Figyelem, csak egy kis figyelem

Futottatok már ma? – Ja, ezt már kérdeztem, pardon. De egy jó kis gyaloglás azért csak volt? Ha ma nem jött össze – mert van ilyen -, akkor holnap biztosan… Ugye? Én mondom, kár kihagyni. Máremlítettem, hogy én szoktam. Szeretem. Az a bizonyos napi 10000 lépés… és közben az élmény! Mert a helyszíneket imádom variálni, mindenik más, mindenik ad valami egészen sajátosat.

A legutóbbi hozott jót és rosszat is. Melyikkel rukkoljak elő elébb? Erdőben jártam. Igazi varázserdőben tele sziklákkal, varázsfákkal, figurázó tuskókkal és tündevirágokkal. Gyönyörű, életteli és a mienk - persze, nem személyes tulajdon -, de a Mátra az enyém is!
Tulajdonosi szemlélettel közelítem! Vigyázok rá, óvom és élvezem az adományait. Sokan így vannak vele – látom. Kitaposott ösvények, okosan használt gyalog és bicikli utak, barátságos, jelzett ösvények. Mesés környezet. Értem én, hogy ide versenyt szervezni is ajándék! Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem törekszik a fenntarthatóságra aki teheti. Hogy van az, például, hogy a verseny szervezői nincsenek arra tekintettel, hogy ez a csoda másé is. Mitől borultam ki ma, ezen a szép napsütéses reggelen fél hat és hét között? A versenyjelzésektől, amelyek még mindig, kitudja a verseny befejezte után mennyi idővel, továbbra is ott lógnak az ágakon. És ezek a műanyag szalagok nem bomlanak ám le! Ott hirdetik a Decathlon-t és egy másik magát narancssárgára brandinggelt, de meg nevezni - legalábbis ezeken a szalagokon - nem kívánó versenyszervező gondatlanságát. A versenyre persze elő kell készíteni a terepet – gondosan – . Ok, értem és elfogadom. Csak az dühít, hogy azt nem tekinti magára nézve kötelezőnek a szervező, hogy  miután gondosan felszalagozta az erdőt és a verseny rendben sikeresen befejeződött, helyre is állítsa az eredeti állapotot. Én az ilyen szervezőnek piros lapot adnék és eltiltást körülbelül egy emberöltőre –ha nem kettőre.

Persze van egyéni gondatlanság is! Látom, elég sok az eldobált szemét… Nem nagyon értem, hogy ha valaki tele ki tudja vinni magáva la csomagoló anyagot a természetjárásra, akkor üresen, amikor már lényegesen könnyebb és/vagy sokkal kisebb helyet foglal, miért nem tudja elvinni az első lakott településig? Mert kukának helye az erdőben nincs! Nem véletlen, például azért, mert nem lehet onnan elszállítani szervezetten. A természetjáró pedig vigye haza azt, ami az övé! Mindent! Üdítős palackot, csoki papírt, papírzsepit. Mindent! Olyan nehéz ezt belátni? Nem hiszem. Azt gondolom, hogy csupán csak az önzésünk és a rövidlátásunk az, ami miatt nem természetes számunkra, hogy ezekre oda figyeljünk!

Mert lehet, hogy a mi még túl tudjuk élni és át tudjuk lépni az elénk kerülő szemetet, élvezzük az erdőt az itt ott elszórt papírdarabok és palackok ellenére is; de ezt hagyjuk a gyerekeinkre? Ugye hogy nem? Tegyünk azért, hogy nekik is legyen lehetőségük a napi 10000 lépésre egészséges szép és természetes környezetre!

Gondoskodjunk erről ma! Figyeljünk oda!

lejegyezte ebarátnőm