Pékség

Madárcsicsergésre ébredek. Próbálom kitalálni, mi lehet ez? Talán az a kékcinke pár, amelyik egy ideje itt fészkel a közelben. Lassan kinyitom a szemem, a nap sugarai már keresztül fúrták magukat a spaletta rácsain. Megint szép napunk lesz. Ráérősen lezuhanyzom, felveszem a virágos nyári ruhámat, azt amelyikben mindig olyan sok bókot kapok. Bemegyek a konyhába, az asztalon már ott gőzölög a frissen főzött kávé, mellette tej, cukor. Istenem, nekem van a legcsodálatosabb férjem!

A kávé kortyolgatása közben jegyzetfüzetem kockás lapjait nézegetem, végigveszem a mai teendőket. Nem reggelizem, azt majd a pékségben, a frissen sült kenyér utánozhatatlan, meleg illatának úgysem lehet ellenállni.

Tényleg gyönyörű ez a nap! Ragyogó napsütés és kellemesen enyhe szellő simogatja a napbarnított bőrömet, ahogy biciklivel gurulok a pékség felé. Hajam kedvesen kócosan lobog körülöttem. Még mindig hallom a cinkéket, különös.

Megállok a réten, hogy friss mezei virágot szedjek, a pékség előtti kis asztalokra fogom tenni őket.Leheverek a fűbe, lehunyom a szememet és azon tűnődöm, mivel érdemeltem ki,hogy minden álmom teljesült. Van egy kicsi  pékségem Provence szívében...Álljon meg a menet! Itt valami nem stimmel. Provence? Mit keresek én Provence-ban? A madárcsicsergés is egyre inkább idegesítő sípolásra emlékeztet. Kinyitom a szemem.

Kiábrándultság, gyors zuhany, barnító púder, lófarok, kosztüm. A konyhában ott a frissen főzött kávé az asztalon. Mégis nekem van a legtündéribb férjem! Gyorsan felhajtom, reggelire már nincs idő, letakarítom a havat a szélvédőről, beülök az autóba, de még mielőtt elindulnék, beírom a telefonom emlékeztetőjébe, hogy este el ne felejtsek utánanézni, hogyan lehet pékséget nyitni itthon. Mégse álljon az a tavaly nyáron Franciaországban vásárolt virágos ruha elhagyatottan a szekrényben!

lejegyezte: felhőjegyzet