a helyzetek viccesek. 

Míg mi örömmel írunk, ti örömmel fényképeztek, illesszük hát össze, hisz a közös öröm az igazi öröm. Nézzük, ki tud jobb fotót az eddig megjelent írásainkhoz! 

Ez egy pörgős játék, mi pörgetjük a bejegyzéseket – heti hármat, ti pörgessétek a képeket - a legjobbakat, a nyertesek pedig díszhelyet kapnak a blogon.

Szabályok:

2014. június 29., vasárnap

Fény és kép

Valahogy bennünk van a vágy, hogy megőrizzük, magunknak és megosszuk mindenkivel, amit arra érdemesnek tartunk: a SZÉPET. Hogy mi a szép, az rengeteg sok mindentől függ…  Függ attól, hogy ki nézi, hogy aki nézi, az milyen hangulatban van, függ attól, hogy milyen a háttér vagy éppen attól, hogy milyen szögben esik a fény. És a szépség tárgya is változik, legyen bár táj vagy annak részlete, emberi alkotás vagy maga az ember, egy mozdulat vagy árnyék, mind egy-egy lehetőség. És ezen lehetőségek miriádja hozza létre azt a megfoghatatlan valamit, amit ezzel a lehetetlen szóval illetünk: fénykép. Mintha a fénynek lenne képe, vagy mintha a fény képezhető lenne. Mindegy is, a szó szép, az értelmét megszoktuk. Megszoktuk? Akár a fotográfiát magát?

Eleinte csodáltuk, messziről csodájára jártunk, aztán lassan a hétköznapjaink részévé vált,

2014. június 14., szombat

Vándorsólyom kisasszony


Legelőbb egy interjút hallottam a rádióban a fordítóval, aki egyrészt nagyon szépen beszélt, másrészt nagyon nagy kedvet kaptam attól, amit mondott, a könyv elolvasásához… talán túl nagyot is… ez lehetett az oka annak, hogy rögtön megvettem, de egy ideig csak édesgettem a szememmel ezt a KÜLÖNLEGES könyvet– azt hiszem nem akartam csalódni… Jelentem nem csalódtam! Vagy mégis?

A könyv, amiről mesélek: Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (2011) Fordította: Gálvölgyi Judit

Nem, nem csalódtam! Igen, hiszem, hogy a fényképekben benne van a fényképezett lelkének egy darabja. (Kérdés, hogy manapság, amikor száz- és ezerszám készülhetnek és készülnek a képek, mi marad a fényképezettek lelkéből…, vagy lehet, hogy azért válnak a nagyon sokat fényképezett hírességek lelketlenné…? hm… )