Életem során mindig voltak álmaim.
Azt gondolom, álmok nélkül nincs tartalmas
élet. Mert mi más lenne az, ami éltetne és tovább vinne bennünket a szürke
hétköznapokban? Én hiszek ebben, s mindig azt mondom a lányaimnak, hogy
merjenek álmodni és ne féljenek az álmaikat megvalósítani!
Most már
elérhető közelségbe is került egy régi álmom: az unokáimmal való sütés-főzés. Emlékszem, hogy a gyerekeimmel
ez volt az egyik kedvenc foglalatosságunk. Imádtam a szorgos kis kezecskéket, a
maszatos arcokat és a közös nagy-nagy nevetéseket a konyhaasztal körül. Arról
álmodozom most - hogy a lányok lassan a saját útjukat járják -, majd az
unokákkal tüsténkedhetnénk a konyhába. Az se lenne ellenemre, ha csak ülnénk és
mesélnénk, s ha a lurkók néha a papával is leruccannának a
vízhez csónakázni vagy pecázni, a változatosság kedvéért!
Egy dolgot
nagyon pontosan látok, hogy az eddigi álmaimért nekem kellett megharcolnom – és
ezt meg is tettem -, de ennek az álmomnak a megvalósulásához én már nem vagyok
elég! Ezt az álmot az én két lányomnak is akarni kell. De a lányok mást
gondolnak. A kisebbik nem szeretne gyereket, mert sokba kerül és önző módon -
vagy annak igazán mégse nevezhetően, hiszen szíve joga - azt a pénzt egészen
más jellegű álmaira fordítaná! A nagyobb még férjet sem akar, mert ő nem lesz
rabszolga! Az ő szavaival élve: ezt az anyai mintát nem fogja követni, ő nem
fog teljes munkaidőben dolgozni és közben otthon kiszolgálni a családot!
De hát mit
csináltam rosszul?
Azt gondolom
semmit, mert továbbra is remélem, hogy az én álmom egyszer csak az ő életük
álma is lesz. Mert ki ne szeretne az imádott férfitól egy vagy akár egy tucat
kisbabát? Ki ne szeretne finomakat sütni-főzni ennek a csoda pasinak és a közös
tündi-bündi prücsköknek. És hogy még ehhez hozzá tartozik ez-az, hát Istenem.
Nem csak az álmokért kell harcolni!
Én kivárom,
mert az álmok egyszer csak valóra válnak!
lejegyezte: tintaflinta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése