A ballagás margójára

Száll a dal: Tovább, tovább, tovább…

Tegnap ballagott az idősebb lányom. Jövőre a fiatalabb fog. Eltelt húsz év, és azon töprengek, hogy mi változott rajtam, rajtuk, rajtunk? Akár honnan nézem: minden! S ehhez, hogy ezek a változások külsőleg és belsőleg is megtörténhessenek, milyen sok mindent „elengedtem” az évek alatt. Elengedtem hozott sémákat, felépített elveket, édes-bús érzelmeket csak azért, hogy családként működjünk „tovább”. Most pedig itt állok, és hallgatom ezt az átkozott ballagási dalt… Tovább, tovább, tovább…

A gyerekeket nem véletlenül kapjuk,
az biztos. Tapasztalunk és átrendeződünk általuk. Tanultam a lányoktól úgy, ahogy ők is tanultak tőlem. Ez egy kétoldalú megtapasztalás, és bármilyen furcsán hangzik, összecsiszolódás volt. S még nincs vége, talán soha nem is lesz, de talán a nehezén mi már túl vagyunk. (Bízom benne…)

Tovább, tovább, tovább… Elengedni… Nagyon nehéz, mérhetetlen bizalom kell hozzá. Egy pillanat műve, vagy egy folyamat eredménye a bizalom?  Talán van olyan szerencsés ember, aki az első pillanattól tud bízni, s hogy mennyire tartható meg ez az ősbizalom, azt nem tudom; törékeny, sérülékeny dolog ez. Nekem a bizalom kiépítéséhez mindig időre volt szükségem, de a megtartás így sem könnyen. Persze nem azért mert én nem bíztam a lányaimban eredendően! Dehogy. A világban, az emberekben, a számomra elfogadhatatlan, felfoghatatlan elveikben nem bíztam, és nem tudok bízni a mai napig sem. A féltés, az aggódás a lányaimért már a megfogantatásuk pillanatában ott volt és tudom, hogy halálomig meg fog maradni. Az évek alatt viszont meg kellett tanulnom hinni és bízni bennük. Hogy képesek, hogy akarják, hogy tudják… Ha nem így lenne, beleőrülnék az aggodalomba.

Tovább, tovább, tovább… Most már csak magamnak mondogatom, hiszen úgy látom, rajtam kívül mindenki tovább lépett, mindenki tudja mit akar, és merre tart ebben a családban. De hiszen nem ezt akartam? Nem! Nem ilyen hamar! Ez, kérem szépen csak húsz nagyon rövid év volt, még szeretném, ha legalább húsz éviga tartana. …és nem tudom, hol tudnék reklamálni… Azt sem tudom pontosan, hogy csinálnám… Csak azt tudom, hogy szeretnék dolgokat újra átélni és az is lehet, hogy volna amit másképp csinálnék. Kérem...

Lehetne ezt kérni ebbe a három egyforma szóban?

(még)Tovább, tovább, tovább….

lejegyezte tintaflinta