Egészen más vízpart

Ez egy atipikus tengerparti strand: ahelyett, hogy homok, görgetett kövek vagy sziklák lennének a parton, minden csupa fekete apró-kavics. 

Ki hallott már olyat, hogy az egész strand fekete? Az ok egyszerű: vulkanikus kőzetről van szó, ettől a szín és az állag.

A megközelítés sem szokványos: egy hegyoldalból kell leereszkedni, hogy végre kiteríthessük polyfoamjainkat (a gyékény itt nem túl kényelmes). Lefele ez még nem is olyan bonyolult, de délután, amikor hazafelé tartunk, ugyanezt a hegyet kell megmászni – ami, tekintve, hogy a strandolás igen fáradságos tevékenység – már kevésbé esik jól.

Kiépített strand nincs, nincsenek kávézók, árusok, még úszómester sem, az öltözőkről vagy mosdókról nem is beszélve. De éppen ez adja a hely különleges szépségét. Illetve találtunk egy éttermet a hegy tetején, ahova szinte garantált, hogy mindenki beül egy hűsítő innivalóra, miután felkapaszkodott a lépcsőkön.

A tenger még a legnagyobb melegben is igen hűvös, a hullámok pedig hatalmasak, annyira, hogy már a térdig érő vízben is vizes lesz az ember haja tőlük. A parton viszont nagyon kiszámíthatóan viselkednek, nem csapnak ki messzire, nem kell tartani attól, hogy a holmijainkkal meglépnek. 

Ebbe a vízbe gumimatrac nem való, de még a többi, szokásos tengeri eszköz is meggondolandó, már csak azért is, mert – hacsak nem vagyunk északiak – pár percnél többet úgysem fogunk kibírni lubickolva anélkül, hogy jégkockává ne válnánk.

A kilátás a hegy tetejéről gyönyörű, és persze a sziklák, a part feketesége egészen különleges élményt nyújt. A szerelmesek itt fehér kövekből szoktak nagyméretű szíveket és feliratokat kirakni, amiket fentről jól lehet látni – persze csak világosban, mert kivilágított sétány itt nincsen.

Merre jártunk?

(Köszönjük a megfejtéseket! Igen ez Korzika!)

lejegyezte: szemfény