Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önbizalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önbizalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 26., szerda

Pékség mesék - A biciklis hölgy

Ma egy idősebb hölgyet mutatok be nektek, aki biciklizik. 
Ez még így magában nem is lenne különleges dolog, hiszen itt, a kisboltom környékén a nyugdíjasok nagy többségének kétkerekű a járműve. Van, aki pusztán szállító eszköznek használja a járgányt és ezen tolja a bevásárolt holmikat, némelyek pedig a kondíciójukat is karban tartják vele, és tekernek. 

Nos, az említett hölgy is biciklis, de ő azért nem mindennapi eset, mert Alzheimer kórban szenved. A kedves néni egész felső teste folyamatosan remeg. Reszket a keze, a feje, rázkódik a válla és a mellkasa. Azt gondolhatnánk, hogy na ő, biztosan tolja a biciklit, s így próbálja magát egyensúlyba tartani. Hát nem! Ő felül a biciklire. Amikor először

2016. szeptember 30., péntek

Nyílt szülői levél

Nem hiszem el, hogy minden ősszel ez van! Ezek a szülők! Tényleg! Én ezt nem is értem. Na, kérem, miről is hőbörgök? Elfogtunk egy levelet! Közre adjuk. Ítéld meg te, kedves olvasó!

"Kedves osztályfőnök! Mert látom a kiírást, a tanítónéniségnek már leáldozott. Tudom, új szelek fújnak. Minden tele van azzal, hogy a gyerekek mennyire megváltoztak, hogy más eszköztár kell hozzájuk, hogy nem lehet már egyáltalán a régi módszerekkel eredményt elérni… Na, és a szülők is, régen bezzeg a tanítók, tanítónénik pártján álltak, de ma már van merszük (a gyerek érdekében?) beleszólni! Mind a huszon-akárhányan (!) az egyszem, jó estben, ha a napközis kollégának van mersze kiállni, akkor a két gyenge, de igazságos és mindenre elszánt tanügyi káderrel szemben.

2016. augusztus 24., szerda

Csak a...

Csak  a rövidnadrágot  itthon ne felejtse! - erre ébredt kora hajnalban. Csak ott ne maradjon a fregolin! Már  lefekvéskor is annyira izgatott volt, hogy alig tudott elaludni és most -  tessék! - másfél óra alvás után, itt kakukkol. Borzalmasan fog kinézni  reggel… Nem baj, egy kis smink csodákra képes.  

Nem volt szándékában sminkelni, de majd legfeljebb feldob valami könnyűt és kész.  Már amúgy is megszokta,  hogy smink nélkül nem igen mehet ki az ajtón. A tükörbe már nem is hisz. De a tükörnek sem... Emlékszik,  meg tini korában a tükör volt a legjobb barátja. Rengeteget piszkálta érte az anyja, hogy órákat volt képes a tükör előtt üldögélni.  De hát muszáj volt megismernie az arcát és jól begyakorolni a mozdulatokat, a pontos mimikát. Senki nem rendelkezett a baráti társaságból jobb önismerettel ezen a téren.  Ment is minden, mint a karikacsapás. Akkor és olyan kapcsolatot kezdeményezett amikor, amilyent és  pláne akivel akart. Pontosan tudta,  hogy mikor és mennyire húzza fel a szemöldökét,  mosolyogjon vagy biggyessze az ajkait. És ez bejött. Mindig!

Az évek elszaladtak, a kapcsolatai is.

2016. június 8., szerda

Trolira fel!

Busz, troli, villamos vagy metró... Melyiket szeressem? Imádok tömegközlekedni. Egyrészt mert zöldebb, mint az "egy ember - egy autó" felállás, másrészt ott mindig van valami izgalmas történés. Ok, legyen a legutóbbi troli-élmény.

Esett az eső. Van ilyen Budapesten. És olyan is van, hogy nincs fedett várakozó kialakítva. S ilyenkor ott áll meg az ember lánya ahol tud. Mert ha járdaszegélyhez közel várakozik türelmetlenül, akkor alulról fröccsentik rá a vizet az autókerekek, ha óvatosan a kerítés mellé húzódik, akkor a kert fáiról csurog a nyakába az extra áldás – lehet választani. Végre megjött az 52-es troli. Szinte vágni lehetett a párát az utastérben. Biztosan ezért voltak képtelenek az utasok tájékozódni. Hiába volt kiírva mindenhová, hogy felszállás az első ajtónál, a másik kettő meg szinte kiabált, hogy leszállni itt; a felszálláshoz mindenki a hátsó ajtókhoz sorakozik, míg az első ajtónál tömött sorban türelmetlenkedtek a leszállni vágyók. Feljutottam. Dohogtam tovább. Minden és mindenki csöpögött. Csodák csodája

