A francia lazac esete

Kedves Olvasó, kérdezem én, mit tehet az ember, ha fél kg lazac helyett közel 2 kg-ot vitt haza?

Az úgy esett, hogy egy francia „elégnagyvárosban”, Párizsban, francia tudás híján indultam vacsorának valót vásárolni. Úgy döntöttem halat, pontosabban lazacot fogok készíteni, valami egyszerű salátával. Itt nem nagyképűségből vásárol az ember lánya lazacot, hanem pusztán azért mert közel annyiba kerül mint a csirkehús és hatalmas a választék a friss halpultokban. 

Szóval megérkeztem a halashoz, letéptem a sorszámomat (itt a halhentesnél is sorszámra következik az ember) és lestem a kijelzőt, hogy el ne mulasszam a soromat. Közben ismételgettem a lazac nevét franciául (google, az egyik legjobb barátom, abban is segített, hogy hogy is kell kiejteni ezt a szót).

Sorra kerültem. 

Elővettem a legfranciásabb kiejtésemet, hogy kikérjem a lazacot. Ismételgettem a "saumont" de semmi. Nem érti! Magyaráz valamit, azt én nem értem. Mutogatok a gyönyörű, lazacszínű friss halhúsra, végre a fejéhez kap, jót nevet, elismétli az általam sokszor emlegetett "saumont" (persze a kiejtése gyönyörű, számomra megismételhetetlennek tűnik). "Oui" mondom hálásan, - az lesz az. A mennyiség meghatározásához más megoldáshoz folyamodtam, a karom felét mutattam, jelezve, hogy fél kg-ot kérek. Bólintott, úgy látszik, az egyezményes jel könnyedén átment. Majd eltűnt egy hatalmas lazaccal a hátsó szeletelő térben.

Visszatért a csomagommal. Selyempapír és hófehér zacskó takarta vacsorámat. Odaadtam a pénzt, ő odaadta a lazacot és csak nagyon kevés visszajárót potyogtatott a markomba. Egyszerre tört rám a felismerés a csomag és visszajáró súlyától észhez térve, hogy mégsem értettük meg egymást; a fél kiló, amit kértem, elsőre és mérleg nélkül is legalább 1,5. 

Jaj nekem. Mit tehetek? Elmagyarázni, hogy én csak fél kg-ot szerettem volna, a fentiek után, beláthatod kedves olvasó, lehetetlen küldetés. Hazamentem hát a hatalmas lazaccal, otthon kibontottam a zacskót és ott volt a mérlegelés eredménye: pici híján 2 kg, egy hatalmas példány félbevágva. Ó, leesett! Hát így értette, amit mutogattam a karomon: egy fél - eddig jó - és adott egy fél lazacot.

Itt vagyok tehát én, egyedül és kb. 10 vacsorára elég, hatalmas halhusi. Hát, mit lehet tenni? Ha már egyszer így jártam, szépen nekiálltam eldarabolni és mélyhűtőbe rakni a fogást. Lazacot fogok enni lazaccal, gondoltam. Annyira azért nem rossz a helyzet, mintha spenótból lenne 2 kg, azt ugyanis nem szeretem, de a lazacot annál inkább.

Így esett, hogy kb. másfél hónapig gyakori jelenség volt vacsoraidőben a lazac nálam. Készítettem sülve, párolva, tejszínesen, citromosan, borsosan, fokhagymásan. Bevallom, egyszer még pörköltet is csináltam belőle:)

A képen a vajban-sült rozmaringos fokhagymás  verzió:D

 

lejegyezte: sziluett