Kiállítás ajánló, de milyen :)

Úgy esett, hogy várakoznom kellett a fővárosban. Nem volt szép idő, és épp jó kávézó sem esett kézre. A Szépművészetit épp tatarozzák, be volt zárva, így látnivalónak maradt a Műcsarnok. Ó, kiállítás! "Képek és pixelek - Fotó művészet és azon túl - Nemzeti szalon 2016"! Szép, színes, kicsit egzotikus plakátok… Hmm, vonzó... -gondoltam...

És még azt is gondoltam, hogy lesznek igazán szép képek és kevésbé szépek. Gondoltam, lesznek érdekesek - téma, szín és méret harmóniába rendezve. Gondoltam, lesznek ismert és kevésbé ismert kortárs alkotók, de zömmel olyanok, akikről nem is hallottam korábban. Gondoltam, lesznek természet-, szocio- és portré jellegű képek. Gondoltam, lézeng majd egy két ember. Gondoltam, egy részét az időmnek majd kitölti. 
...a maradékra legfeljebb kitalálok valamit. 

Ezt gondoltam.

Aztán találtam benn
igazán szép képeket és volt néhány, amit sehogyan sem tudtam beleilleszteni az általam szépnek tartott kategóriába. És voltak roppant érdekes képek, meghökkentőek, gondolat ébresztőek és volt olyan is persze, ami valahogy az én érdeklődésemet egyáltalán nem keltette fel (meg kell jegyeznem ez utóbbiból volt kevesebb!). Az elrendezés igazán izgalmasra sikerült. Jó szeme volt annak, aki a kiállítási teret alakította. Értette, hogy az olyan laikus szemlélődő, mint én mikor tenné ki a megtelt táblát – és oda mindig becsempészett valami pihentetőt. Becsempészett például a képek közé egy kis történetet, ami beindított és tovább lendített. Tovább, tovább képtől- képig. És voltak egyáltalán nem ismert alkotók igen, voltak; és voltak olyan kortársak, akiknek a képeit már ismertem – mert díjat nyertek. Nagyon fura volt a már jól ismert és szeretett fényképet látni élőben: ugyanolyan és mégis egészen más, mintha mondjuk egy Csontváry festményt látni teljes valójában. És voltak nagyklasszikusok, akikről nem is álmodtam, hogy pont itt és pont most boltok beléjük. És igen voltak természet- és szociofotók és voltak portrék és egész alakosak; fehér-feketék, szépiák és színesek és voltak mozgó képek és lenyomatok és dagerrotípiák. 
Micsoda széles paletta - imádtam! 
És voltak látogatók, nem is kevesen. Értőn vagy szórakozottan, kritikusan vagy elmélázva teljes átadással vagy sokadik körüket róva, fotelon elheverve a feliratokat böngészve vagy a legjobb látványszöget kutatva. Voltak érdeklődők, nemre és korra való tekintet nélkül; meglepően sokan. És a második óra végén fejvesztve kerestem a kijáratot és tudom, hogy még el tudtam volna ott tölteni néhány órát, mert valahogy a végére maradt az izgalmasabbik, a dinamikusabb falat.

Szánjatok rá időt! Nézzétek, hallgassátok meg. Biztosan találtok benne hozzátok szóló képet!

Bővebb infó itt.

lejegyezte ebarátnőm