Japánban jártam

Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok Japánba. Már a kínai utazásom is hatalmas dolog volt számomra, akkor azt gondoltam, egyszer volt Budán kutyavásár, de a sors kegyes hozzám. Idén egy szerencsés csillagállás folytán 12 napot töltöttünk el Japán déli részén, Fukuoka városban (lakosainak számát tekintve közel Budapest méretű).

Az utazás előtt rövid idő maradt arra, hogy utána olvassak és ráhangolódjak az útra, bár a hangolódás kb. úgy nézett ki, hogy az első másodpercben amikor a lehetőség felmerült, majd ki ugrottam a bőrömből, akartam, vágytam és nagyon-nagyon érdekelt. Az ország, a kultúra, az emberek, az építészet, a gasztronómia, egyszóval minden-minden annyira más, annyira különböző az Európaitól, hogy az már szinte varázslatos, nekem legalábbis. Azt képzeltem, hogy egy teljesen más kultúrába csöppenek majd, ahol egyik ámulatból a másikba esek, és ez pontosan így is lett.

BKV hajó - ajánló

Európa számos városban jártam, és amelyikben van folyó, ott a turisták vízre vonzása alap és általában sokféle lehetőség kínálkozik a vízi városnézésre. Sok helyen a helyi tömegközlekedés részeként is indulnak járatok, menetrendszerűen. Budapesten is hopon-hopoff járatok tucatjai tülekednek a turisták és helyiek kegyeiért, na de néhány éve a BKV is beszállt a „harcba” és menetrendszerű hajójáratot indított. 

Az elején akkora volt az érdeklődés, hogy nem lehetett feljutni a hajókra, óriási sorok kígyóztak, mert ez BKV jegy áráért (lássuk be az Európai, de még a hazai árakhoz képest is nevetségesen alacsony ár egy hajóútért) vagy a BKV bérlettel ingyenesen, egy teljes kört lehetett tenni a Dunán, ami tökéletes városnézésre, kikapcsolódásra vagy

Trolira fel!

Busz, troli, villamos vagy metró... Melyiket szeressem? Imádok tömegközlekedni. Egyrészt mert zöldebb, mint az "egy ember - egy autó" felállás, másrészt ott mindig van valami izgalmas történés. Ok, legyen a legutóbbi troli-élmény.

Esett az eső. Van ilyen Budapesten. És olyan is van, hogy nincs fedett várakozó kialakítva. S ilyenkor ott áll meg az ember lánya ahol tud. Mert ha járdaszegélyhez közel várakozik türelmetlenül, akkor alulról fröccsentik rá a vizet az autókerekek, ha óvatosan a kerítés mellé húzódik, akkor a kert fáiról csurog a nyakába az extra áldás – lehet választani. Végre megjött az 52-es troli. Szinte vágni lehetett a párát az utastérben. Biztosan ezért voltak képtelenek az utasok tájékozódni. Hiába volt kiírva mindenhová, hogy felszállás az első ajtónál, a másik kettő meg szinte kiabált, hogy leszállni itt; a felszálláshoz mindenki a hátsó ajtókhoz sorakozik, míg az első ajtónál tömött sorban türelmetlenkedtek a leszállni vágyók. Feljutottam. Dohogtam tovább. Minden és mindenki csöpögött. Csodák csodája

Figyelem, csak egy kis figyelem

Futottatok már ma? – Ja, ezt már kérdeztem, pardon. De egy jó kis gyaloglás azért csak volt? Ha ma nem jött össze – mert van ilyen -, akkor holnap biztosan… Ugye? Én mondom, kár kihagyni. Máremlítettem, hogy én szoktam. Szeretem. Az a bizonyos napi 10000 lépés… és közben az élmény! Mert a helyszíneket imádom variálni, mindenik más, mindenik ad valami egészen sajátosat.

A legutóbbi hozott jót és rosszat is. Melyikkel rukkoljak elő elébb? Erdőben jártam. Igazi varázserdőben tele sziklákkal, varázsfákkal, figurázó tuskókkal és tündevirágokkal. Gyönyörű, életteli és a mienk - persze, nem személyes tulajdon -, de a Mátra az enyém is!

A körhinta-lovak lázadása

Ki fogok törni!

Nem hagyom, hogy így kibabráljon velem a sors. Miért kell nekem csak és kizárólag azt csinálni, ami elő van írva. Mindegy is, hogy ki, mikor és hogyan írta elő. Nem érdekel. Egyszerűen fel akarom rúgni ezt a megállapodást, amit nem is én kötöttem - bár elvileg az enyém. Közöm nem volt hozzá soha. Nem kértem, hogy megszülessek és nem így, és nem ide.  Nem kértem, hogy ezt adják nekem és nem kértem, hogy vegyék el tőlem mindazt, amit nem kaptam meg. Soha nem akartam ezt a külsőt, és a belső sem az én rendelésemre készült. Semmi, de tényleg semmi abból ami van, ami én vagyok, vagy ami körülvesz, nem az én választásom.

Bikini part

Idén melegebb éghajlaton töltöttük a téli szünetet. Fehér homok, pálmafák, türkiz víz, idill egy zsebkendőnyi szigeten. Első nap a házigazdánk gyorsan körbevezetett minket, megmutatta a helyi nevezetességeket és a partot. Ez itt a „bikini beach” - mutatott rá a nem egészen harminc méteres partszakaszra, felállította nekünk a fehér napernyőt, ahova kértük, majd sietve távozott.

Az utazástól kicsit fáradtan szemlélődtünk, sétálgattunk a parton és értetlenül néztük a strand két végén heverő kerítés-félét, ami a parton és a vízben leborulva csúfította a látványt. Vas oszlopok betonba öntve és közte egy árnyékoló háló kihúzva. Hát ez meg minek??? Kit véd meg kitől? Aztán pár nap alatt leesett a tantusz.