Főzzünk nyers ételt! - Ez nem ellentmondás?

Onnan indultam, hogy a csigatésztás húslevesnél és az ínycsiklandó töltött káposztánál kevés jobb dolog van a világon – talán a tehéntúrós sült tészta pörccel; de hát, ugye, ez ízlés kérdése. És oda jutottam, hogy te jó ég, hogy manapság mit ki nem találnak! Például azt, hogy „együnk nyers ételt”! ... mert akkor a főzés, sütés, párolás során amúgy kárba és pocsékba menő vitaminok és más tápanyagok sértetlenül jutnak a szervezetbe. Megláthatom majd - okosítanak -, hogy mennyivel jobb lesz az emésztésem, könnyebbnek és energikusabbnak fogom érezni magam, és - utolsó érvként - a főzéssel sem kell majd annyit vacakolnom.

Hiszi a piszi, gondoltam magamban: az, hogy valami jó legyen, tápláló és könnyen elkészíthető egyszerre, ilyen legfeljebb a reklámokban van. 
Még ha létezne is, az összetevők, amik kellenek hozzá, aligha találhatóak meg minden sarki boltban. Aztán meg zöldséget, gyümölcsöt még hagyján, elrágicsálja az ember nyersen, de a húst? Meg hát a zöldség is? Elképzeltem nyers krumpli izét… Vagy padlizsánt, vagy cukkinit… és hopp, itt megfogtak!

Természetesen krumplit nem eszünk nyersen, legfeljebb édesburgonyát használ a nyerskonyha. A padlizsán viszont nagyon ízletes, ropogós lesz (a húsimádóknak súgom, hogy egészen pirított bacon szalonna minőségig fokozható), ha vékonyra szelve, enyhén megszórjuk olíva olajjal, kis sóval paprikával és ropogósra „aszaljuk”. Az „aszalás” egy a nyers étel fogyasztók által is kedvelt  étel”szelídítési” eljárás, mert alacsony hőfokon (30-50 fok) kezeljük az ételt. Igaz, ehhez az mókához idő kell és speciális aszaló vagy alacsony hőfokon jól szellőző sütő. De megéri.

És jött a meglepetés: cukkini "tészta" zöldpesztóval. Meglepően finom, ízletes, tápláló és egészséges!

Mi kell hozzá? Ha a pesztót magunk akarjuk elkészíteni fenyőmag, bazsalikom só és olíva olaj, amit alaposan össze kell zúzni és keverni és maga a felséges cukkini. Ennyi! Amikor először elkészítettem a családnak nagyon kétkedően tekintgettek a konyhapult felé. Figyelték a folyamatot: 
„Értem” - mondta a ház ura – „megtakarítod a cukkinit, és a hámozóval hosszú vékony csíkokban lehámozod a fehér húsát a magokról. És…?”

Nincs tovább. Ennyi! 
„Hol marad a tészta?” - kérdezte az éhes, aki amúgy az olasz konyha elkötelezett híve.

„Ez az.” – válaszoltam.

Aztán leültünk az asztalhoz. A kedves kérésére - biztos ami biztos - tettem fel a tésztának vizet forrni… Jelentem nem volt rá szükség!

A hatását nem tudtuk azonnal lemérni, így se megerősíteni se cáfolni nem tudom a nyersétel hívőket, de a vacsi nagyon finom volt. Az okosok azt mondják, hogy érdemes hetente egy-két nyers napot beiktatni a főtt étel imádóknak is, jó tesz az emésztésünknek. Most, hogy kiderült, hogy se nem bonyolult, se beszerezni nem ördöngösség és még ízletes is, miért ne!

Hogyan készült?

A tányérba halmozott cukkini csíkokra egy kiskanál zöldpesztó (én boltban vettem készen) nagy mozdulatokkal összekavarva – a pontos, aprólékos munka kedvelői alaposan összekutyulhatják – aztán kanálra, villára fel! Isteni!

Jó étvágyat!

lejegyezte: ebarátnőm