2015. június 26., péntek

Az elrugaszkodott vágyak receptje


Éreztél-e már olyat valaha, hogy az, ami megszületett a fejedben, az nagyon messze elrugaszkodott a valóságtól, de mégis vágyat érzel, hogy megvalósítsd? Bennem több mint 10 éve született meg a gondolat. Hírt akarok adni a környezetemnek sajátos módon. Nem akárhogyan. Olyan lenyomatot akarok hagyni, ami percek alatt eltüntethető, de ugyanakkor maga a belső: Igen! Megcsináltam! érzés is megmarad. Hogy mi is ez? Most még maradjon titok. No lássuk, de mi is kell hozzá? Először is végy egy adag kreativitást, majd egy jó nagy adag önbizalmat. Szedd össze a hozzávalókat. De mindenből csak annyit, amennyi szükséges. Öltözz „játszósruhába”! Szedj ki a garázsból egy hosszabbítót. Végy egy nagy adag elhatározást (előítéletek nélkül), és kezdj neki! Elrugaszkodás indul!
Szükséges hozzávalók: egy legalább 80 négyzetméternyi lenyírásra váró fű, ami minimum 10 centi hosszúságú. Továbbá szükséges, és a legfontosabb egyben: egy darab fűnyíró.

2015. április 29., szerda

Szauna Finnországban - vigyázat, csak bátraknak!

Így szaunáztunk mi… Finnországban (Tampere, 2015. április 16. 21 óra)
1. „Ó, én szoktam itthon szaunába járni, bírom, ha jó meleg, aztán jön a langyos zuhany, meg a pihi… utána még kétszer-háromszor új kör…”

2. „Ja, itt a tóba kell bemenni ??? És azok mik, amik rajta úszkálnak? Jégtáblák???? És ebbe mennek be az emberek???? Na, én aztán biztos nem, erre fogadást se kell kötni, az hétszentség…”

3. „Jaj de jó meleg van, üljünk jó magasra a kályha mellé, majd ráülünk a törcsinkre… De miért pattant fel mögöttünk az a pasi? És már vissza is jött – mit akar azzal a három fa péklapát-szerű – nyél nélküli valamivel? – lapátra tesznek minket …hahaha – ja hogy erre kell itt ráülni? Higiénia? Ja előtte és utána vízzel leöblítik…hmhm…azért rátesszük a törcsit is…”

2015. március 30., hétfő

20 mondat, amit kismamaként utálok hallani

Egy pici és egy kicsi lány anyukájaként is gyakran kapok olyan kérdést, megjegyzést, ami rosszul érint. Többnyire kismama specifikusak, de akad egyéb is, illetve van köztük egyszeri ( és remélem megismételhetetlen) és szinte nap mint nap elhangzó:

1. Tudod szoptatni, van elég tejed?
2. Érdekes, általában pedig megindul a fogyás a szoptatás alatt...
3. Ahhoz képest, hogy nem régen szültél, jól nézel ki!
4. Képzeld, Jocika ilyen idősen már rég átaludta az éjszakát.
5. Látom, kicsi a korkülönbség a két lány között, így is terveztétek?
6. Mindkettő lány? Nem baj, harmadjára biztosan összejön! (Mi, kérem szépen??)
7. Sajnos ennél nagyobb méretben nem gyártják.
8. Sajnálom hölgyem, lehet, hogy maga kezdte előbb a parkolást erre a helyre, de én fejeztem be hamarabb.

2015. január 18., vasárnap

Nekem is kell egy portfólió!

Nos, ezt éreztem, és ezt szeretném elmondani minden molett, teltkarcsú, duci, töltött galamb, szilva és nagy felületen szerethető NŐ társamnak:

Életem első és utolsó 50. évében akartam valamit adni, akartam és nem csak szerettem volna. Adni valamit annak, akitől eddig csak kaptam, annak a férfinak, aki nem lehetett tanúja zsenge éveimnek, annak, aki így ismert meg, aki így is szeret engem, aki naponta átéli velem a negyvenesek és ötvenesek ellenségével a gravitációval való küzdelmemet.

2015. január 11., vasárnap

Belülről jön



Éjszaka van. 

Pakolsz. Kettesével viszed a csomagokat az autóhoz. A sokadik fordulón vagy túl. Nem sietsz. Becsukod a csomagtartót. Majd elnézel a távolba. Kísérteties látványt nyújt a feléd úszó köd. Hömpölyög.

Egyszer csak fejed fölé pillantasz. A lámpa fénye egy fán szűrődik át. Lenyűgöz, ahogy az árnyék miatt az ágak a ködben meghosszabbodnak.
Benyúlsz a zsebedbe. Nálad van a telefonod. Érzed, hogy ezt meg kell örökítened. Közben megpillantod a ködön átszűrődő holdat. Lekapod azt is. Majd arrébb kalandozik tekinteted. Egy padot látsz a hóban. Meghökkensz a ragyogó kontrasztokon. Elindulsz. Körbejárva más és más oldalát mutatja. Dombot mászol érte, majd guggolsz a hóban. Micsoda pillanatok! Számodra.

