Oldalak

2014. augusztus 10., vasárnap

Vizes emlékeink



Milyen ez a víz? Emlékezetes:) Régi-régi kajaktúrák emléke, kitartó evezések és izomláz, feltört tenyér, és fehér ing meg naptej együttes használata nélkül komoly leégések. Egyike azon helyeknek és tevékenységeknek, amikor az idő megszűnik létezni. Folyásirányban szupergyors haladás, visszafele – különösen szél esetén – nagy izommunka, kitartó erőlködés, miközben csak néhány métert haladunk.

Minden víznek vannak olyan rejtett szépségei, amelyeket csak a vízről lehet látni, a partról nem.
Ez a legjobb az evezésben: lelógó faágak, vízinövények, madarak, szitakötők, különleges partszakaszok.

A sodrás hol erős, hol gyenge, és ez kiszámíthatatlan, váratlan helyeken gyorsul fel és simul el. Így mindenképpen jó, ha a visszafele evezéshez is tartalékolunk energiát. Egy-egy partszakaszon mindig megálltunk kicsit strandolni, homokvárat építeni, szusszanni. Sehol semmi nem volt még kiépítve annak idején, így maradt a vad romantika és a jégkrém nélküliség – legalábbis napközben.
Ez a víz közelről nem szép színű és nem is átlátszó, és előfordult, hogy egészen valószerűtlen dolgok, néha állattetemek is úsztak rajta.  A nagyobb viharok után sok minden beleesett. Volt, hogy nagy faágakat, fél lombozatokat is ki kellett kerülni, nehogy beleakadjon a kajak vagy kenu. 

A horgászok zsinórjával is vigyázni kellett, néha alig lehetett látni, jobb esetben integettek, hogy meddig kerüljünk, máskor dühösen szitkozódtak, mert szerintük elijesztettük a halaikat. A zsilipen túl egy másik világ kezdődött, oda ritkán mentünk át, a zsilipelés hosszadalmas, és nem éppen veszélytelen folyamat – egyszerűbb volt kivenni a kajakokat a vízből, és kézben átvinni a másik oldalra.

Sok gyönyörű holtágat találtunk, amik szinte tószerűek voltak, körbevéve sátorozókkal, kis házakkal, saját stégekkel, ahol mindenki kedvére strandolhatott, horgászhatott. A parton sokszor birkák legelésztek. Egyszer-egyszer olyan sekély volt a víz, hogy megfeneklettünk benne, ki kellett szállni, és odébb vontatni a hajókat. Okos telefon, internet, tv? Ugyan, kinek van ilyesmire szüksége, ha a természet és a mozgás örömét ilyen gyönyörű körülmények között egyszerre élvezheti?

Hol jártunk?

(Igen, igen ez a megfejtés: a Tisza)
a képet köszönjük Kavicsnak:)


lejegyezte: szemfény

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése