Ottfelejtett dolgok

Már nem is gondolt arra a férfira, új utakon járt. Aztán rákattintott egy közösségi oldalon lévő friss fotóra, amelyen a korábbi kedvese az általa vett pulóverben pózolt. Furcsa érzés volt így látni. Azon merengett, hogy miket hagyunk ott egy véget ért kapcsolatban, milyen tárgyakat, emlékeket, melyek sosem kerülnek vissza hozzánk. 

Nem csak mi hagyunk ott dolgokat, nálunk is maradnak emlékek. Számomra legérdekesebbek a könyvek titkai.
A könyvekben felejtett könyvjelző cetlik, a közös színházi vagy mozijegyek, a félbehagyott és együtt olvasott szövegek, amiket sosem fogunk befejezni. Az is előfordul, hogy ami mellett nap mint nap elmegyünk, egy falon hagyott cetli egy rajzzal, egy hűtőn felejtett üzenet, egyszer csak odaköszön: itt felejtettetek.

A veszteséglistán szerepelnek még kedvenc CD-k, filmek. A zenék, melyeket közösen hallgattunk. Itt vannak aztán a fotók, amiken magunkat felejtjük ott valakinek a számítógépén, a telefonján vagy fotóalbumában. És a legváratlanabb helyzetekben jöhetnek elő a virtuális bejegyzések a levelező naptárjából, vagy a telefon memóriájából a közeledő születésnapról, más közös eseményről.

Illatokat is hagyunk magunk után, meg szagokat. Különösen erős az orrunk emlékező képessége, így aztán évek múltán is eszünkbe juthat egy korábbi fontos ember egy kósza szellő hozta illatról.

Aztán a volt szeretők hagynak maguk mögött hangokat, kifejezéseket, amik csak az övék, amiket mástól, máshol nem hallasz többet. Az utca hangjait, az ablaka előtt hajnalban elhaladó troli surranását, az eső kopogását az ablakpárkányon, a gyertya sercegő hangját, ahogy az éjszak közepén az ujjaival eloltja.

De ott hagyódnak mozdulatok, gesztusok, melyeket aztán évek múltán látunk viszont. Valaki pont úgy tolja fel az orrán a szemüvegét vagy simítja le az ágy szélén a takarót.

Nézte még egy darabig a bordó pulóverben álldogáló férfit. Aztán eszébe jutott, hogy a múltkori költözéskor találta meg egy tíz évvel korábbi kedvesének a slusszkulcsát. Sosem kérte vissza tőle, vajon nem hiányzott neki?

Nem adom vissza.

Szemhéjam mögött őrzöm

Legszebb képedet.

(Fodor Ákos: Megátalkodottság. . .)

A kép szabad forrásból származik.

lejegyezte: egy kedves vendégünk