Nehéz kérdés ez egy
fényképésznek, hogy mi a fontosabb, főleg, ha hagyományos fehér-fekete képekben
álmodja vagy láttatja a világot… Ez jut eszembe, amikor legutóbb egy igen
érdekes cikket találtam egy újságban Ata Kandóról. S ahogy a honlapját nézem, világos lesz minden, hiszen ő „fénnyel rajzol”, nagy-nagy jósággal és szeretettel!
Kaland és
megmérettetés, felbecsülhetetlen értékű életmű és ennek koronájaként boldog békés évek. Az idei a 103-ik!
Tudjátok, kiről írok?
Hallottatok már Ata
Kandó, fényképészről!




