Cipőmánia

Az egyik rovatunknak a „színek, formák, hangulatok” címet adtuk. Azt hiszem, a képen látható cipő ízig-vérig szín, forma és hangulat. Új szerzemény. Lehet szeretni, nem szeretni, de egy dolgot biztosan nem lehet vele megtenni. Csak úgy elmenni mellette. Zöld, de nagyon, a talpa pink, lyukas az orra, és a sarka, az is egy külön történet...

Love or hate? Mindenki döntse el. Nekem szerelem volt első látásra. Aztán elbizonytalanodtam. Nem túlzás ez egy kicsit? Már-már a közönségesség határát súrolja. Bevállalós dolog egy ilyen cipőt felvenni. Kell hozzá némi magabiztosság, hogy álljuk a tekinteteket. Aztán meg a beszólásokat:) De ha ezt bírjuk, akkor nincs gond. Akkor egy ilyen cipő biztosan feldobja a napunkat. Az enyémet biztosan. 
Nem tudtam otthagyni a boltban, mert ez is egy olyan darab, mit sajnáltam volna, ha nem veszek meg, ha már egyszer megláttam és megszerettem.

Sokáig bizonygattam magamnak, hogy én nem vagyok „cipőbolond”, hisz nincs több tucat cipő a gardróbomban. És egy darabig tényleg nem is volt:) Otthon sem azt láttam, hogy anyukám sorra veszi a cipőket. Még ha tehette volna sem lehetett az állami áruházban válogatni a designer darabok közül. Gyerekkoromban volt egy nyári cipőm, meg egy téli. Na meg egy vászon tornacipő és kész.

Aztán valahogy ráéreztem az ízére. Egy cipőt nem lehet például kihízni. Egy jó cipő évekig öltöztet. Egy elég magas sarkú cipőben akár 5 kilóval kevesebbnek tűnök. Ha másnak nem is, én úgy látom a tükörben, hogy magasabb és karcsúbb vagyok:) Egy feltűnő darab vonzza a tekintetet és addig sem a karikás szemem tűnik fel. Ha jó a színe, akkor az egész öltözéket feldobja. És ha igazán jól érzem magam benne, akkor a járásom is más, kihúzom magam és nagyobbakat lépek.

Szerintem mindenkinek kell pár ilyen darab.

Széljegyzet: Egy valami azonban nagyon fontos. A minőség. Cipőből, főleg feltűnőből nem szabad „gagyit” felvenni. Nem kell, hogy drága legyen, de legyen jó!

lejegyezte: fonóművek