2014. november 5., szerda

Smink és önbizalom



Tizennégy voltam, mikor egy nálam 2 évvel idősebb barátnőm hatására megvettem az első rúzsomat. Izgatottan vártam, hogy kipróbálhassam. Kíváncsi voltam, milyen változást fog hozni, hogy illik-e hozzám a választott szín és bevallom kicsit szorongtam amiatt, hogy mit szólnak majd a szüleim és a körülöttem élők.

Néhány évvel később, 18 évesen az akkori trendnek megfelelően, feketével kontúroztam a számat, sötétvörös vagy bordó rúzst húztam rá, erősen festettem a szemhéjamat és a szempilláimat, valamint alapoztam az arcomat. Akkor már nem érdekelt mit gondolnak mások, magam miatt sminkeltem, mert jobban éreztem magam az álarc, a renovált külső mögött. Nekem tetszett és talán a különbözni vágyás is belejátszott a döntésembe,

2014. augusztus 29., péntek

Egy szoknya, egy nadrág (?)



Édes film volt. Láttátok? Magyar, s biztosan nem ettől, de első látásra bájosan bugyutácska, kacagtató. Sokan emlékezhettek még Latabár Kálmán, Csortos Gyula, Turay Ida felejthetetlen alakítására és itt van a remake Rudolf Péterrel, a nemrég elhunyt Bajor Imrével, Kern Andrással és Oroszlán Szonjával. Kérdezhetnénk, hogy ez utóbbi (s itt a filmre gondolok) volt-e annyira remek, mint a korábbi, de az alapfelvetésen ez mit sem változtat: Egy szoknya vagy egy nadrág? Persze, legyen mindkettő! Virágozzon minden virág! 

De – szabad legyen megjegyezni nagyon-nagyon halkan – egy nő akkor igazán nőies, ha szoknyát kanyarít karcsú dereka köré, amelyből csábítóan elő villannak a sokat ígérő bájos lábacskák. 

Na jó, ezt a mutatványt előkészíteni nem piskóta! Aki a korábban odarittyentett bővített mondat minden kritériumának teljes körűen meg akar felelni, annak fel kell készülnie. Kell előtte egy alapos léböjt kúra (a szervezet tisztításához) és csíra diéta a zsírtömeg fellazításához, majd egy kis karcsúsító torna (főként derékra és bokára),

2014. május 9., péntek

Modern rabszolgaság?


Kedves nőtársaim, hányszor gondoljuk mi nők, hogy csak mert biológiailag „XX” kromoszómával születtünk már belénk is van kódolva a rabszolgaság.

Persze nem mindenki érzi ezt így, s ez így van jól; és igen, ezek a mindennapi feladatok csak akkor válnak rabszolgaság szagúvá, ha úgy éljük meg őket. No de melyikünk fejében nem fordult meg, hogy ha visszamehetne az időben határozottabban kezelné a női egyenjogúság kérdését. Pedig nem is bonyolult feladat ez, talán csak egyensúlyt kéne teremteni munka, háztartás, és önmegvalósítás között - mint ahogy barátném is szokta volt mondani. Nekem személy szerint nem igazán megy, hol egyik, hol másik kap nagyobb hangsúlyt és tolja hol ide - hol oda az egészséges vagy lehetséges közép utat.

2014. május 7., szerda

Álláskereső útvesztő

Anyagias világban élünk, pénz és sikerorientált, önmegvalósítós, multinacionális környezetben, ennek minden előnyével és hátrányával. Előny alatt értem, hogy bárki aki valamiféle tehetséggel van megáldva, eséllyel indulhat. Hátránya pedig, hogy véleményem szerint lélek és ember-romboló tud lenni egy túlzott elvárásokkal teli, kizárólag eredmény orientált, humán értékeket látszatra elismerő valóságban elhanyagoló mókuskerék.


Olyan állomásra érkeztem az életemben, ahol az álláskeresés malomkerekei őrölnek körülöttem is. Meg kell találnom a helyem, azt a céget ahol szükség van rám és persze azt, amire nekem szükségem van.

2014. március 15., szombat

Cipőmánia

Az egyik rovatunknak a „színek, formák, hangulatok” címet adtuk. Azt hiszem, a képen látható cipő ízig-vérig szín, forma és hangulat. Új szerzemény. Lehet szeretni, nem szeretni, de egy dolgot biztosan nem lehet vele megtenni. Csak úgy elmenni mellette. Zöld, de nagyon, a talpa pink, lyukas az orra, és a sarka, az is egy külön történet...

Love or hate? Mindenki döntse el. Nekem szerelem volt első látásra. Aztán elbizonytalanodtam. Nem túlzás ez egy kicsit? Már-már a közönségesség határát súrolja. Bevállalós dolog egy ilyen cipőt felvenni. Kell hozzá némi magabiztosság, hogy álljuk a tekinteteket. Aztán meg a beszólásokat:) De ha ezt bírjuk, akkor nincs gond. Akkor egy ilyen cipő biztosan feldobja a napunkat. Az enyémet biztosan. 
Nem tudtam otthagyni a boltban, mert ez is egy olyan darab, mit sajnáltam volna, ha nem veszek meg, ha már egyszer megláttam és megszerettem.