Csütörtök. Tai chi edzés. Alig várom. Végre egy óra magamra.
Egy óra befelé figyelés.Csak magamra. Végre, megint rászántam magam és
megvettem a bérletet. Megegyeztünk otthon, hogy a csütörtök az enyém.
A mai edzést nem Kata tartja, tudom meg. Na nem baj,
jó lesz. Még az ötödik percnél sem tartunk és jönnek a kellemetlen kérdések. Ki
az, aki rendszeresen edz? Nem teszem fel a kezem. Van, aki csak itt edz,
hetente egyszer? Van, válaszolom kicsit dühösen.
Jön a kérdés, hogy ki tartja meg a bemelegítést és rám néz az edző, pedig leghátul állok és igyekszem láthatatlan lenni.
Jön a kérdés, hogy ki tartja meg a bemelegítést és rám néz az edző, pedig leghátul állok és igyekszem láthatatlan lenni.
Akkor ma nem lesz bemelegítés, válaszolok a kihívó nézésekre. Ma már
tartottam egy oktatást. Én ki nem állok
előre szerepelni. Nem azért jöttem ide. És különben sem tudom a “nyolc
brokáttekercset”.
Az edzés felénél tartunk és én mindent csinálok, csak befelé nem figyelek. A gondolataimmal vagyok elfoglalva. Lusta vagyok? Tényleg nem tudok kiszorítani egy órát naponta? Kifogásokat keresnék? Már ott tartok, hogy sorra veszem a napomat. Ébresztő, a gyerekeket útba indítom az iskolába, összeszedem magam is, munka, saját vállalkozás, találkozók, gyerekekért a suliba, bevásárlás, lecke, vacsora, másnapra tornacucc, tiszta ruha. Este tíz, a kanapén kókadozom és még ott a mosatlan edény a mosogatóban. Na jó, de legalább hétvégén edzenem kellene. Egész heti szennyes, kert, nagyszülők, barátok... Igazán bele kellene férni, hogy gyakoroljak. Vége az edzésnek és nagyon csalódottan indulok haza. Sőt, kimondottan feszülten. De miért is húztam fel magam? Milyen nyomógombokat talált meg rajtam ez a fickó, akinek vélhetőleg se gyereke, se mosnia nem kell... Miért is gondolom, hogy haszontalan vagyok, mert van valami, amiben nem teljesítek jól?
Az edzés felénél tartunk és én mindent csinálok, csak befelé nem figyelek. A gondolataimmal vagyok elfoglalva. Lusta vagyok? Tényleg nem tudok kiszorítani egy órát naponta? Kifogásokat keresnék? Már ott tartok, hogy sorra veszem a napomat. Ébresztő, a gyerekeket útba indítom az iskolába, összeszedem magam is, munka, saját vállalkozás, találkozók, gyerekekért a suliba, bevásárlás, lecke, vacsora, másnapra tornacucc, tiszta ruha. Este tíz, a kanapén kókadozom és még ott a mosatlan edény a mosogatóban. Na jó, de legalább hétvégén edzenem kellene. Egész heti szennyes, kert, nagyszülők, barátok... Igazán bele kellene férni, hogy gyakoroljak. Vége az edzésnek és nagyon csalódottan indulok haza. Sőt, kimondottan feszülten. De miért is húztam fel magam? Milyen nyomógombokat talált meg rajtam ez a fickó, akinek vélhetőleg se gyereke, se mosnia nem kell... Miért is gondolom, hogy haszontalan vagyok, mert van valami, amiben nem teljesítek jól?
Aztán, mire hazaérek, megszületik a feloldozó gondolat. Egy furcsa,
de megnyugtató gondolat. Én ezt nem is akarom jól csinálni! Nem akarok
megfelelni se edzőnek, se senkinek. Csak csinálni akarom, mert jó. És megint
várom a csütörtököt.
lejegyezte: fonóművek
lejegyezte: fonóművek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése