Magamtól magamnak.
Kedves Én!
Hibázol.
Hibáztál akkor, amikor feladtad egy részed a szerelemért.
Hibáztál,
amikor felismerted, hogy baj van, de nem tettél semmit.
Hibáztál, amikor nem
álltál ki magadért.
Hibáztál, hogy hagytad, hogy újra leromboljanak.
Te erős
vagy.
Erős ahhoz, hogy beismerd: nem tudsz egyedül létezni és foggal-körömmel
ragaszkodsz azokhoz a dolgokhoz, amik úgy érzed, hogy támaszt nyújtanak.
De lásd meg végre, hogy a személyek, akiket nem tudsz elengedni, elhagytak.
Vagy te hagytad el őket. Nem voltál ott, amikor kellett volna és elkéstél.
Elkésett a szereteted. A dolgok bonyolultak, de neked tisztán kell végre látnod
önmagad. Talpra állni nélküle. Nélkülük. És megtanulni egyedül lenni.
Bántottak és ez fáj. Építkezned kell a fájdalmadból és elengedni azt, ami már
nincs. Ők jól vannak nélküled és ezt nehéz megélni. De higgy abban, hogy akinek
vissza kell jönnie, visszajön. És ott lesz veled, ha eljön az idő. Ha
felkészültél. És neked addig fejlődnöd kell. Tanulni és élni. Erős vagy, de nem
eléggé!
Egy dolog nyugtasson: ismered a hibáidat, a határaidat, a képességeidet. Ha
majd később visszagondolsz erre, megérted, mi miért történt. Én szeretlek és
mostantól rád figyelek majd mások helyett. Eljön a Te időd!
Emlékeztető vége.
lejegyezte: egy kedves vendégünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése