Kiállítás ajánló - Modigliani

Olaszországban született; és emiatt vagy nem, de habzsolta az életet. Igen, kipróbált mindent, jót és rosszat, amiről azt gondolta élményt, új életérzést adhat neki. Hogy csupán csak azért, mert szerették az istenek, vagy ő szerette az Istent(?) (Amadeo), vagy mert nem volt tökéletesen egészséges és tudta, hogy nem fog sokáig élni, vagy egyszerűen tudta, hogy az életet élni kell? Ki tudja ma megmondani? 

De elképesztő, hogy harminchat év alatt megélte a mennyet és a poklot és közben alig egy évtized alatt egy egész életművet alkotott. …és nem is akármilyent! Férfinek sem lehetett utolsó, éltek és - szó szerint - haltak érte a nők. …és aki utánaolvasgat láthatja, hogy nem akármilyen nők fordultak meg körülötte. 

Azt hogy ezek a nők „vakok” lettek volna az csupán csak rosszindulatú feltételezés. Bár

Az apartman

A minap szembejött velem egy festmény. Gyönyörű nőt ábrázolt. Elbűvölő és kihívó is egyszerre ebben a mesés rózsaszín ruhában. Alig tudtam levenni a szememet a képről. Hosszan eltűnődtem, vajon ki lehetett ez a nő, mit tudott, hogyan élt, mit és kit szeretett? Mert, hogy őt nagyon szerette valaki, az biztos. Ennek ékes bizonyítéka ez a kép.

Utánaolvastam.  

Az előző századforduló táján született maga a festmény, a kor egyik legjelentősebb portré-festőjének remekműve. Ezt a képet, nem olyan régen adták el - árverésen, töménytelen pénzért. Van ilyen, nincs ebben semmi különös.  Az viszont igencsak különleges, hogy ez a kép, sok más csodás dologgal együtt, elhagyottan hevert egy lakásban közel hetven éven át.  Senkinek nem hiányzott, senki nem törődött vele. Pedig…

Minden nagy férfi mögött…

Közhely, tudjuk, …és mégis!  Ki kell emelni, írni és beszélni kell róla, hogy megmaradjon, hogy emlékezzünk: hogy minden nagy történelmi férfi alakunk mögött is ott áll egy erős nő! Közülük  is kiemelkedik Magyarország első „first lady-je” Batthyányné Zichy Antónia.

Nemesi család sarja, haladó eszméket hirdető és megvalósító ember felesége. Olyan asszony, aki méltó tudott lenni a történelmi szerepéhez, aki elegánsan és könnyedén tudott támasz és alap lenni mindahhoz, amiben a férjével együtt hitt.

Érdekes idők voltak azok. A reform kor mindenben változást hozott. Új a szemlélet, és új rend jelent meg a láthatáron.

A te árnyékod az enyém

Soha nem gondoltam volna, hogy így lesz! 

 

Olyan boldog voltam, az elején. Pedig a kezdetekkor volt minden – öröm, nehéz élethelyzet és bizonytalanság –, de olyan boldog voltam, hogy összetartozunk. Éreztem, hogy szabad, lehet és kell együtt lenni. Hogy szükségünk van egymásra, hogy támogatjuk egymást, hogy szerethetlek és szeretsz. Felemelt ez az érzés. Felemelt és tudtam, hogy te elkapsz. Olyan biztos voltam ebben, mint az életemben. Tudtam, hogy ennek így kell lennie, hogy számíthatok rád, mert te is számítasz rám. Jöhetett bármi, kis szellő vagy eget-földet rázó vihar, nekem akkoriban mindig sütött a nap. S minden este hálát adtam az égnek, hogy láthattam, ahogy az árnyékaink szelíden összesimulnak, majd felolvadnak egymásban.

Aztán valami megváltozott. Előbb csak fura érzés volt, hogy nekem valamiből több jut, valamiből, amit te nem szívesen viselsz.

Sorsich Júlia: ízig-vérig (kém)nő egy teknőben

Nőnap után vagyunk s  nemzeti ünnepünk, Március 15-e előtt. Mennyi izgalmas történet kötődik hozzájuk és az ezt követő napokhoz, hónapokhoz, évekhez. Sokszor nehéz különválasztani a legendát a tényektől, de nem is baj, örülünk annak, hogy egyáltalán fennmaradtak. Ezek a különleges történetek sok esetben nőkről, különleges nőkről szólnak. A szabadságharcnak számos női amazonja volt, akik támogatták az embereiket, tették a dolgukat, és még sokkal többet is annál.

Egy ilyen különleges nő volt Sorsich Júlia is, a kémnő. Az ő bátor tettéről egy korabeli helyi lap így írt: a „Szolnokon lévő német haderő kikémlelésére szülővárosa iránti szeretete vezette, mert azon hír volt elterjedve, hogy Szolnok, ha bevétele nem sikerülend, fel fog perzseltetni.” A szándékot kicserkészni még hagyján, de megvinni, át a Tiszán, az volt a nehéz feladat: „mert az átmenetel nagyon nyaktörő munka volt, mert Szanda felé sehol sem lehetett átmenni, a csónakok mind be voltak lakatolva, s a Tisza-parton mindenütt őrök valának felállítva. Fokorúnál próbált tehát átmenni. Kérésére a fokorúi tiszttartó egy nagy sütőteknőt és lapátot

Foci gyorstalpaló, kezdőknek

Igen hölgyeim, ahogy szerdán beharangoztuk, eljött a nap, amire a férfitársadalom egy része (is) fanatikusan vár, elkezdődött a négyévente megrendezésre kerülő foci VB és vagy bosszankodunk az elkövetkező időszakban, vagy megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből az őrületből.

Ha szeretnék több időt együtt lenni a párunkkal,  akkor szurkoljunk együtt, és hogy könnyebben menjen, itt az idő egy kis továbbképzésre. (Egyébiránt elnézve némely csapat játékosait, - szerintem - csendben, chipset majszolva sem olyan rossz a felhozatal Csak nehogy elhízzunk a végére…)

Nők a nagy művészek oldalán - Berthe Morisot

avagy akikről nem szól a fáma

… de mi most írunk róluk, mert megérdemlik!

 

Berthe Morisot (1841. január 14. – 1895. március 2.)

Ezt a képet Manet festette Berthe Morisot-ról, fekete fátyolban, amint éppen az édesapját gyászolja. 1868-ban ismerkedtek meg, és a portrék, amiket Manet festett Berthe-ről, illetve a levelezésük is erőteljes vonzalomról árulkodik. Manet egyszer egy festőállványt ajándékozott Morisot-nak karácsonyra. 

 

Bár többnyire Morisot-t tartják Manet követőjének, a valóság az, hogy ő mutatta meg Manet-nak a plein air festészetet, amit ő már évek óta gyakorolt. Sőt, ő mutatta be Manet-t annak a körnek is, akik hamarosan Impresszionisták-nak kezdték hívni magukat. Berthe már rég tagja volt a társaságnak, és az impresszionizmus három legnagyobb női képviselője egyikének tartották.

Nyakkendő kötési technikák, nem csak férfiaknak

Vajon miért utálják a férfiak a nyakkendőt és ki találta ki, hogy hordaniuk kell, ha egyszer ők maguk ennyire nem szeretik? Sajnos a válaszokat nem tudom, de azt igen, hogy 10 öltönyös, nyakkendős kollégámból 9 utálta, és alig várta, hogy munka után a hátsó ülésre dobhassa. Olyan is volt, aki a fiókjában tartotta, és csak akkor vette fel, fintorgások közepette, mikor ügyfélhez indult tárgyalni. 

Hölgyeim és Uraim, tisztelettel kérdezem, tudnak Önök nyakkendőt kötni? Én azt gondolom magamról, hogy tudok. De, ha sokáig nincs rám szükség, néha azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá. Nekifutok lelkesen, majd bosszankodva nézem a gubancot amit létrehoztam. Aztán újra és újra összegubancolódik de néhány próbálkozás után általában sikerül valamit alkotni, azaz megkötni a nyakkendőt. Olyan ez mint a biciklizés, végleg nem lehet kitörölni, de azért jó ha edzésben van az ember.

Nők a nagy művészek oldalán - Gabriele Münter

Avagy akikről nem szól a fáma...

… de mi most írunk róluk, mert megérdemlik!

Gabriele Münter (1877 – 1962)

Gabriele Münter nem volt szép. Vagy legalábbis azokon a fotókon, amiket én láttam, nem tűnik annak. Ellenben tehetséges fotóművész volt, és kitartó szerető. Később pedig tehetséges expresszionista festő és az értékek nagy védelmezője.

Felső középosztálybeli családba született, és a szülei gyerekkorától kezdve támogatták művészi ambícióit, látva, milyen jól rajzol. A női művészeti iskolába járt, mivel nők akkoriban nem járhattak a német Művészeti Akadémiára… 21 éves korára mindkét szülője halott volt. Ekkor nővérével együtt elhatározták, hogy az örökölt tetemes mennyiségű pénzből utazgatnak egy kicsit, és meglátogatják a távoli rokonokat az Egyesült Államokban. Gabriele rengeteget fotózott Texasban, Arkansasban, Missouriban.

Oscar, avagy ki van a szobor mögött

Siker, fény, csillogás… Mozicsillagok, vörös szőnyeg, ruhaparádé… Meglepetések, evidenciák, megható beszédek. Ez megy minden évben… Szemfényvesztés? Varázslat? … én már nem is figyelem a tendenciát. Volt amikor a botrányé volt a főszerep, volt amikor a jótékonyság, az együttérzés volt a trendi, de alapjaiban a Gála örök. Akárcsak a szimbóluma, maga a szobor.

Szobor? Inkább csak szobrocska? Ha csupán a tényekre vagyunk kíváncsiak vele kapcsolatban, segít nekünk a wiki.

De ki van a szobor mögött? Szerintem ez a varázslat része...

Nem tudhatunk mindent, nem ismerhetjük, csak sejthetjük a részleteket. Tudjuk, például, hogy ki tervezte a szobrocskát: Cedic Gibbson. Gibson akkoriban (1927-1928) az MGM Stúdió művészeti vezetője volt. Az aranyozott szobor, szögletes art deco stílusban, egy férfit ábrázol, nagyon hosszú karddal (…) maga előtt, amint egy filmtekercs-dobozon áll szál-egyenes tartásban. A kivitelezés és az ihlet, nem kétséges, korhű. De ki volt az i(h/l)lető?

Erről már csak városi legendák szólnak, sehol semmi konkrétum.

Gyarmati Fanni emlékére

Az élet magánügy? Ha minden „rendben megy”, az esetek nagy többségében az, mindenki úgy éli, ahogy tudja. Az életünk vége, a halál is magánügy. Elbúcsúzni gondolatban, gesztussal, megemlékezni már lehet, sokféle képen. Mi két verssel tesszük. Két szerelmes verssel búcsúzunk Radnóti Miklós özvegyétől, Gyarmati Fannitól, aki a mai napon elment. Béke poraira.